Ház

-Maximum 30 éves koromban.Addig még van időm átgondolni ezt az egészet. - Magyaráztam. - Különben meg azt sem tudok,mit kell tenni egy síró kisbabával.Nem tud beszélni,én menem tudom kisakkozni. - Vigyorodtam el,majd elvettem a kezéből a kávét csészét és belekortyoltam. - Jared mindig is komolyabb volt,mint én.Érettebb gondolkodása van,pont,mint anyámnak.már amikor...én olyan vagyok,mint apa. - Elmeztem ki kis családomat. - Apa sem tudott mit kezdeni velünk,anyu legalább az első 5 évben résztvett a nevelésünkben,utána már Dorota volt az,aki felnevelt minket.Talán ezért nincs fogalmam aról,hogy kéne egy gyereket nevelni. - Adtam puszit a homlokára. - Egyébként pedig,biztos édes a kiscsaj,csak remélem semmit nem örökölt Jared-től. - Vihogtam. - Legalábbis a szépségét remélem az anyjától...
-Hát de miért?Elmegyünk érte,elvisszük majd ide-oda,mint rendes keresztszülők.Elkényeztetjük,hogy majd a szüleinek főjön a feje miatta. - Mnodtam vigyorogva és lelki szemim előtt már láttam,milyen vagány kislányt nevelek majd Zara-ból. - Megtanítom verekedni,focizni és nem utolsósorban,minden olyan dologra,ami fiús. - Ittam bele a kávémba.

Ahogy elkezdett mesélni csak némán figyeltem. Ismerős volt a helyzet, jól tudtam, miről beszél.
-De, ha azt tudod, veled mit nem csináltak, akkor már tudhatod, hogy mit kellett volna nem?- kérdeztem vigyorogva és átkaroltam a derekát.
-Ha sír, akkor sok baj nem lehet. Vagy éhes, vagy álmos, vagy tele a pelus vagy fáj a pocija.- mosolyogtam.
-Az elkényeztetésben benne vagyok... de azért ne akarj fiút csinálni majd a kislányból.-mondtam behunyt szemekkel és legszívesebben elaludtam volna.
-30 évesen akarsz gyereket? Ha Ő 20 lezs te már 50. Az nem jó.- vigyorogtam és megcsókoltam.

Csodálatos idő volt...nem volt már olyan meleg,mint délután,a szellő is felélénkült,aminek különösen örültem.Zara már javában durmolt,mikor bekanyarodtunk a házhoz vezető útra.
-Majd holnap bepakolunk mindent.Úgysem jöttek még haza. - Mikor ezt kimondtam,a házra néztem,ahonnan fényesség szűrődött ki.Jared-re néztem,aki világfájdalmas képet vágott.Szóval hazaértek...most ugrik a majom a vízbe.Vagy Dillon ugrik Jared torkának,amiért totálkárosra törte az autóját.
-Na gyere nagyfiú,ne elgyél ilyen beszari. - Vigyorogtam rá és elindultam a babával a ház felé.Bevártam,míg Ő is odaér,majd benyitottam.A turbékoló gerlepár a kanapén ült a sok babaholmi között és kávézgattak.Mindeketten felénk kapták a tekintetüket,én pedig majd kicsattantam,hogy újra láthatom őket.Pontosabban csak Jane-t.Zara megébredt a mozgolódásra,így kivettem a kocsiból és Jane-hez sétáltam vele.
-Azt hittem már sosem jöttök haza.Hiányoztál.. - Ültem le mellé a babával a karomon. - Szia Dillon. - Mosolyogtam rá.

Ahogy odaértünk Jane házához és megláttam, hogy ég a villany a vérnyomásom 600 körül lehetett. Nagyot nyeltem, majd elindultam Aub után a házba. Dillon és Jane odabent üldögéltek a kanapén én pedig csak vigyorogtam, mint akinek fizetnek érte.
-Sziasztok.- intettem közben és a babakocsit a sarokba toltam, hogy ne legyen útban. Odabattyogtam Dillonhoz és kezet fogtam vele.
-Jó, hogy újra itthon vagytok.- kamuztam, hiszen azért imádkoztam, hogy minél később jöjjenek haza.
-Minden rendben volt? Jól éreztétek magatokat?- ültem le Dillon mellé, ahol még volt egy kis hely.

Már azon voltam, hogy mindjárt elalszok, mikor betoppantak Aubrieék. Úgy kipattantak a szemeim, mintha megittam volna 3 liter kávét és széles mosoly húzódott az arcomra.
-Nahát. Mr és Mrs Duncan.- mondtam vigyorogva, és megöleltem óvatosan Aubot, aki leült mellém Zarával. Le se bírtam venni a szemem a csöppségről.
-Hát... érdekes volt, maradjunk annyiban. Majd mesélek, Aub.- mondtam, közben a szám gúnyos mosolyra húzódott.
-Meséljetek, veletek mi van? Mi ez a sok cucc? Rátok szakadt a bank?- vigyorogtam.
-Kértek kávét vagy valamit?- mondtam, hiszen teljesen felpörögtem, alig vártam, hogy újra lássam őket.

Még mindig a gyerekvállalás volt a téma,amitől az isten tudja miért,de mindig beparázok.Aztán mázlimra nyílt az ajtó és mgjelent benne egy babakoccsi,majd Aubrie és Jared.Aub kedvesen köszönt nekem,hirtelen nm is tudtam mi lelte,visznt az öcsém elég feszült volt.Kezetráztam vele,majd a csöppséget kezdtem el nézni Aub karján.
-Ami azt illeti,amíg oda nm értünk,jó volt.Apa ott volt,persze félreérthetetlen helyzetben megtalált minket.Aztán megjelent Jessica is,szóval volt minden.De veletek minden okés? - Néztem az öcsémre,ki még mindig feszült volt.
-Neked meg mi bajod? - Kérdeztem tőle érdeklődve. - És egybként hol a kocsim? - Néztem ki az ablakon,mert se a házam előtt nem láttam,se itt.

Ha nem lettem volna beszarva, tuti kiröhögöm, amiért olyan pancserok, hogy pont fater is ott volt, amikor mentek, hiszen apa jó, ha egy évben kétszer elmegy oda. Aztán mikor Jess szóba jött Janere néztem, akin látszott, hogy a csaj neve hallatán is felment benne a pumpa.
-Jess mi a frászt keresett ott? Ekkora egy ribancot, te jó ég.- morogtam a bajszom alatt, aztán nagyot nyeltem, mikor Dillon rákérdezett a kocsira.
-Hát... a kocsi az otthon van.... úgy döntöttünk, sétálunk egyet, hiszen tök jó idő van.- magyaráztam és nem hazudtam, mert a kocsi tényleg otthon van, csak kicsit össze törve.
-Apa nem kérdezte, mi van velem?- próbáltam terelni a témát.

Még mielőtt idegbajt kaptam volna a Jesses témától, inkább kimentem a konyhába kávéért. Közben nagyjából hallottam, miről van szó, és azt is hallottam, hogy Jared nagyon furcsán beszél a kocsiról. Ráadásul ekkor esett le, hogy gipszbe van a keze, és kezdtem nagyon rosszat sejteni.
-Jesszusom, mi lesz itt, ha az van, amire gondolok.- motyogtam magam elé, majd visszamentem a kávéval.
-Aub. Nem fekteted le szegény kiscsajt? Tök fáradt lehet.- mondtam gyengéden és megsimítottam a pici buksiját.

Ott ültem a kanapén és figyeltem Dillon minden rezdülését.Nem akartam,hogy bántsa Jared-et a kocsi miatt.Kit érdekel a kocsi,ha az öccse életben maradt.Végül teljesen elbambultam és Jane zökkentett ki.
-Ja persze... - Moslyogtamrá,majd megpusziltam Zara buksiját. - Elbírod azt a kisebb csomagot? - Mutattam a babaágyra,ami most még darabokban hevert. - Össze kéne rakni.Hagyjuk őket beszélgetni. - Mosolyogtam Jared-re bíztatóan és mikor hallótávolságpn kívül voltunk,elmeséltem Jane-nek mi történt.
-Öszevesztünk,Jard felhúzta magát,kocsiba pattant és balesete volt. - Mondtam,ahogy felfelé lépkedtünk a lépcsőn. - Ha felértünk,elmondom mi volt,de te is tartozol pár magyarázattal. - Vigyorogtam rá.

Aubbal elindultunk az emeletre, de még előtte oda mentem Dillonhoz.
-Csak nyugodtan Drágám, rendben?- súgtam a fülébe vigyorogva és egy puszit nyomtam az arcára. Fölkaptam azt a "kis csomagot", ami elvileg a kiságy volt és Aub után mentem.
-Hogy micsoda? Balesete?- kérdeztem suttogva. -És min vesztetek ennyire össze?- néztem hátra, hogy hallják-e a fiúk, de azok egymással voltak elfoglalva.
-Ja jó. Majd fönt elmondod.- mondtam, közben még mindig felfelé araszoltam a csomaggal. Aztán beléptem a harmadik szobába, ahol jelenleg senki se lakik.
-Nekem, mégis miről kellene mesélnem?- kérdeztem vigyorogva és letettem az "ágyat" a földre magam elé. Leültem törökülésben, kinyitottam és megnéztem a papírját, hogy kell összerakni.
-Ne aggódj, mesélek is. Leesik az állad.- vigyorogtam és elkezdtem összeszerelni Zara ágyikóját.

A csajok fölmentek lefektetni Zarát, így kettesben maradtam Dillonnal, ami meglehetősen ijesztő helyzet volt. Eldöntöttem, hogy elmondok neki mindent, és reménykedtem abban, hogy inkább azon fog aggódni, hogy nem lett-e komolyabb bajom.
-Figyelj Dillon. Az a helyzet, hogy tudod volt az a koncert. Elmentünk Aubbal és megjelent ott egy haverja, aki többet érez Aub iránt, mint kéne.- mondtam, és éreztem, hogy közben akaratlanul is ökölbe áll a kezem.
-Ez a bunkó fogta magát és a koncert kellős közepén lesmárolta Aubriet. Én meg oda mentem és bevágtam neki párat, aztán jól összekaptunk Aubbal, én meg beültem a kocsidba és elindultam valamerre.- mondtam és nagyot nyeltem, mert most jött a lényeg.
-Szóval nem lassan mentem, gondolhatod, de nem lett volna baj, ha az úton egy kamion nem úgy jön, hogy elfoglalja mind a két sávot, szóval el kellett kapnom a kormányt így bezakóztam az erdőbe.- nyögtem ki végül közben felnéztem Dillonra, aki egyelőre összeráncolt szemöldökkel figyelt.
-Ne haragudj Dillon, tudom, elcsesztem. Te megbíztál bennem, itt hagytad a kocsit én meg összetörtem, de hidd el, megjavítom. Le van már dumálva a főnökömmel is, meg vannak az alkatrészek, meg fogjuk csinálni.- magyaráztam és vártam, hogy most mi lesz. Agyonver, felpofoz, megrugdos vagy csak simán leordítja a hajam a fejemről, ami ugye jogos lenne.

A csajok felvonultak az emeletre,mi pedig ott maradtunk az öcsémmel a nappaliba, a tömérdek sok babaholmi között.Még mindig idegges volt és mielőtt szóra nyithattam volna a szám,Jared megelőzött.Miközben hallgattam a mondandóját,kicsit elmosolyodtam azon,hogy elgyepált egy srácot,mert megcsókolta Aubrie-t,de amit azután mondott,lelohasztotta a vigyort a képemről.Köpni-nyelni nem tudtam...az a kocsi volt a mindenem,a ház mellett.Saját pénzemből vettem mindkettőt,apámék egy kanyi vasat nem fektette bele és most az egyiket tönkre tették.Nem tudtam,hogy felálljak és jól elverjem vagy nyugodjak meg,mert semmi baja nem lett az öcsémnek.
Vettem egy mély levegőt és próbáltam összeszedni a gondolataimat,de az ideg dolgozott bennem.
-Figyelj Jared,a kocsit nem azért adtam oda,hogy tönkrevágd.Saját pénzemből vettem,apáéknak semmi köze hozzá.Fel tudod fogni,mennyimbe fájt?Jaa nem,mert téged egész idáig pénzeltek anyáék... - Akadtam ki és már a kávé sem kellett.
-Az,hogy összerakjátok az még oké...de azt is milyen pénzből?Nekem nincs több pénzem,az össze majdnem elment Aub gyűrűjére,amit kedvességből adtam neked,de akkor sincs több...megyek sétálok egyet. - Azzal elmentem mellette,kikerültem,majd az ajtóban megálltam.
-Szólj Jane-nek,hogy otthon vagyok. - Aztán eltűntem.Jobb is,hogy elmentem,mert már ott tartottam,hogy tényleg elverem.Sosem bántottam,de most kikívánkozott belőlem egy pofon.

Dillon teljesen kiakadt és nem is vártam mást. Hiába számítottam ám arra, hogy ki fog akadni, azért rosszul esett és szidtam magam össze-vissza.
-Dillon. Hidd el, ha vissza tudnám pörgetni az időt, másképp tenném. Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni, főleg azok után, amit értem tettél.- mondtam teljesen őszintén, és piszkosul éreztem magam az egész miatt, hiszen a lelkét kitette értem én pedig elárultam.
-A pénz ügyet megoldom. Esküszöm visszakapod az autód egy karcolás nélkül, kérlek most az egyszer hagy tegyem jóvá.- mentem utána, de ő csak az ajtó felé tartott némán, aztán közölte, hogy szóljak Janenek, hogy hazament.
-Ne csináld már! Kérlek, Dillon! -szóltam utána az ajtóból. -Legalább Jane miatt maradj!

Felérve a szobámba Zara-t az ágyra fektettem,körbekerítettem a takarómmal,hogy még véletlenül se potyogjon le az ágyról a nagy mocorgásban és nekiálltam kibontaani a kiságyat Jane segítségével.
-Tudod,az a nagy harci helyzet,hogy Jared összetörte Dillon kocsiját. - Fel sem mertem nézni a csomagolásból,úgy folytattam.
-A koncerten megjelent Bentley.New York-ban ismertem meg.Onnan jöttem Tree Hill-ben,ott laktam a nevelőszüleimmel és hát összemelegedtünk Bentley-vel.Ő meg valahogy kiszedte a nevelőanyámból hol vagyok és megtalált. - Néztem fel félve Jane-re. - Megcsókolt,Jared meglátta,elverte,aztán kocsiba pattant és balesete volt.Dillon kocsija totálkáros. - Húztam el a számat és a kiságy elemeit a földre fektettem.
-Remélem,azért nem bántja... - Böktem a fejemmel a földszint felé. - De mesélj te,miért volt ott Jessica? - Ráncoltam a homlokom. - Az a csaj egy...nincsenek rá szavak. - Mosolyodtam el,mire Zara hangosan felnevetett.Összenéztünk Jane-el és majdnem elolvadtam.Azonnal a karombavettem és megpuszilgattam.Nem sűrűn nevetgél hangosan,úgyhogy minden ilyet díjazni kell nála.

Ahogy felértünk Aub azonnal mesélni kezdett, de én már meg sem lepődtem. Sejtettem, hogy valami komoly dologról lehet szó, mert Jared egész este úgy feszengett, mint akinek kukacai vannak.
-Sejtettem. -mondtam csak ennyit, majd Aub Bentleyről kezdett beszélni.
-Nahát, egy rajongó.- vigyorogtam, de nem volt túl jó poén.
-Szerintem nem fogja megverni, max elküldi a fenébe.- mondtam gyengéd mosollyal aztán kuncogni kezdtem, ahogy Zara felnevetett.
Aztán feljött Jessica én pedig akaratomon kívül is ökölbe szorítottam a kezem.
-Egész jó volt minden, tök jól elvoltunk Dillonnal. Közben az anyjáék szobájában állandóan annak a ribancnak a képével találkoztam, utána találtam egyet Dillonnál is és kiborultam. Épp azon voltam, hogy haza jövök. Összevesztünk meg minden, mikor megjelent ez a picsa.- idéztem fel a cseppet sem kellemes emlékeket.
-Odament Dillonhoz és meg akarta csókolni, de Dillon ott hagyta, aztán azon kaptam magam, hogy ott csókolózunk és a bocsánatomért esedezik meg hasonlók. Jess fogta magát és lelépett. Ennyi volt végül is.- mosolyogtam a történet végén és legszívesebben lerohantam volna Dillonhoz, hogy elmondjam neki, mennyire szeretem.
-Tudod, egyáltalán nem ilyennek képzeltem Dillont. Annyira zabálnivaló és... Aub. Én teljesen bele zúgtam.- vigyorogtam.
-Mindegy. Nem csöpögök. Inkább mesélj. Honnan van ez a sok cucc?- bólintottam a földszint felé.

Ahogy Dillon elment, csak a fejemet fogtam. Össze-vissza átkoztam magam, hiszen Jared megint megcsinálta a bajt. Leültem a lépcsőre és az eget bámultam. Egyszer csak megjelent Jane kutyája és játszani kezdett a lábammal én pedig nem tudtam nem megsimogatni a kis jószágot. Simogatni kezdtem, aztán incselkedtem vele egy sort és ahogy láttam rajta, nagyon örült neki, hogy valaki leül hozzá játszani. Amíg a kutyával foglalkoztam meg is feledkeztem mindenről, de amint fölálltam és bementem a házba, megint eszembe jutott az egész. Leültem a konyhába és fejemet a pultra támasztottam.

-Ne is mond...az anyja folyton azzal piszkált,persze csak akkor,mikor Jared hallótávolságon kívült volt,hogy miért öltözködöm így és hogy miért nem vagyok hajlandó lemondani a kisfiáról,mikor millió meg egy lány vár arra,hogy Jared valamelyikkel járjon. - Affektáltam és az ágyra dobáltam pár apró hozzávalót a kiságyból.
-Aww Jane ezt tök jó...végre valaki megmondta annak a picsának,hogy egy lúúúzer... - Húztam el a szót és mutattam egy L betűt a homlokomnál. - Egyébként marhára látszik,hogy odavagy érte,de ez Dillon-on is látszik.Nem hiszem,hogy eddig bárkit is elvitt volna Miami-ba,főleg nem a családi nyaralóba. - Vigyorogtam és lenyúltam a csavarhúzóért,mert közben mindent kibontottam és szltszórtam a földön.
-Ez a sok cucc kérlek,ez mind tőlem van.Egy Jack Stevenson nevő pasas pakolgat a számlámra.Van rajta egy kisebb összeg...úgy 50 000 $. - Húztam el a számat szégyenlősen. - Fogalmam sincs ki az,de Jared segít felkutatni. - Mosolyogtam és nekiálltam összeszerelni a lányom ágyát.

Ahogy Dillon anyja szóba jött, kis sajnálatot éreztem, hiszen egy kórházban kellett megismernem.
-Dillon anyja... hogy is mondjam, kórházban volt, amikor megismertem. Beivott és begyógyszerezett mert válni készülnek Derekkel, szóval voltak gondok. Nem sikerült olyan jóra ez a kiruccanás, mint terveztük.- motyogtam, közben próbáltam valamit én is csinálni a kisággyal.
-Kezdem elhinni, hogy Dillon szeret, de még mindig fogalmam sincs, hogy fog ez működni. Ha végzünk is a sulival és utána már boldogan mutatkozunk együtt, akkor is lesznek olyanok, akik rólunk fognak beszélni, hogy biztos már anno is kavartunk. Nem tudom Aub. De azt tudom, hogy szeretem... mindennél jobban.- mondtam őszintén és éreztem, hogy szinte csillogok, ahogy róla beszélek. Dillon a legjobbat hozza ki belőlem és próbálom én is ugyanezt tenni vele.
-Mindegy. Nem fogom feladni, ez a lényeg.- vigyorogtam, aztán, ahogy Aub elmondta, honnan vannak a cuccok, majdnem elterültem a földön. Nagyon jól tudom, ki az a Jack Stevenson, de fogalmam sincs, Aub, hogy fogja fogadni, ha elmondom neki. Pár percig csendben üldögéltem, majd végül letettem a babacipőt, ami a kezembe akadt és Aubra néztem nagy sóhajtás közepette.
-Aub. -kezdtem el halkan, mire rám nézett mosolyogva. -Jack Stevenson az... aaa... Destroy énekese.- nyögtem ki végül, és vártam, hogy mi lesz a reakció. Több dolog is eszembe jutott. Az első, hogy Aub sikítozva ugrál majd egy sort, a második, hogy sírni kezd örömében, a harmadik pedig, hogy idegrohamot kap. Behunyt szemekkel vártam végül, hogy melyik fog következni.

Mikor meghallottam,hogy Sophie kórházban van,gonosz mosoly jelent meg az arcomon,aztán eszembejutott Jared,akinek erről fogalma sincs és egyből lelohadt a mosoly.
-Én azt csodálom,hogy Derek eddig bírta... - Tűrtem ela hajamat a szememből.
-Nézd Jane...ne foglalkozz senkivel.Engem is megszóltak,mikor megtudták,hogy babát várok és még be sem fejeztem a gimit.Aztán akkor is meg volt a véleményük rólam,mikor megtudták,hogy a város leggazdagabb fiúja az apa.Minden azzal vagdalkozott,hogy azért nem vetetem el,mert így akarok majd pénzt kicsikarni Jared-től.Már az elején megmondtam neki,hogy nem kell velem maradni,nem kötelező...mégis maradt,innentől meg ismerős a story.Unrorítóak az emberek,de amíg te boldog vagy,szard le őket... - Az alja már meg volt az ágynak,mikor Jane elcsendesedett,majd pár pillanat múlva kinyögte,hogy a Distroy frontembere az apám.Vagy legalábbis nagyon úgy néz ki.
-Az nem lehet Jane.Biztos csak egyezik a nevük.Miért pont az én apám lenne az.Ez csak véletlen. - Tudtam le ennyivel,pedig a szívem élyén repkedtem volna az örömtől,ha Jack lenne az apám.
-Ideje tisztába tenni Zara-t és megetetni.Megpróbálkozol vele?A tisztába rakással... - Nyújtottam oda neki egy tiszta pelust.

Aub nem akarta elhinni a dolgot, de én biztos voltam benne, hogy nem sok Jack Stevenson rohangál Tree Hillben, ráadásul a faszi tényleg Tree Hill-i és Aub anyja is itt lakott már régóta. Biztos voltam benne, hogy igazam van.
-Jól van Aub, majd meglátjuk. Beszélned kell anyáddal ez a lényeg.- motyogtam, majd mosolyogva vállaltam a keresztanyai kötelességemet.
-Persze. Szívesen segítek. Nem mész le addig megnézni, mit csinálnak a fiúk?- nyúltam a pelusért, majd oda lépkedtem Zarához és mosolyogva vetkőztetni kezdtem. Ott gagyarásztam neki és nem tudtam elképzelni az életem ilyen csöppség nélkül. Mindenképp akarok majd egy gyereket, akit én is babusgathatok és hasonlók.
-Képzeld, beszélgettünk Dillonnal a gyerekekről. Azt mondta, hogy ő el lesz Zarával, neki nem kell gyerek, mert nem érzi magát elég felelősségteljesnek a feladathoz.- mondtam kuncogva.
-Ezek a pasik... mindig úgy teszik, mintha olyan kemény diók lennének, holott belül mind gyerek. -nevettem.

Leültem az ágyra Zara mellé,kezembe vettem apró kis kezét és morzsolgatni kezdtem.
-Azt sem tudom,anyu most hol van.Remélem nem részegen fetreng valahol az utcán. - Sóhajtottam. - És az se biztos,hogy mondana bármit is.Gyűlölte aput.Azért bántott engem is,mert túlságosan hasonlítottam rá. - Néztem közben,ahogy Jane megszabadítja Zara-t a ruháitól,majd beszélni kezd arról,hogy Dillon nem szeretne gyereket.
-Úgyis megváltozik a véleménye,hidd el.Még nem találkozott a lányommal. - Mosolyogtam. - Na megnézem a fiúkat.Remélem még egyben van mindegyik. - Azzal eltűntem az ajtóban és lebaktattam a lépcsőn.Senki nem volt a nappaliban,viszont az ajtó tárva nyitva volt.Kiléptem a verandára és megláttam a lépcsőn ülni.Jól megnéztem magamnak és megnyugodtam,mikor megláttam,hogy semmi baja,sehol egy kék folt.Leültem mellé és megfogtam a kezét,miközben fejemet a vállára hajtottam.
-Megnyugszik majd,ne aggódj. - Szorítottam meg a kezét. - Csak idő kell neki...

Ahogy Aub az anyjáról beszélt, inkább nem is szóltam közbe, mert még olyat mondtam volna, amit megbánok.
-Nyugi. Rájövünk majd a turpisságra.- mosolyogtam, aztán Dillonról kezdett beszélni.
-Ahogy most látta egy kicsit, már most csillogott a szeme. Olyan édes volt.- kuncogtam.
-Jól van, menj csak.- mondtam, és folytattam a pelenkázást, amíg Aub lemegy a fiúkhoz. Reméltem, hogy minden rendben és boldog voltam, hogy így együtt vagyunk mindannyian nálam. Dillon se aludt még itt velem, és előre örültem, hogy majd erről a házról is elmondhatom, hogy az otthonom, mert Ő is járt már itt. Az ágyamnak Dillon illata lesz és akkor ha egyedül is fekszek le, olyan lesz mintha ott lenne mellettem.

Pár perc múlva Jared és Aub megjelentek az ajtóban kézen fogva. Épp Zarát nevettettem és egyszer sikerült is mosolyt csalnom az arcára.
-Na mi a helyzet nagyfiú?- kérdeztem mosolyogva Jaredtől.
-Sikerült megbeszélni a dolgokat?- sétáltam közelebb és odaadtam Aubnak Zarát.
-Dillon odalent maradt?- kérdeztem még mindig mosolyogva, hisz a csöppségtől hirtelen tök jó kedvem lett.

Ahogy Jane beszélni kezdett összeszorult a szívem. Aubra néztem, aki bíztatón rám mosolygott, majd megvakartam a fejem búbját.
-Hát... végül is egész jól ment a dolog.- montam kellemetlen vigyorral, aztán folytattam.
-Nem. Nincs odalent. Azt mondta mondjam meg, hogy otthon van.- mondtam és vártam, hogy majd Jane ordibálni kezd velem.
-Ne haragudj, de tudod szarul esett neki a dolog, így inkább lelépett.- folytattam és Aub mögé álltam, mint egy kisfiú, aki az anyja szoknyája mögé bújik.

Kicsit lelohadt a jó kedvem, ahogy Jared elmondta, Dillon hazament, de ettől még nem fogom felvágni az ereimet.
-Jól van. Legalább nem lett bunyó a vége.- mondtam erőltetett mosollyal.
-Azt hiszem akkor majd összepakolom a cuccaim és elmegyek hozzá, nehogy valami hülyeséget csináljon. Holnap amúgy is suli.- húztam el a számat.
-Aub, majd jegyzetelek neked, rendben?- vigyorogtam, és nyomtam egy puszit Zara homlokára.
-Most megyek, lezuhanyozok.- mentem ki a szobából át az enyébe, elő szedtem a cuccaim és a zuhanyzóba léptem.