Ház

Már majdnem bealudtam, mikor Aubrie fölpattant és magyarázni kezdett össze-vissza.
-Jó. Oké, hogy nincs pénzünk, de nem akarom, hogy tovább húzzuk ezt az esküvős dolgot. Végül is hivatalosan kell, hogy az apja legyek. Lehetne úgy is, hogy csak gyorsan a városházán összeházasodunk. Mi meg két tanú és kész. Aztán, ha lesz pénzünk csapunk egy bulit is.- jutott eszembe az ötlet, ami talán a legjobbnak tűnt.
-Mit szólsz? Később majd lesz templomi is meg anyám tyúkja. Az nekem is eszembe jutott, hogy Zara cuccai sokba fognak kerülni, és tényleg nincs hol laknunk. És ne feledkezz meg a suliról sem Aub. Mindjárt vége, viszont arra is gyúrnod kellene.- motyogtam félálomban, aztán megtörölgettem a szemem és felültem hozzá. Bár Őt nem láttam, tudtam, hogy kb. milyen fejet vághat, ha ilyenekről beszél.
-Nyugi. Meg fogjuk oldani a dolgot.- öleltem magamhoz, aztán olyat kérdezett, amire nem tudtam, válaszoljak-e.
-Hát, reménykedtem benne, hogy mi még egyszer együtt leszünk, miután szakítottunk.- mondtam mosolyogva és megcsókoltam a homlokát.
-Gyere. Aludjunk, mert holnap nehéz napunk lesz.- dőltem hátra, közben Őt is magammal húztam és nem telt el tíz perc, már húztam is a lóbőrt.

Elgondolkodtam ezen a gyorsan házasodjunk össze dolgon és végülis igaza volt.bulit majd csapunk azután,hogy összeszedtük magunkat anyagilag.Egész feldobódtam tőle,de a kedvemet percek alatt elvette.
-Ne máár,a suli várhat.Most a lányommal kell lennem.Nem tudok egyszerre két helyen lenni.Az még nekem is erős bűvészmutatvány lenne. - Vigyorogtam a sötétben.Én tudtam volna még cseverészni,sőt tele voltam ötletekkel meg minden féle dologgal,de ahogy eldőlt,rántott magával együtt,így azt vettem észre,hogy a fejem a mellkasán,az egyik lábam meg felhúva,átvetve a derekán.Még egy darabig pislogtam a sötétben,aztán miután Jared nekiállt szuszogni,engem is elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy valami nagyon kemény nyomja az oldalam. Aztán, ahogy észhez tértem, rájöttem, hogy a gipszen fekszek. Suttogva szitkozódtam egy sort, majd visszafeküdtem és próbáltam újra elaludni, de nem igazán sikerült, így halkan kiosontam a szobából, megmosakodtam, átöltöztem majd reggelit csináltam. Aztán, ahogy máskor is szoktam, leültem a konyhaasztalhoz, magamhoz vettem a kávémat és egy újságot. Aubriet semmiképp sem akartam felébreszteni, de ekkor megszólalt a csengő. Komótosan az ajtóhoz lépkedtem és kinyitottam. Ott állt az a bányarém, aki elvileg matek tanár, és elég morcos feje volt.
-Igen, Tessék.
-Maga meg ki a fene?- kérdezte igazán kedves stílusban.
-Jared, Dillon öccse.
-Ééértem. És merre van a tanár úr? Beszédem lenne vele.- mondta, és a karjait összefonta maga előtt.
-Azt hiszem, családi ügyeket intéz, hamár megbetegedett és itthon van.- mondtam szemrebbenés nélkül.
-Hát, hogyne. Amint hazaért, mondja meg neki, hogy beszélnem kell vele.- mondta a "nő" és lelépett.
Elkerekedett szemekkel néztem utána, majd becsaptam az ajtót és elindultam vissza a konyhába.

Lusta volt felkelni,így forgolódtam még egy sort az ágyban.Arra megébredtem már korábban,hogy Jared lelépett,gondolom éhes volt,de sikerült visszaaludnom.Most viszont képtelen voltam kimászni az ágyból annak ellenére,hogy tudtam,rengeteg dolgot kell elintéznem ma.Be kell vásárolni Zara-nak,aztán meg érte menni a kórházba,mert amíg Jared aludt,Dr. Wilson rendelőjéből hívtak,hogy nincs több férőhely a csecsemőosztályon,így a lányunkat hamarabb hozhatjuk haza.Az ő helyére egy rosszabb állapotban születet baba kerül.
Megdörzsöltem a szemem és kinyitottam.Sóhajtottam egyet és úgy ahogy voltam,átmentem afürdőbe.Kifésültem a hajam és laza lófarokba fogtam,majd fogatmostam és lementem Jared-hez.A konyhában ült,kávézott és újságot lapozgatott közbe.
-Sziaa. - Léptem oda hozzá és megcsókoltam.Még lehajolnom sem kellett,ülve akkora,mint én állva. - Gyorsan eszem valamit,aztán megyek is vásárolni. - Léptem a hűtőhöz. - Jaa elmennél Zara-ért ha szépen megkérlek rá?Dr. Wilson asszisztense reggel telefonált.Kéne nekik a helye,mert született egy nagyon beteg kisfiú.Nem fogok tudni bemenni érte.És azt sem tudom,hova hozassam a megvett cuccokat.Azt hiszem Jane-hez vitetem őket. - Mosolyogtam,miközben bögrét vettem a kezembe,töltöttem bele kávét és belekortyoltam.Elvettem egy kiflit és rágcsálni kezdtem a konyhapultnak dőlve.

Nem sokkal az incidens után megjelent Aub, én meg lesokkolva ültem. Nem tudtam hova tenni ezt a látogatást, és azon paráztam, hogy a banya észrevett valamit Jane lés Dillon ügyéből. Bele gondoltam, mi lesz, ha megtudják a suliban... közben Aub megkért, hogy menjek el Zaraért, ami picit javított a kedvemen.
-Persze. Majd kérek kölcsön a főnöktől egy kocsit.- vigyorogtam. -Meg gyerekülést is. Szerintem van neki, mert van vagy három gyereke. Az egyik alig 4 éves.- magyaráztam közben megittam a maradék kávét is.
-Mikorra kell menni? Vagy mindegy, hogy hány órakor megyek Érte?- néztem Aubra kiváncsian.

-Szerintem akár most is mehetsz érte.Ne vegyük el a helyet attól a babától,neki is szüksége van rá. - Mondtam két falat között,majd nagyot kortyoltam a kávémból. - Figyelj,tudom,hogy gondos apuka vagy meg minden,de van pár dolog,amit tudnod kell.Vettem tápszert pár napja,itt van ebben a szekrényben. - Mutattam magam mögé. - Minden rajta van,ne ess pánikba,meg tudod csinálni. - Mosolyogtam. - A következő,sose hagy magára.Bárhová mész viszed magaddal.Ha sír,próbáld meg ringatni vagy énekelni neki.Nálam be szokott jönni.Vagy lehet éhes,akkor etesd meg.Sietek,amennyire csak tudok,viszont pelenkát nem vettünk,úgyhogy kérhetnél párat a kórházból.Biztos adnak. - Ittam ki az utolsó kortyot a bögréből,a mosogatóba dobtam,majd kiviharoztam a konyhából,egyenesen Jared szobájába.Felnyitottam a bőröndöm és kikaptam belőle egy farmer miniszoknyát és egy feket csőtoppot,beleugrottam a sarumba és felvettem a táskám.Lefutottam a lépcsőn,be a konyhába,adtam egy csókot a szájára és az ajtóhoz léptem.
-Sietek!Szeretlek! - Aztán becsaptam magam mögött és gyors tempóban a bolt felé igyekeztem.

Kicsit összerámoltam a konyhát, közben elő vettem azt a bizonyos tápszert és elemezgettem. Biztos voltam benne, hogy simán megcsinálom, így el is indultam a főnökhöz kunyerálni. Közben Aub még nyomott egy csókot a számra, majd elrohant.
-Én is szeretlek.- szóltam utána, de amilyen gyorsan kiviharzott, nem is biztos, hogy még hallotta. Már csak azon agyaltam, hogy vajon begipszelt kézzel, hogy vezethetnék, így eldöntöttem, hogy inkább egy babakocsit kérek. Az egyszerűbb és legalább sétálunk egyet Zarával. Fölkaptam a bőrdzsekimet a pólómra majd kiléptem az ajtót és bezártam mindent, amit csak lehetett.

Frank hazafuvarozott minket, aztán behívtam egy kávéra, hogy beszéljünk Dillon kocsijáról. Miközben magyaráztam Zarának csináltam a kaját.
-Szóval, most rohadtul megszívtam, így minél előbb meg kellene csinálnom a bratyó kocsiját. Persze, hajlandó vagyok túlórázni, csak szükségem lenne a szerszámokra.- magyaráztam Franknek.
-Jared. Megoldjuk. Mindent meg lehet oldani. Van ott egy csomó roncs, talán nem is kell majd alkatrészeket se venni. A fiúk is biztosan szívesen segítenek, én meg pláne. Nem rég óta ismerlek, de azt már látom, hogy a balszerencse nagyon szeret téged.- mondta Frank gyengéd mosollyal az arcán, közben egy csörgővel hadonászott Zara előtt, majd neki állt gügyörészni, én pedig mosolyogva figyeltem.
-Frank. Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok. Nem is értem, miért vagy velem ilyen rendes, hisz tényleg alig ismersz még.- mentem oda és etetni kezdtem a picit.
-Mert látom rajtad, hogy jó srác vagy. És azt is becsülöm, hogy meggondoltad magad és a kényelmes, egyetemi élet helyett a nehezebb utat választottad. Nem sokan tették volna meg, de neked meg jött az eszed közben. Tudod, a végén mindig azok nyernek, akik a nehezebb úton járnak.- mondta mosolyogva, és kezdtem úgy érezni, hogy ő valami Buddha, vagy Yoda féle a szememben.
-Köszönöm.- mondtam mosolyogva.

Hatalmas vigyor terült szét az arcomon.Hazafele beugrottam a bankba és megnézettem,mennyi pénz van a számlámon.Majdnem gutaütést kaptam,mikor megtudtam.Rengeteg van rajta még mindig és fogalmam sincs,anyám hogyam sporólt meg ennyit.Már éppen kiindultam a bankból,mikor eszembejutott valami.Lekértem a listát az elmúlt pár évről,kik tehettek pénzt a számlámra és ismertelne névvel találtam szembe magam....Jack Stevenson.Nem tudtam hova tenni a nevet,mindenestre utánajárok.
Dillon házához érve ismeretlen autót pillantottam meg.Az ajtóig sétáltam és férfi hangokat hallottam.Benyitottam és megint csak számomra ismeretlen férfibe botlottam.
-Üdv. - Mosolyogtam a férfire. - Aubrie vagyok. - Mutatkoztam be,de már nyúltam is a lányom után. - Szia Kincsem,látom apu vigyázott rád. - Néztem Jared-re és kivettem a kezéből a cumisüveget.Leraktam az asztalra.
-Erre most nem lesz szükség,a doki szerint mostmár nyugodtan...szóval,mi most elvonulunk. - Mosolyogtam rájuk,majd lányommal együtt Jared szobájába mentünk.Leültem az ágyra,magam mellé fektettem,lefejtettem magamról a felsőmet és Zara azon nyomban megtalálta azt,amit keresett.Mikor végeztünk,visszaöltöztem és lementem vele a Jared-ékhez.
-Nagy étvágya van a kisasszonynak.Elnézést,hogy csak így berontottam. - Szabadkoztam. - Remélem semmit nem zavartam meg.

Épp azon röhögcséltünk Frankkel, hogy Zara mennyire éhes lehetett, mikor Aubrie hazaért.
-Szia Édesem.- adtam egy csókot a szájára, miközben átvette a picit.
-Ő itt Frank a főnököm.- mutattam be vigyorogva Franket, majd Aubrie mondta, hogy elvonul. Pár perc múlva vissza is ért, addig megittuk a kávénkat.
-Nem zavartál meg semmit. Épp Dillon kocsijáról beszélgettünk, hogy mi legyen vele.- mondtam mosolyogva.
-Simán megoldjuk kisasszony. Nem lesz gond.- mondta Frank vigyorogva. -Nos. Örvendtem, viszont nekem már mennem kell. Még az asszony elgyepál, amiért nem tudja merre vagyok.- áll fel Frank vigyorogva, majd kezet fogtunk.
-Sziasztok.- bólintott Aubnak, majd el indult az ajtó felé, én meg utána.
-Még egyszer köszönöm Frank.- intettem neki, majd elment. Visszabattyogtam a konyhába és leültem az asztalhoz.
-Na, milyen volt a bevásárlás?- kérdeztem Aubtól vigyorogva.
-Sikerült mindent beszerezni?

Miután összeismerkedtem Frank-el és beszélgettek egy kicsit Jared-el,felállt és hazament.Leültem Zara-val a konyhaasztalhoz és beszélni kezdtem.
-Kedves fickó. - Jegyeztem meg mosolyogva. - És kérlek,mindent megvettem.Nem fogod elhinni,mi történt.2300 $ fizettem mindenért. - Sütöttem le a szemem. - Kérdés,honnan volt ennyi pénz a számlámon.Azt hittem először anyu pakolgatta rá az évek során,de ennyi pénzt nem rakhatott. rá.Tudod mennyi van most rajta?Na figyelj....50 000 $.Jól hallod....anyu ennyit nem tudott volna megspórolni 7 év alatt.Az képtelenség lenne. - Ringattam Zara-t,aki közben elaludt a karjaimban.
-Lekérdeztem a bankban az elmúlt évek utalásait és egy pasas küldözget pénzt.Minden hónapban 1000 $.Jack Stevenson-nak hívják...csak tudnám,miért ismerős ez a név. - Néztem fel Jared-re. - Amúgy Jane-hez vitték a cuccokat.Átmeheténénk este megnézheted,miket vettem. - Mosolyogtam.

Aubrie mesélni kezdett, az én állam pedig egyre leljebb esett. Aztán mikor kimondta azt a nevet, nem hittem el. Beugrott a plakát, amit Karennél láttam, de nem mertem kimondani, mert nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszek. Viszont a csávónak van ennyi pénze, simán küldhette volna Ő.
-Jézus Mária. Te kis milliomos.- vigyorogtam.
-Rendben. Átmehetünk. Rongáljunk egy kicsit ott is.- kuncogtam, mert eszembe jutott az előző este levert lámpa.
-Föl kellene hívni valamelyiket, hogy mégis mikor szeretnének hazajönni. Csak, hogy tudjam mennyi időm van megcsinálni a kocsit.- dörzsöltem a homlokom.
-Aubrie. Nem ártana megkeresni azt a csávót, nem? Akkor ő az apád.- mondtam ki végül azt, amit Ő is tudott már.

-Nem vagyok milliomos. - Sutyorogtam,nehogy felébresszem a lányunkat. - A te pénzedhez képest ez apró. - Vágtam vissza,majd elnevettem magam. - Ami engem sosem érdekelt.Na figyelj,én felhívom Jane-t,de addig tedd tisztába és öltöztesd át. - Adtam át neki Zara-t,de Jared kétségbeesett arckifejezése láttan elnevettem magam.
-Ne félj,nem lesz semmi baj.Egyszer úgyis meg kell tenned.Ha visszamegyek a suliba,te leszel vele egyedül néha. - Veregettem meg a karját. - Gyerünk harcos,légy bátor. - Kuncogtam. - Amúgy rajta vagyok az ügyön.Utána nézek a fickónak,hátha van róla valami.Anyámat is meg kéne keresnem ezügyben.Talán tud valamit mondani.Na megyek telefonálni,te meg vidd a lányod és csinosítsd ki. - Azzal sarkon fordultam és a telefonommal a kezemben a lertbe mentem.Leültem a lépcsőre és tárcsáztam Jane számát.Pár percig csak csöngött,majd beleszólt egy ismerős hang,amit ezer közül is felismertem volna.
-Hát szia J.Remélem nem zavartam meg semmit. - Kuncogtam. - Csak az érdekelne,mikor jöttök haza? - Kérdeztem kíváncsian.

A fejemet csóváltam mosolyogva,mikor Jane letagadta,hogy Dillon is ott lenne a közelében.Azonnal terelte a témát Zara felé és már majdnem beleestem a csapdájába,de időben kapcsoltam.
-Nem kell hazudnod J...tudom,hogy Dillon-al vagy.Csak az esik szarul,hogy titkoltad előlem és Jared-től kellett megtudnom.Pontosabban rájöttem magamtól,Ő csak megerősített. - Mondtam komolyan. - Na szóval mikor jöttök haza,már nagyon hiányzol.Zara kijöhetett a kórházból. - Újságoltam vidáman. - Ma már velünk alszik.Megvettem neki mindent. - Szándékosan nem beszéltem arról,hogy Jared-nek baleset volt és Dillon autója tropára ment.
-Mikorra várhatunk titeket? - Kérdeztem meg ismét,többe számban.

Közben felálltam és fel alá sétáltam a fűben.Elképzeltem,ahogy egymás karjaiban fekszenek az ágyban és kirázott a hideg.
-Ezt majd megbeszéljük itthon,de nem bántsd Jared-et,bevetettem ellene a lehengerlő stílusom. - Nevettem el magam. - Mond meg Dillon-nak,hogy mostmár ideje lesz,ha meglátogatja a keresztlányát.Még a végén nem fogja megismerni. - Mosolyodtam el.
-Holnap már nálad leszünk,mert oda vitettem Zara cuccait.Este átmegyünk,mert egész idő alatt Dillon házában voltunk.És történt egy kis baleset. - Húztam el a számat. - Eltörtünk egy kislámpát,de mentségünkre szolgáljon,hogy nem láttuk mert sötét és mert el foglaltak voltunk és....mindegy.Kap másikat. - Mondtam őszintén. - Mennem kell,mert Jared teszi tisztába Zara-t és öltözteti át.Túl nagy a csend.Vigyázzatok akárhol is vagytok...és J.Élvezd ki minden percét,Dillon kedves srác. - Azzal letettem a telefont és a házba robogtam.Jared a konyhában volt,Zara az ebédlőszatlon félpucéran.Azon ügyködött,hogy a pelenka jó helyte kerüljön,én pedig az ajtófélfának dőlve néztem.

Amíg Aub telefonált én átbattyogtam a kisasszonnyal a szobámba, hogy pelenkát cseréljünk. Azt hittem könnyebb dolog, de rá kellett jönnöm, hogy irtó pancser vagyok. Még Zara is vigyorgott egyet, de ezért a vigyorért nem bántam, hogy nevetség tárgya vagyok. Mint egy igazi balfék, úgy bénáztam és már mindenem tiszta hintőpor volt így levettem a pólómat is. Aztán végre nagy nehezen sikerült a dolog, mikor már vagy hatodjára estem neki.
-Na ezzel is elkészültünk Drágaságom.- vettem fel és a karomra fektettem.
-Anyád el se hiszi majd.- vigyorogtam és elindultam a konyha felé, de ekkor megláttam, hogy Aubrie az ajtóból figyel.
-Itt kukkoltál, és nem is segítettél volna?- kérdeztem úgy, mintha megsértődtem volna, aztán odabattyogtam és megcsókoltam.
-Na mit mondtak? Mikor jönnek? Remélem csak jövőhéten.- sóhajtottam nagyot.

Annyia édes volt,ahogy Jared próbálja ráerőszakolni Zara-ra a pelenkát,hogy muszáj volt végignéznem és nem közbeavatkoznom.Elnevettem magam,ahogy észrevett.
-Sajnálom,de annyira muris látvány volt. - Mosolyogtam tovább és átvettem tőle Zara-t.Jobban szemügyre vettem és be kell látnom,hogy ebből a nagy mamlaszból jó apa lett.Viszont arra a kérdésre,hogy Dillon és Jane mikor érnek haza,már nem annyira akartam válaszolni.
-Szívem holnap már hazajönnek. - Húztam el a számta és az arcát fürkésztem. - Nem lesz kész a kocsi,de ha elmagyarázod,mi történt,talán nem öl meg.Majd magamra vállalom.Én voltam a híbás amúgy is. - Simogattam közben Zara apró kis kezét.

Aubrie átvette Zarát, aztán közölte a rossz hírt. Hirtelen legszívesebben sírva fakadtam volna. Nem mintha tartanék Dillontól, mert jogosan kapnék az arcomra, hiszen Ő megbízott bennem és oda adta a kocsit, én meg erre összetörtem. Legszívesebben térden állva várnám ostorral a kezemben, aztán át adnám Neki, hogy jó alaposan verjen el.
-Már holnap? -fogtam a fejem. -Jézusom, ne. Mi az, hogy magadra vállalod? Nem a te hibád volt. Én voltam a hülye, mert elhajtottam a kocsival... jobban mondva az a rohadt kamionos a hibás... ááá... mindegy.- járkáltam fel-alá.
-Basszus. Aub, ez rohadt pocsék érzés. Dillon oda adta a házát, a kocsiját még a pénzét is, én meg ezzel hálálom meg. -dobtam le magam egy székre és nagyot sóhajtottam.
-Nem hiszem el. Hogy lehetek ekkora pancser?- néztem fel Aubra, mint egy kiskutya, aki eltévedt és nem találja a gazdáját. Aztán kinyújtottam a karom felé, és mutattam, hogy üljön az ölembe, aztán átöleltem és egy-egy csókot nyomtam a csajaim homlokára.
-Sebaj. Majd ledolgozom az árát. Füvet nyírok meg ilyesmi. -mondtam gyengéd mosollyal az arcomon.
-Lassan sötétedik, szóval, ha Janenél akarsz éjszakázni, már most el kellene indulnunk. -motyogtam Aubrie fülébe.
-És most a pancser barátodnak köszönhetően gyalog kell menni.- vigyorogtam.

-Nézd,én is hibás voltam az egészben.Szóval legalább az egyik felét had vállaljam magamra. - Álltam láujjhegyre és csókoltam meg.Közben Zara is felébredt és kíváncsian nézegett körbe a házban.Pár percig gyönyörködtem a lányunkban,majd eszembejutott valami.
-Basszus kulcs.Cumit nem vettem. - Néztem kétségbeesve Jared-re. - A doki szerint az is fontos. - Indultam el a szobába. - El kell mennünk a plázába.Muszáj vennem és amúgy sem tudok aludni.Ugorjunk be Jane-hez a babakocsiért,meg melegebb ruháért a kisasszonynak és menjünk.Legalább egy kicsit együtt lehetünk és mindenkinek megmutathatnánk a legifjabb Duncan-t. - Boci szemekkel néztem rá és reméltem,hogy beválik.Semmi kedvem nem volt aludni,Zara a babakocsiban is tud és cumira szükság van.Ha éjjel megébred,keresni fogja.

Aub nem bírta ki, hogy ne vállalja magára a baleset egy részét legalább, így a csók után, amit rábeszélésként kaptam, inkább nem ellenkeztem tovább.
-Nem vettél cumit?- röhögtem úgy igazán, közben hallgattam Aubrie érvelését arról, miért is kell bemenni a plázába.
-Jól van, jól van.- karoltam át a derekát. -Akkor elsétálunk Janehez, a picit berakjuk a verdájába és elmegyünk a plázába.- vigyorogtam és már el is kezdtem összepakolni mindent, ami kellhet. Egész normálisan nézett ki a ház, még úgy is, hogy mi voltunk ott.
-Azt hiszem mehetünk is.- néztem még egyszer körbe. -Bekapcsolom a riasztót, addig induljatok el.- mosolyogtam és megvártam, amíg kiérnek, nehogy bekapcsoljuk a riasztót, aztán kulccsal is bezártam az ajtót.
-Asszem minden rendben.- értem oda melléjük és átvettem a picit, majd a gipszes kezemmel megfogtam Aub kezét és így battyogtunk Janeig. Még jó, hogy nem a város másik oldalán lakik.