Ház

-Tényleg kemény leszek vele.Minél hamarabb beszélni akarok vele,mert el kell innen tünnie. - Mondtam komolyan,aztán támadt egy ötletem.
-Figyelj,mit szólnál ahhoz,ha idehívnám.A kertben leülünk,beszélek vele és ha úgy látod,közbe szeretnél avatkozni,csak feltéped az ajtót és kijössz rajta mint Schwarzi a Terminátorban. - Vigyorogtam,aztán ismét elkomorult az arcom.
-Megoldjuk ezt a pénzes dolgot,de nem mehetsz be így.Egy kézzel hogy nyúlsz a kocsikhoz meg amúgy is.Nem szeretnéd,ha kényeztetnélek? - Kérdeztem kacér mosollyal az arcomon. - Egyébként tök laza vagyok.Láttál volna idefele jövet. - Mnodtam,miközbe az ölébe húzott és a fejemet a mellkasának döntöttem. - Elkönyveltem magamnak,hogy vége.Főleg azok után,hogy úgy elhajtottál.Azt hittem legalább a gyerek miatt megfordulsz,de nem tetted.Ugye nem csak miatta vagy velem? - Kérdeztem és felnéztem rá.

Aubrie elpoénkodta a dolgot, és nem mondtam volna meg neki, de a Terminátoros rész valójában nagyon tetszett.
-Hagyjuk.Majd leáll magától. -csókoltam meg a homlokát.
-A meló egy kézzel is menni fog. Persze, ettől függetlenül kényeztethetsz nyugodtan.- húztam fel kétszer a szemöldököm.
-Nem. Azért mentem el szó nélkül, mert olyan ideges voltam, hogy abban a pillanatban felrobbantottam volna az egész rohadt koncertet. El kellett mennem kiszellőztetni a fejem, ami valljuk be, egész jól sikerült. Rohadt szarul esett, amit láttam, elhiheted.- magyaráztam halál komoly ábrázattal és elképzeltem magam előtt újra azt a jelenetet, amikor az a suttyó lesmárolta Aubriet.
-Zara és te is nagyon fontosak vagytok nekem. Mi már egy család vagyunk. -vigyorogtam. - Bakker, ezt apám megtudja.- röhögtem, de úgy, hogy még a varratom is megfájdult a hasamon.
-Látnom kell majd az arcát, amikor megtudja.- vigyorogtam és még egy apró puszit nyomtam Aub homlokára.

-Remek. - Tapsikoltam. - Akkor felhívom,te pedig majd szépen odacsüccsenhetsz az ablak mellé és figyelheted.Nem mondom el neki,hogy itt vagy. - Fészkelődtem az ölében. - Nem szeretném,ha elmenni dolgozni.Legalább ezen a héten ne.Jane nem tudom hol van,de amint látom Dillon is eltűnt,szóval... - Köröztem az ujjammal a mellkasán. - Azt hiszem addig itt alszom,ha nem bánod. - Mosolyogtam elbűvölően.
-Tudom vagyis érzem,hogy szeretsz minket,csak mivel nőből vagyok és szeretek kombinálni...érted,néha azért kell,ha elmondod. - Pirultam el,de amint megemlítette az apját,kinyílt a csipám.
-Azt én is látni akarom.Neem inkább anyádét.Ő tuti idegsokkos lesz tőle. - Vihogtam és magamelé képzeltem Mrs. Duncan arcát,amint beállítunk hozzá Zara-val. - Szerintem totál ki lesz bukva,hogy nagymama lett,főleg azért,mertaz arca fiatalabb mint az enyém a sok botoxtól.Ne haragudj Édesem,de ez így van. - Pusziltam meg az arcát.

-Rendben Drágaságom, hívd ide de, ha olyat tesz, amit nem kéne, tuti beledöngölöm a betonba. -mondtam halálosan komoly arccal.
-Mi az, hogy nem mehetek dolgozni? -vigyorogtam. -És különben is. Honnan tudod, hol van Jane? Nem L.A-ben, az biztos, mert már össze futottam egyszer vele.- motyogtam, majd leesett, hogy nem kellett volna.
-Szeretlek, nagyon is, és majd megpróbálom többször elmondani, oké?- vigyorogtam és amikor közölte, hogy addig itt alszik, válaszul csak megcsókoltam.
-Anyámat nem kell bemutatni. Azt hiszi, hogy örökké 20 éves lesz, pedig nem az. Előbb-utóbb a botox se fog segíteni, és akkor annyi. Ha megtudja, hogy nagymama, akkor meg egyenesen úgy fog kinézni, mint egy 70 éves nyanya.- röhögtem és elképzeltem anyámat, az igazi prűd, társasági nőt, aki még mindig a 18-19. században érzi magát. Teázni ülnek össze a barátnőivel, és csupa hülyeségről beszélnek. Ráadásul majdnem minden nap a wellness szállóban van.
-Nem is értem, apám, hogy bírja elviselni.- bambultam a semmibe, miközben ezen elgondolkodtam.

-Megkeresem a mobilomat. - Mocorogtam az ölében és most azt hiszem túl nagyot mozdultam,mert felszisszent.De úgy fájdalmasan...azonnal a kanapéra dobtam magam és rémült szemekkel néztem rá.
-Ne haragudj. - Öleltem át a nyakát és csókoltam meg. - Csak izgatott lettem,hogy elküldhetem Bentley-t. - Mosolyogtam rá gyengéden. - Nem mész dolgozni,majd bemegyek Karen-hez hétvégenként és mi az,hogy te már találkoztál Jane-el?Komolyan az az érzésem,hogy kerül vagy nem tudom. - Sóhajtottam. - Hagyjuk anyádat,megyek telefonálni. - És még mielőtt bármit és szólhatott volna,felálltam és átvonultam a konyhába.Kikerestem Bentley számát és reménykedtem,hogy még mindig ugyanaz.Három csörrenés után felvette.
-Szia Bent,figyelj beszélnünk kell...igen...gyere ide hozzám. - Lediktáltam neki a címet,majd megint elkezdte a "szeretlek" dolgot.
-Bentley ne,erről akarok veled beszélni....oké várlak...szia! - Letettem a telefont ás visszametem a nappaliba.Leültem Jared mellé.
-Fél óra és itt van...addig kimegyek a kertbe.Össze kell szednem a gondolataimat.Pihenj és ha bűrmi baj van,ordíts. - Gyengéden megcsókoltam és a hátsóajtón át a kertbe mentem.

Picit mocorogtam, hogy rájöjjek, hogy a legjobb, végül megtaláltam a tökéletes pózt.
-Sok sikert a kis tuskóhoz.- vigyorogtam.
-Jane nem elkerül téged, hanem rosszkor voltál, rossz helyen.- simogattam meg az arcát.
-Biztos sok dolga van.- mondtam huncut vigyorral belül pedig lenyomtam egy sátáni kacajt.
-Jól van. Menj. Figyelni foglak és, ha olyat tesz, amit nem kéne, kimegyek és tényleg beleépítem a betonba. Utána átkereszteljük az utcát Bentleyre. -röhögtem és kényelmesen elterültem a kanapén, amíg kiment a konyhába.

A házban a konyha volt az a hely,ami valami miatt megnyugtatott.Aztán rájöttem,miért...a hűtő az oka.Feltéptem az ajtatájt és a fagyasztóból előkaptam egy doboz fagyit.Előkotortam egy kanalat és leültem az asztalhoz.Bűntudatom volt...tényleg az volt.Jared persze nem hagyott békén és kíváncsiskodott.
-Hazamegy New York-ba.Azt mondta nem érdemes értem harcolnia.Szerinte seggfej vagy. - Vigyorodtam el. - Figyelj,megharagszol,ha azt mnodom,sajnálom,hogy elment? - Kérdeztem tőle és tömtem egy kanál fagyit a számba.
-Egyébként jófej srác és ha nem így ismered meg,szerintem simán lehetettek volna haverok. - Piszkáltam a kanállal a fagyit.

-Biztos puszipajtások lettünk volna.- ültem le én is, miután szereztem egy kanalat.
-Elhiszem, hogy pocsék lehet, meg minden, jó haver meg ilyenek, de...- tártam szét a karom. -Most mit csináljak? Osztozzak rajtad?- röhögtem és bekaptam egy kanál fagyit.
-Ha annyira szeretne, akkor a barátod maradna. Nem mondom, hogy megbíznék benne, de neked mindenképp jobb lenne... gondolom. -magyaráztam éshátra dőltem a széken.
-Csináljunk már valamit, mert megöl az unalom. -kúszott kaján vigyor az arcomra.

-Egy szóval nem mondtam,hogy osztozz rajtam. - Vontam vállat. - Csak annyit,hogy nem így kellett volna megismerkednetek. - Dugtam a kanalat a fagyiba. - Tele vagyok. - Nyújtóztam egyet,majd az asztaltól felállva becéloztam a kanapét.Jared nagyon unta magát,de nekem igazából semmi olyanhoz nem volt kedvem,amiben a felnőttek egymással hancúroznak.Még akkor sem,amikor elképzeltem magam előtt izmos felsőtestét.
-Beszélgessünk.Úgyem szoktunk....csak ha vitatkozunk. - Mosolyogtam rá gyengéden a konyhába. - Kíváncsi vagyok,mit éreztél akkor,mikor elmondtam,babát várok. - Vigyorodtam el. - Akkor még a szüleim sem tudták.Mármint Rose és Ben.Először neked akartam elmondani,aztán meg...Dillon-nak. - Néztem félre,csakhogy ne kelljen a szemébe néznem.Sosem fogom megbocsájtani magamnak,hogy akkor éjszaka lefeküdtünk.
-Na hadd halljam,eddig nem beszéltél róla. - Mondtam ezt már úgy,hogy az ágy végében ült.

Aubrie beszélgetni akart és rögtön megtalálta azt a témát, amiről nem szívesen szoktam beszélni.
-Konkrétan az első gondolatom az volt, hogy egy hülye pöcs vagyok.- mondtam vigyorogva aztán komolyra fordítottam a szót.
-Az jutott eszembe, hogy rohadtul nem vagyok kész a dologra, és az, hogy te sokkal jobb férjet vagy pasit érdemelnél a gyerekeidhez. Tökre nem volt önbizalmam, és nem hittem el, hogy képes lennék ilyesmire, ráadásul apámék is baszogattak a dolog miatt, főleg anyám. Rögtön azzal jött, hogy nekem az elit körökből kellene barátnőt választanom. -magyaráztam, közben eszembe jutott Dillon és az ő elit nője. -Erre rávágtam anyámnak, hogy nézze meg mire jutott anno Dillon az ő elit macájával, Jessel. Emlékszel rá, nem?- néztem Aubriera kérdőn, aztán folytattam.
-Aztán apám közölte, hogy nem fogja elfogadni unokájának a gyereket, meg engem is kitagad meg ilyesmik, és ezek hatására még jobban összecsináltam magam. Aztán rájöttem, hogy teszek rájuk nagy ívben és visszajöttem az én pici szerelmemhez.- hajoltam oda hozzá és egy gyengéd csókot nyomtam a szájára.
-Ne haragudj, amiért ott hagytalak.- mondtam, közben mélyen a szemébe néztem. -Hidd el, mindent meg fogok tenni azért, hogy kárpótoljalak.

Figyelmesen hallgattam,ahogy mesél és néha önkéntelenül is lefelé görbült szám.Sosem értettem meg igazán,hogy egy gazdag srác miért szeret egy nincstelen,árva lányt.Semmim nincs az alkoholista anyámon kívűl,szóval tényleg nem értettem.Aztán akkor jöttem rá,mikor már nem voltunk együtt.Mellettem az lehetett,aki valójában.Nem volt semmi színjáték,nem kellett visszafognia magát.Épp ezért szerettem bele,nem pedig a pénze miatt.Akkor is szeretném,ha egy kanyi vasa se lenne,ami jelen esetben így is van.A saját érzéseimről direkt nem beszéltem,regényt tudni írni belőle,mit éltem át,mikor megtudtam,anya leszek
-Gondoltam,hogy anyád ki fog akad.Már az első találkozásunkkor nem bírtam egy légtérben lenni vele.Elhiszem,hogy valaki beleszületik a gazdagságba,de amit Ő művel,az már sok. - Játszottam a hajammal,aztán ahogy az apja is szóba került,na meg hogy sosem fogja elfogadni Zara-t unokájaként,kiverte a biztosítékot.
-Pedig azt hittem apád megbékél vele.Ő sosem szólt hozzám tiszteletlenül,mindig kedves volt,mégha meg is játszotta magát. - Mocorogtam a kanapén,míg megtaláltam a kényelmes helyet,aztán Jared megcsókolt és a kedvem megint visszatért normálisba. - Azt hiszem helyesen tetted,de van egy ötletem.A lányunk zabálnivaló,ha apád idejönne és meglátná,biztos nem tudna neki ellenállni. - Mosolyogtam izgatottan,de aztán eszembejutott,hogy Ő sem tudja,hogy az én szívszerelmem otthagyta a menő egyetemet.
-Jared,azt hiszem szólnod kéne,hogy otthagytad a sulit és autószerelő vagy. - Bújtam a karjai közé.

Aubrie apámról kezdett beszélni, amit nem hagyhattam szó nélkül.
-Tudod Aub, szerintem még apám sincs tisztában a saját gondolataival vagy érzéseivel. Mindig anyám irányította, szóval lehet, hogy valójában nem így gondolja, csak anyám miatt mondta. Nem tudom.- motyogtam aztán fölhozta, hogy esetleg elmondhatnám apámnak, hogy nem járok már suliba.
-Mit? Persze. Le is fejeztetne, vagy nem tudom. Az biztos, hogy valamimet levágná.- vigyorogtam. -Ha lesz elég bátorságom elmondom neki, Dillon is mondta, hogy majd segít, ha kell. Mondjuk ő is le lesz cseszve, amiért falazott nekem, de én még mindig rosszabbul fogok járni.- öleltem át Aubriet és vigyorogtam.
-Az esküvőre akkor is el fog jönni apám, ha törik, ha szakad. És Dillon lesz a tanúm, fater fog bekísérni téged és utána csapunk egy hatalmas bulit.- álmodoztam vigyorogva és elképzeltem, ahogy a barátainkkal együtt mulatunk.
-Zara pedig arra az estére kap egy bébicsőszt, persze ő is ott lesz, csak nem neked kell majd pelenkázni a menyasszonyi ruhában. -adtam egy puszit Aub homlokára és tovább öleltem.

-Talán igazad van és arra is anyád beszélte rá,hogy kitagadjon vagy micsoda. - Sóhajtottam,ahogy fejemet a mellkasának döntöttem és felnéztem rá. - Egyszer úgyis el kell mondanod neki Jared,nem húzhatod.Sokkal nehezebb lesz,ha vársz vele. - Bíztattam. - Szerintem a legegszerűbb,ha idehívod jövő héten.Zara hazajöhet a kórházból.Te beszélsz vele,mi meg addig elleszünk a szobádban.Mikor végeztél,akkor bemutatjuk a legkisebb Duncan-t. - Mondtam mosolyogva és a nyakam nyújtogattam,hogy elérjem az ajkait.Lehajolt és megcsókoltam.
-Az esküvőre visszatérve,nem szeretnék nagy banzájt,fényképészekkel,meg apád milliomos barátaival.Nekem az is elég,ha Jane,Dillon,Lucas és Brooke ottvannak.Meg persze a szüleink.Vagyis csak az anyám.... - Babráltam a pólójával. - Egyébként,ha apád tényleg kitagadott,megérte neked?Megérte azt,hogy sosem fogsz már luxusban fürödni?Sosem láthatod őket? - Kérdeztem és felültem,hogy jobban láthassam az arcát.

-Szervezzek merényletet az apám ellen? -röhögtem, ahogy fölhozta, hogy hívjuk el és lepjük meg.
-Nem tudom, mi sülne ki a dologból. -hajoltam le és megcsókoltam Aubriet.
-Persze, hogy nem lesz nagy felhajtás, de azért bulizni még lehet, nem?- mosolyogtam ezerrel és ismét elképzeltem, ahogy tombolunk egyet a többiekkel.
-Anyád leissza magát, Dillon részegen lambadázik, Jane karaokezik veled együtt, én meg iszok Lucassal, Brooke pedig Lucasra csorgatja a nyálát. Tök jól hangzik nem?- kuncogtam, mire Aubrie gyengéden oldalba vágott.
-Jól van na. Egyébkén nem. Egyáltalán nem hiányzik a luxus. Nagyon jól megvagyok nélküle. Nem hiányzik az, hogy minden mozdulatomat átgondoljak háromszor, hogy megfelel-e az etikettnek, minden mondatomat előre kigondoljam és szivarozgassak meg Brandyzzek a nagyfejesekkel. Ez marad apám dolga. -vigyorogtam.
-Sokkal jobb sorom van itt.- mondtam és még szorosabban átöleltem Őt.

-Brooke oda van Lucas-ért,szóval remélem az esküvőn legalább összejönnek. - Vigyorogtam kajánul,majd eszembejutott valami.Felkaptam a táskám,könyékig elmerültem benne,majd előkaptam az esküvői katalógust pironkodva.
-A kórházban megláttam a büfében és nem volt szívem otthagyni. - Magyaráztam,miközben fellapoztam. - Megtaláltam álmaim ruháját.Már csak anyagot kell vennem hozzá,hogy meg tudjam varrni.Mivel pénzem nincs,hogy vegyek és olcsóbban jövök ki,ha én varrom. - Mosolyogtam és Jared türögette a hajam,ahogy lapoztam a katalógust.
-Na meg is van...valami hasonlót szeretnék.De persze a változtatás jogát fenntartom. - Nyomtam az orra alá az újságot. - Talán más színű szalaggal a derekamon. - Mutogattam.

Aubrie mutatott egy gyönyörű ruhát a katalógusában én pedig csak vigyorogtam. Elképzeltem benne Őt és szinte úgy festett, mint egy királynő.
-Sok sikert hozzá kisanyám. Lesz vele dolgod bőven.- vigyorogtam, ahogy megnéztem közelebbről a csipkét.
-Szerintem amúgy majd lesz pénzed megvenni, nem kell törnöd magad a varrással.- vigyorogtam.
-Amúgy neked van sejtésed arról hol a pöcsbe lehet Dillon?- néztem körbe, mert már este tíz volt, és eddig sose szokott kimaradni.
-Lelépett kajakra egy szó nélkül, vagy megölték, vagy elrabolták vagy mi a fene lett vele?- vigyorogtam.
-Nagyon fontos dolog lehet, ha itt hagyta nekem a lakást. -kuncogtam, de eszem ágában sem volt kárt tenni bármiben is. Elég lesz a kocsit helyre hozni.

-Tudom,hogy lesz vele munka,de legalább a sajátom lesz.Ha akarom,ebben takarítok vagy majd Zara is ebben mehet férjhez majd....úgy 30 év múlva. - Vigyorogtam. - De honnan szerzünk pénzt?Te már megint kitaláltál valamit és ahogy ismerlek,semmi beleszólásom sincs. - Ráncoltam a homlokom. - Dillon?Szerintem nőzik valahol,de gyanús,mert Jane is eltűnt. - Gondolkodtam hangosan,aztán ránéztem Jared-re,aki feltűnően mosolygott.
-Na ki vele...valami történik itt és te tudod.Nekem meg senki nem szól róla. - Vágtam fancsali képet.Aztán az agyamba mászott egy gondolat....Jane és Dillon....Dillon és Jane.
-A rohadt életbe! - Kiáltottam fel meg sem várva,hogy az előző kérdésemre válaszoljon.Magamtól is rájöttem.
-Ezek együtt vannak...és Jane sem szólt róla.Mi van veletek,hogy mindent én tudok meg utoljára? - Felpattantam a kanapéról és a hátsó ajtón át durcásan kivágtattam a kertbe.

Aubrie mindjárt álmodozni kezdett már Zara esküvőjéről, amire én nem szívesen gondoltam, emrt akkor én már vén pöcs leszek.
-Na, ne siessünk annyira.- vigyorogtam, majd elkezdett a Dillon és Jane ügy körül tapogatózni. Megígértem, hogy egy mukkot se szólok, de a vigyoromat nem tudtam visszafolytani.
-Én nem tudok semmit.- mondtam, közben a kezeimet védekezőn feltartottam, vagyis az egyik helyett csak a gipszet lóbáltam. Sajnos Aubrie nagyon jól ismer, így a vigyorgásomról hamar rájött a dologra.
-Nekem Dillon a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el se neked, se másnak a dolgot. Én is csak véletlenül tudtam meg.- vigyorogtam. -Jane pedig... gondolom azért nem szólt róla, mert a kórházban is épp a Dillonos témán kaptatok össze. Biztos úgy volt vele, hogy kiborulnál miatta.- mondtam, közben Aubrie után trappoltam az udvarra.
-Biztos nem akarta, hogy kiakadj miatta.- öleltem át hátulról Aubriet.
-Ne borulj ki emiatt. Biztos meglepetésnek szánták.- mormogtam a fülébe.

-Te tudtad és nem mondtad el.Ezek után majd kis titkaink lesznek egymás előtt?Nem mondod el,hogy sörözni mész a munkatársaiddal?Jane pedig....azt hittem lezártuk már a Dillon-os témát.Megtörtént,nem vagyok rá büszke,de ettől függetlenül elmondhatta volna.Vagy attól fél,hogy elmondom valaki másnak?Ennyire nem ismer? - Akadtam ki,de amint megéreztem a karjait magam körül,a hév,amivel morgolódtam,kezdett alábbhagyni.
-Meglepetésnek mi?Félnek elmondani,ennyi az egész... - Durcáskodtam még mindig homlokráncolva. - És különben is,minek borulnék ki?Dillon meg köztem nincs semmi...soha nem is volt.Csak egy szex volt... - Hámoztam ki magam a karjaiból és fordultam vele szembe.

Aubrie úgy kiakadt, mintha legalábbis azt titkolák előle, hogy Jane halálos beteg.
-Nyugi már Aub. Tudom, hogy csak ennyi volt. Nem érdekel se engem se Janet. Egyszerűen tudjuk mind, hogy viszonyulsz Dillonhoz. Nem bírod a képét, és ezzel Jane is tisztában van. Gondolom nem akarta azt hallgatni, hogy a bratyóm mekkora szemét. Vagy nem tudom. Ha elő kerülnek, megbeszélitek.- nyomtam egy csókot a homlokára és magamhoz húztam.
-Viszont érdekelne, hova tűntek el kettesben.- húzódott kacér vigyor a számra.
-Mindegy. A ház a miénk, a kocsit viszont Nekünk kell titokban tartani. Ez lesz a mi kis titkunk, mert seggbe fognak rugdosni.- vigyorogtam.
-Számíthatok a diszkréciódra? Figyelmeztetlek, ha lebukok, akkor bünrészességért téged is elítélnek velem együtt. - motyogtam a fülébe.

-Nem utálom Dillon-t,csak egyszerűen bunkó volt velem.Amúgy pedig már kezdtem megkedvelni.Tudom,hogy Ő vette a gyűrűt...azt hiszed nem jöttem rá? - Kérdeztem vigyorogva. - Különben is,Zara-nak szüksége van egy nagybácsira,aki elkényezteti. - Bújtam hozzá.
-Nem szólok senkinek a kocsi miatt,de ki lesz akadva,abban biztos vagyok. - Húztam el a számat. - Gyilkos egy menet lesz elmondani neki.Szerintem te gyere ki a kertbe,Ő maradjon a házban és úgy mond el neki.Legalább lesz időd elmenekülni előle. - Adtam az ötletet mosolyogva.Aztán isten tudja miért,eszembe jutott anyám.
-Héé szerinted anyu hol lehet? - Kérdeztem kíváncsian,mintha Ő bármennyivel is többet tudna. - Mikor a kórházban voltam,azt mondták már elment onnan,de nem tudják hova.Amúgy meg....jössz nekem egy Destroy koncerttel. - Löktem oldalba.

Aubrie elmondta, hogy kezdi megkedvelni Dillont, aminek őszintén örültem. Aztán "megnyugtatott", hogy nem fog megölni, de azért az udvarról közöljem vele a kocsis dolgot.
-OKé. Igen. Ő segített megvenni.-vallottam be vigyorogva. -Amúgy meg bentről is el tudok előle szaladni, szóval nincs gáz. Mellesleg, ha Zaranak egy olyan nagybácsit akarsz, aki elkényezteti majd, akkor Dillon tökéletes lesz szerintem erre a célra.- mosolyogtam, majd Aub az anyjáról kezdett kérdezősködni, de szerintem leolvasta az arcomról, hogy fogalmam sincs, hol lehet.
-Nem tudom. Talán hazament a házatokba. Vagy fogalmam sincs.- motyogtam majd felhozta a koncertet.
-Ácsiii. A koncertről nem én tehetek, hogy nem maradtunk a végéig. Bentnek még pénze is van arra, hogy újra megrendezze, szóval neki mond.- vigyorogtam és megcsókoltam Aub nyakát.
-Holnap bemegyek a műhelybe és neki is esek a kocsinak.- mondtam töprengve, közben Aub vállán nyugtattam a fejem.
-Te meg addig veszel pár cuccot a picinek.- vigyorogtam és szorosan magamhoz öleltem.

Kint álltunk a kertben,már sötét volt és az idő is kezdett lehűlni.Lábujjhegyre álltam és karjaimat a nyaka köré fontam,majd megcsókoltam.Kirázott a hideg,ahogy karjait a derekam köré fonta.Egyik kezemmel a kilincs után nyúltam és amikor megvolt,benyitottam a sötét házba.Miután becsaptam az ajtót,az ölébe ugrottam,lábammal átfogtam a derekát és csak csókoltam.Aztán egyszercsak egy hangos "bassza meg" mondat félbeszakított minket,én pedig hangosan felnevettem.
-Várj,keresek valami lámpát. - Ahogy leugrottam,ráléptem a lámpára és seggre ültem.Akkor meg én káromkodtam egyet.
-Ilyen nincs... - Nevettem magunkon,majd vakon tapogatózva megtaláltam a villanykapcsolót.Felkapcsoltam és megláttam,hogy Dillon kapanpé melletti éjjelije felborítva,a lámpa széttörve.
-Mostmár végleg végünk.Menjünk aludni. - Mosolyogtam és odaléptem hozzá.Átöleltem és úgy néztem fel rá. - Holnap korán akarok kelni.Sok mindent kell beszereznem. - Megfogtam a kezét és a lépcső felé húztam. - Majd holnap délelőtt feltakarítom. - Vigyorogtam.

Kint álltunk, aztán Aubrie elindult befelé, és az ölembe vetette magát. Az ép kezemmel a fenekénél tartottam, a gipszeset pedig a hátához tettem és így csókolgattuk egymást, aztán bele rúgtam valami szarba, és azt hittem leszakad a kis lábujjam.
Erre Aubrie lámpát akart gyújtani és sikeresen azt is összetörtük.
-Nekem végem. Dillon szép lassan fog kinyírni, hogy minél tovább szenvedjek.- mondtam kuncogva és tovább mentem a szobám felé.
-Holnap nekem is korán be kellene mennem a műhelybe, hogy ledumáljam a kocsiszerelést a főnökkel.- mentem föl a lépcsőn, végül betértem a szobámba. Letérdeltem az ágyra és Őt még mindig a karjaimban tartottam.
-Szeretlek.- mondtam két csók közt, majd elterültem az ágyon, Aubriet pedig szorosan magamhoz öleltem.

Felmentünk a lépcsőn,beléptünk a szobájába és azonnal az ágyon kötöttünk ki.Magához húzott és szorosan ölelt.Nem akartam elengedni,annyira idilli volt,ahogy az ágyon feküdtünk,egymás karjaiban.Aztán mégis megcsókolt,én pedig vissza és már kezdtem elkalandozni,mikor megszólalt.
-Én is szeretlek. - Mondtam alig hallhatóan és az arcomat a mellkasába fúrtam.Magamba szívtam az illatát és lehunytam a szemem.Aztán eszembejutott valami.Feültem a sötét szobában és dumálni kezdtem.
-Figyelj Jared,szerintem halasszuk el az esküvőt.Legalább úgy fél évre.Nincs annyi pénzünk,hogy beruházzunk Zara-nak mindent,meg még esküvőt is tartsunk.Annyi minden kell egy pici babának,hogy az hihetetlen.Kiságy,pelenkázó,babaruhák tömkelege,babakocsi ja és egy valag pelenka is. - Mosolyogtam,ahogy eszembejutott a lányunk. - És még azt sem tudjuk,hol fogunk lakni.Anya biztos hazament a házba,nem szeretném,ha a babánk egy részeges nagymama mellett nőne fel. - Húztam el a számat. - Annyira izgatott vagyok.Nemsokára hazajöhet,mi összeházasodunk és még csak 18 éves vagyok.Hitted volna,hogy Te és én,valaha még együtt? - Kérdeztem érdeklődve.