Udvar

...

Jared egész normálisan válaszolt, de jól tudtam, hogy nem tetszett neki a dolog.
-El nem tudom mondani, mennyire ég a képemen a bőr. Tiszta hülye vagyok, de megpróbálom majd helyre hozni. -mosolyogtam. -Mehetünk? -nyúltam a kocsi ajtajához.

Jane tényleg pocsékul érezhette magát, hát majd, ha megtudja, hogy Aubrie meg is szült.
-Nyugi. Nem lesz gáz.- mosolyogtam. -Mehetünk. -ültem be a kocsiba.

Negyed hatkor már ott álltam a kocsival Aubrieék előtt. Miután végeztem, gyorsan haza mentem, ahol senkit sem találtam, de nem értem rá ezzel foglalkozni, lezuhanyoztam átöltöztem és már mentem is Aubriért. Leparkoltam és őrült módjára, vigyorogva nyomtam a dudát.

Mikor meghallottam a dudát,elmeháborodott módjára ugrottam le a székről és vettem magamhoz a tatyómat,amiben benne volt minden.Kirohantam a házból,bezártam és máris a kocsi felé indultam..Vigyorogva szálltam be.
-Ezaz....zuzzúnk,mert tisztára hiperaktív vagyok. - Mondtam Jared-nek és csókot nyomtam a szájára.

Nem sokáig üldögéltem ott egyedül, mert megjelent Aub és már az arcomról leolvasta, hogy mi van.
-Tudom, de akkor is. Tök szar, hogy csalódást okoztam neki.- piszkálgattam a verandát.
-Ráadásul Jane se fog örülni, ha megtudja, hogy Dillon hazament.- folytattam és Aubra néztem.
-Miért cseszek el mindig mindent?- kérdeztem tőle komoly ábrázattal, hiszen anno őt is ott hagytam és most Dillont is átvágtam.

Nagyot sóhajtottam és még közelebb húzódtam hozzá.
-Ne gyötörd magad.Meg lesz javítva az a kocsi.Főleg most,hogy tudom mennyi pénzem van. - Löktem rajta gyengéden mosolyogva.
-Jane majd utána megy...annyira édesek együtt. - Felálltam és leguggoltam elé,úgy beszéltem tovább. - Nézd Jared,vannak dolgok,amiket mindannyian elrontok,de utána jóra fordul minden.Leléptél,de észbekaptál és most a menyasszonyod vagyok. - Mosolyogtam. - A kocsi totálkáros,de van pénzünk és meg tudjuk javítani.Szóval ne idegeskedj...inkább ajd egy csókot. - Hajoltam oda hozzá és csókoltam meg. - Amúgy is árt a szép kis pofidnak. - Simítottam meg az arcát. - Na gyere,meg kell etetni Zara-t és az ma a te feladatod.Jane tisztába tette,én pedig ma pihenek. - Nevettem fel.

Az ilyen pillanatokban jövök rá igazán, hogy miért is imádom ennyire Őt.
-Mondtam már, hogy szeretlek?- vigyorogtam és megcsókoltam. -Mindig fel tudsz vidítani.- simogattam meg az arcát, közben azon gondolkoztam, hogy most hol is lennék Aub nélkül.
-Igazad van. Minden rendbe jön. Kicsit pesszimista vagyok.- álltam fel, majd kézen fogtam és elindultunk befelé. Odabent Jane még mindig Zarával gügyögött én pedig nagy levegőt vettem, hiszen valószínűleg meg fogja kérdezni, hol van Dillon.