Ház

Még fél egy sem volt, mikor valaki kopogott az ajtón. Fölkászálódtam a kanapéról és végig csoszogtam a folyosón, majd kinyitottam a bejárati ajtót. Ő állt ott, de épp háttal volt.
-Szia.- mosolyogtam, de az arcáról leolvastam, hogy valami gáz van.
-Baj van?- néztem rá értetlenül.

Pár pillanat múlva nyílt az ajtó és hiába próbáltam leplezni a düöm,leolvasta az arcomról.Átadtam neki a mobilt,aztán anélkül,hogy behívott volna,a nappaliba mentem és zsebretett kézzel megálltam.Miután becsukta az ajtót,csak utána tört ki belőlem,nem éppen kedves hangszínben.
-Az előbb hívott valaki.Vicces fazon volt,azt hitte valami csicskásod vagyok.Össze vissza beszélt,ami az elején még vicces is volt.Arrogáns volt és beképzelt,még tudtam is volna nevetni rajta,ha nem ereszt el egy ilyen mondatot. "Mark vagyok,Jane Mark-ja...tervezzük az eljegyzést." - Utánoztam annak a bájgúnárnak a hangját.
-Azt hittem Te más vagy.Erre felhív ez a pöcsfej és közli velem,hogy a lány akiért odavagyok,már foglalt?Szerinted most mit kéne gondolnom? - Tártam szét a karjaim. - Rohadtul nem ezt érdemlem,még akkor sem,ha régen egy szemétláda voltam.Erre jössz te meg a hülye faszid és átgázoltok rajtam.Tudod mit Jane igazad volt...nem kellett volna elkezdenünk ezt az egészet. - Elindultam az ajtó felé,de elé állt.Nem akartam durva lenni vele,így nem értem hozzá,csak néztem a szemeibe és vártam valami értelmes indokot,amiért ezt művelte velem.

Dillon szó nélkül bevonult a nappaliba én pedig csendben követtem. Ott aztán kitört belőle minden én pedig nem győztem ámulni. Aztán a szónoklata végén, mielőtt elindult volna elé álltam és nagy levegőt vettem.
-Kérlek, most ülj le egy pillanatra. -mondtam csak ennyit és eldöntöttem, nem érdekel mi lesz, beszámolok neki mindenről. Próbáltam nyugodt maradni de ez a pöcsfej Mark most aztán tényleg túl lőtt a célon.
-Mark, az exem, akit még anyámék néztek ki nekem. Miután az egyik házibulimon rajta kaptam egy csajjal, dobtam, de mióta a szüleim meghaltak és én örököltem minden vagyonukat- ami hidd el nem kevés -megint rám szállt és minden áron be akar fűzni. Fogalmam sincs, honnan szerezte meg egyáltalán a számomat, de hidd el, nem vertelek át.- néztem rá könyörögve és éreztem, hogy bekönnyesedik a szemem.
-Kérlek, hidd el. Ez egy köcsög, és hülyeségeket beszél. Még, hogy én eljegyezve. Úgy volt, hogy majd az lesz... még a szőke szilikoncicás affér előtt.- fogtam meg a karjait, hogy ezzel is megakadályozzam, hogy elmenjen, de tudtam, hogy ezzel nem igazán tudom visszafogni.
-Hamár az őszinteségnél járunk, akkor elmondom egyben azt is, hogy valójában egy milliomos csitri vagyok, aki megörökölte anyuci és apuci cégét, és amiatt kellett Los Angelesbe mennem, mert az újságírók azzal vádoltak, hogy én öltem meg a szüleimet. Mostmár mindent tudsz. Ezek után nem tudok már mit mondani. Ha menni akarsz, menj el.- suttogtam neki és eleredtek a könnyeim.

Nem az volt a szándékom,hogy megríkassam,csupán annyira dühös lette,hogy rajta vezettem le,amit egyébként azon a seggfejen kellett volna.Viszont amikor közölte,hogy tele van pénzzel és azért utazott L.A.-be,mert gondok voltak a céggel,minden sajnálatom elszállt.
-Ennyit az őszinteségről...nekem mennem kell.Vagyis ki kell szellőztetnem a fejem. - Mondtam neki és kikerülve őt kinyitottam az ajtót.
-Majd jelentkezem. - Aztán eltűntem a csukott ajtó mögött.Futva mentem egészen a kocsiig.Beültem és pár percig csak néztem magam elé,aztán mérgemben megrángattam a kormányt és mikor lenyugodtam,beindítottam a motort és kkanyarodtam az útra.Vissza se néztem,úgy hajtottam hazáig.

Miután közölte, hogy majd jelentkezik úgy becsaptam utána az ajtót, hogy az egész ház beleremegett. A hátamat a falnak dőltöttem és végig csúsztam rajta, majd leültem a földre és zokogni kezdtem.
Csak sírtam, nem törődve semmivel. Ha valaki reggel azt mondta volna, hogy ma délután ez lesz, biztos kiröhögtem volna, erre tessék. Már azt is eldöntöttem, hogy hol leszek majd föci órák alatt... sőt. Az is eszembe jutott, hogy elhúzok innen is és lelépek még messzebbre. Vagy csak simán ott hagyom a sulit és eléldegélek anyuciék pénzéből.
Ekkor észre vettem a telefonom. Odanyúltam érte és visszahívtam Markot.
-Tessék. Mark Henson.
-Na ide figyelj te rohadék. Ha még egyszer fel mersz hívni, és belekavarsz a dolgaimba elmegyek érted és felnégyellek. Megértetted? -magyaráztam Marknak.
-Jane? Te vagy az?
-Nem. Anyád az. Mégis, hogy merészelted te azt mondani, hogy el vagyunk jegyezve? És egyáltalán miért nem szállsz még le rólam? Felejts el végre.
-Jane. Törődj bele. Ez így lesz és kész.
-Majd, ha én leszek a pápa.- csaptam le a telefont és a hűtőhöz sétáltam. Az évek során már megtanultam, hogy ilyenkor a csoki és a fagyi tud csak segíteni.

Bekapcsoltam a TV-t, és szokásosan a csöpögős filmek mentek mindenhol. Kikapcsoltam és a falhoz dobtam a távirányítót dühömben, de nem sokat segített. Bekapcsoltam a CD lejátszót és a kedvenc rock zenéimet hallgattam, hiszen most ezek feleltek meg a hangulatomnak. Mellettem két üres bonbonos doboz hevert, meg két csomag chips, de már ez se segített. Minden reményem Dillonban volt, hogy ő végre más lesz, erre tessék. Ha ő nem is b@szta el a dolgot, akkor Mark kavar.
-Én hülye, idióta állat. Kellett nekem szóba állni vele.- fúrtam a fejem a párnába és ismét előtörtek a könnyeim.

Egész nap azon gondolkoztam, hogy mi a fenét kezdjek Dillonnal. Nem fog könnyen megbocsátani, ez biztos. Kérdés, hogy egyáltalán megbocsát-e.
-És én még azt hittem, hogy ennél rosszab már nem lehet.- ültem kint a verandán és előszedtem az egyik piás üvegemet, ami véletlenül épp egy Jagermeister volt. Kényelmesen elterültem a széken és csak töltögettem magamnak a nedüt. Aztán előkerestem a telefonom és addig keresgéltem, mígnem megtaláltam a "fekete lista" kategóriát és bele tettem Mark számát, így már tuti, hogy nem fog többé felhívni, mert nem tud. Aztán neki álltam egy üzenetet írni.

"Kérlek, hidd el, hogy nem vertelek át. Attól, hogy nem mondtam el mindent magamról, még nem hazudtam. Nem mertem beszélni a múltamról, mert eddig mindenki csak azért állt velem szóba. Kérlek Dillon. Legalább beszéljük meg értelmesen a dolgot."

Pötyögtem be a szöveget, mert felhívni nem volt merszem. Aztán letettem a telefont az asztalra és a medence vizére szegeztem könnyes szemeim. Fogalmam sincs, honnan tud ennyi könny potyogni, de még mindig csak jött és jött.

Két feles után rájöttem, hogy rohadtul nem esik jól a pia, így inkább vissza vittem a bárszekrénybe és eldöntöttem, hogy főzök valamit. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy gyrost csinálok a magam módján. Jó hangosra vettem a CD lejátszót és énekelgetve neki álltam a vacsinak. Próbáltam nem gondolni semmi másra, csak a pulykamellre, ami ott előttem állt és várta, hogy földaraboljam, de a legtöbb zene mégis olyasmiről szólt, amiről akarva-akaratlanul eszembe jutott a jelen helyzet és a végén az lett, hogy sírva vágtam fel a pulykát, közben a zenét vonyítottam, de eszeveszett módon.

Miután felraktam a húst főni úgy gondoltam ideje felhívnom Juliat. Átbattyogtam a telefonért, közben lehalkítottam a zenét és bepötyögtem a számot, amit megadott. Pár perc múlva fel is vették, de nem Julia volt, hanem egy pasas.
-Tessék. Itt David.
-Ööö. Hello. Juliat keresem. Ott van valahol?
-Sajnos nincs. Épp dolgozik. Megmondaná, ki keresi?
-Jane vagyok. Csak ennyit mondjon neki, kérem. Akkor majd később megpróbálom felhívni, rendben?
-Persze. Majd szólok neki. Üdv.
-Hello. -egy ideig a kagylót bámultam, és el nem tudtam képzelni, ki a frász az a David. Aztán vállat vontam és visszatértem a konyhába, hogy kisüssem a krumplit. Egész kellemes volt így egyedül főzőcskézni.

Miután megpróbáltam Juliat felhívni, újra csak a főzésre és a vonyításra koncentráltam és ismét elővettem a Jageres üveget. Egész jó hangulatom lett a végére, és talán életem legjobb gyrosát sikerült megcsinálni. A fakanál volt a mikrofonom és ott táncolgattam a konyha közepén. Ha valaki látott volna, tuti azt mondja, nem vagyok normális, de akkor épp rohadt jól esett megbolondulni. Inkább ezt csináltam, minthogy azt várjam, hogy Ő válaszoljon vagy akármi. Így legalább nem gondoltam semmire. Amikor kész lett a kaja, kényelmesen megettem a részem, a többit pedig betettem a mikróba Aubrienak. Szegénynek még mindig fogalma sincs arról, hogy itthon vagyok, de nem is baj. Legalább meglepetés lesz. Elő szedtem az XBoxom és neki ültem játszani az egyik gyilkolós játékommal. / xD /

Annyira piszkálta a csőröm, hogy Dillon még csak nem is válaszol, hogy azon gondolkodtam fogom magam és elmegyek hozzájuk, de megfogadtam, hogy nem fogok balhézni. Elő vettem a telefonom és megnéztem az üzeneeket, hátha írt már, csal én nem vettem észre, de nem találtam semmit. Annyira hiányzott és annyira pocsék volt ez az egész helyzet, hogy azt hittem neki szaladok minimum háromszor a szekrénynek, hátha akkor megnyugszok.
Még mindig azt az istenverte játékot nyomtam és közben arról ábrándoztam, hogy megjelenik az ajtóban széles mosollyal az arcán, és csak annyit mond: "Bevetted". Aztán röhögünk egy sort és minden csodás lesz... megráztam a fejem, hogy az ilyen hülyeségek eltűnjenek belőle, de nem sokat segített, mert még a játékban a katonáról is Ő jutott eszembe és az, amikor kiborult, és azt mondta, hogy "a lány akiért odavagyok". Igaz, hogy ez veszekedés közben volt, mégis a legédesebb mondatnak tűnt.

A játékban épp valami titkos folyosón kóvályogtam, ahol percenként elő jött valami állat és a szívbajt hozta rám, amikor a telefonom őrült csipogásba kezdett. Ijedtemben majdnem eldobtam a joystickot is. Leállítottam a játékot és megnyitottam az új üzenetet aztán hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Kikapcsoltam a gépet és fölmentem a szobámba, hogy kicsit össze szedjem magam. Egész jól néztem volna ki, ha a szemem nem lenne bedagadva a sírástól, de már ez sem érdekelt. A szerkóm mellé fölkaptam egy napszemüveget is és egy baseball sapkát aztán lementem a konyhába és a kocsikulcs után kezdtem kutatni. Mire végig túrtam a fél házat, rájöttem, hogy a kabátom zsebében van így elmormoltam egy laza k.rva anyád hülye kulcsot majd kiléptem az ajtón és beültem a kocsiba.

Óvatosan vezettem Jane házáig, nehogy felébresszem Őt. Lassan befordultam a házhoz és leállítottam a motort. Fogalmam sincs, hol lehet a kulcs, felébreszteni se akartam Aubot, de ahogy kiveszem, majd hátha felébred. Kiszálltam a másik oldalra mentem és a karjaimba kaptam, hogy bevigyem. Közben nyomtam pár csókot az arcára, hátha fölébred és bejutunk a házba.

Szellő csapta meg az arcom,ebből azt gondoltam,hogy már otthon vagyunk vagy legalábbis nem a kocsiban.Kinyitottam a szemem és Jared épp akkor nyomott egy puszit az arcomra.
-Fent vagyok... - Mondtam álmosan.Mindig így ébreszt.Fel sem tűnt,hogy nem a saját lábamon állok,csak akkor,mikor a zsebembe nyúltam a kulcsért.Az ajtóhoz nyúltam és elfordítottam benne a kulcsot.A zár kattant és már a házban voltunk.
-Mit csinálunk? - Kérdeztem két ásítás között. - Ugye nem fogyott el a jegy? - Beleőrültem volna,ha nem mehettem volna el arra a koncertre.

Aubrie felébredt és nagyot ásított, amin elmosolyodtam.
-Nyugi. Volt elég jegy. Viszont... -néztem szét és megláttam az asztalon egy cetlit. -Azt hiszem Jane hazaért. Na mindegy. Megyünk és alszunk egyet.- adtam egy puszit a homlokára mosolyogva és felvonultam vele a lépcsőn. Bementem a már ismerős szobába és letettem az ágyra. Lekaptam a pulcsimat és lefeküdtem mellé.
-Most pedig aludj tovább, hogy holnap kitombolhasd magad.- vigyorogtam és magamhoz húztam.

-Mmm... - Bólogattam,miközben bújtam hozzá.Tényleg nem voltam képben,mert csak arra emlékszem,hogy láttam vetkőzik.Ettől elmosolyodtam,de a következő kép már az,hogy a mellkasára húz,én pedig végleg eltűntem a valóságból.

A telefon pittyegésére ébredtem, mert be volt állítva az ébresztő reggel fél hétre. Lassan kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy én is elaludtam Aubrieval. Fölkeltem és egy búcsú puszi után elindultam haza, mivel nekem még meló is van.Próbáltam minél halkabban kimenni, nehogy felébresszem Őt, és odalent hagytam neki egy cetlit, hogy dolgozni mentem.

Reggel magamhoz tértem,nyújtóztam egyet és mosolyogva fordultam át a másik felemre,hiszen mellettem fekszik életem szereleme,ehelyett azonban csak egy párnával találtam szembe magam.Durcásan másztam ki az ágyból és baktattam le a lépcsőn a konyhába,ahol aztán végülis egy cetlit találtam.
-Dolgozni ment...remek. - Vágtam fancsali képet,majd nekiálltam összedobni egy szendvicset.Megettem és el is mosogattam a tányért,majd a faliórára sandítottam.Épp látogatási idő volt,szóval a szobámba mentem,rendbetettem magam és indultam is a kórházba.

Három óra múlva,feldobódva nyitottam be a házba.Teljesen be voltam zsongva a koncert miatt.Azonnal a szobámba mentem és kitártam a szekrényem,valami ruha után kutatva.Meg is találtam a koncertre menő cuccom.Előkaptam a fekete csőszárú farmerom,ami kihangsúlyozza az alakomat,pontosabban a fenekemet,meg a banda egy pólóját,amin a logójuk van.Kicsit hosszú volt,mert a nevelőapámtól kaptam,úgyhogy fogtam és az oldalamra összegyűrtem,így rövidebb is lett és vadítóbb is.Felkaptam a sarum és a füdőbe mentem.Kifésültem a hajam,felkontyoltam és ami a legmeglepőbb,dobtam magamra egy kis sminket.Szempillaspirál,egy kis szájfény és készen voltam a bulira.Lecsattogtam a nappaliba,mert volt még kb 2 óra a kezdésig.Bekapcsoltam a hifit és bedobtam egy cdjüket,hogy hangoljak az estére.

Hamar elértük Jane házát és amint beléptünk az ajtón,ott fogadott minden,amit Zara-nak vettem.Minden be volt pakolva a nappaliba,én meg csak bámulta őket.Annyi csodaszép dolgot vettem,hogy azt sem tudtam,mihez nyúljak.Először is,elvettem Jared kezéből,amitől megébredt és hangos sírásba kezdett.Nekiálltam ringatni és közben a kisruhák után kutattam.
-Shh...nincs semmibaj,csak keresünk neked egy szép ruhát. - Mondtam neki és kihúztam a kupac aljáról egy harisnyát,hozzá pedig egy hosszú ujjú kisruhát.Letettem a babát a kicsomagolatlan pelenkázóra és megszabadítottam a kórházi rugdalózól.Felhúztam rá a harisnyát és a kisruhát.Zabálnivaló volt benne.
-Jared,csinálj valamit a babakocsival,mert lövésem sincs,hogy nyitható szét. - Vigyorogtam,miközben ráhúztam a kiscipőt Zara lábára.A kezembe vettem és rájöttem,hogy valószínűleg éhes.Leültem a kanapéra és levetkőztem.Zara nagyon éhes volt,mert alig akarta abbahagyni az evért.Hátranéztem,hogy Jared hol tart,de mögöttem állt és minket nézett.Majdnem szívrohamot kaptam,úgy megijedtem.
-Ahh istenem,ilyet többet ne csinálj és ne bámulj már. - Dobtam neki a kispárnát nevetgélve. - Szedd szét a járgányt és tünjünk. - Mire kimondtam,Zara éppen végzett.Visszavettem a felsőm és megbüfiztettem.

Megérkeztünk Janehez, ahol rögtön elemezni kezdtem a rengeteg holmit. A feléről fogalmam sem volt, hogy mégis mire való. Aztán azon az idillen akadt meg a szemem, ahogy Aub Zarát etette. Olyan édesek voltak úgy együtt, hogy nem bírtam nem oda nézni. Aztán egy kispárna kijózanított, így neki álltam tényleg a babakocsit szerelni. Nem sok időbe tellett, amíg rájöttem, hogy is működik, így hamarosan ott állt a verda készenlétben.
-Kisasszony. A kocsija készen áll.- csináltam úgy, mint egy igazi sofőr, meghajoltam a csajok előtt és vigyorogtam, mint a tejbe tök.
-Indulhat a bevásárló körút.- vigyorogtam még mindig majd leültem a fotelra, miután megtisztítottam egy doboztól.
-Hova pakoljuk majd ezt a csomó cuccot?- néztem körbe, hiszen Jane nappalija majdnem színültig volt dobozokkal, szatyrokkal és hasonlókkal.

Ahogy hazaértünk persze Dillon nem tudott nem reagálni valamit a házra, mire én csak elmosolyodtam.
-Azért a ti villátok se kutya. Jut eszembe a kutyáról...- fordultam a kutyaól felé, ahol elvileg a kis Draco volt, a rotweiller kölyök.
-Draco.- kiabáltam, mire megjelent az ajtóban, ásított egyet majd kisebb reakció idő után odarohant hozzám.
-Hát szia te. Jó kisfiú voltál?- simogattam meg. -Ő itt Dillon Draco. Nem bántjuk, rendben? -irányítottam a fejét Dillon felé.
-Na. Menjünk be.- fogtam meg Dillon kezét és elindultam az ajtó felé. Bedugtam a kulcsot, kinyítottam majd beléptem és lekapcsoltam a riasztót. Aztán felkapcsoltam a villanyt és az állam is leesett. Mintha egy egész babaüzlet nyílt volna a nappaliban.
-Jesszus. Mintha én várnék gyereket.- vigyorogtam, de Dillon arcát látva nem sikerült valami viccesre a beszólás.

De cukiiii *-*

Közelebb érve a házhoz Jane közölte velem,hogy mi házunk sem egy kis vityilló,majd megjelent egy kutya heves csaholással.Jól összenyalogatta Jane-t,aki elmagyarázta neki,hogy barát vagyok,semmi rossz szándék nincs bennem.Aztán kattant a zár és máris a házban voltunk.A villany is nesokára felgyúlt és azt hittem,rossz helyen vagyunk.Rengeteg baba holmi volt a nappaliban,szinte mozdulni sem lehetett tőle.Elfintorodtam és az sem segített,hogy Jane viccelődve megjegyezte,olyan,mintha mi várnánk babát.Nyeltem egy nagyot a mondat után,majd átverekedtem magam a cuccokon és valahol a kanapé végében leültem.A hátsóm alól persze előkerült egy csörgő vagy micsoda,amit az asztalra dobtam.
-Ezt nem hisem el.Azt hittem egy babának elég egy kiságy,váltóruha meg kaja. - Néztem körbe újra és kezdtem bepánikolni.Még nem is láttam a gyerekeket,de már most azt érzem,sosem fogok felnőni a feladathoz.Ráadásul nem is az enyém...remélem.
-Szerinted honnan volt pénzük ennyi mindenre? - Tettem fel a figyelemelterelő kérdést.

Dillon szinte bepánikolt a cuccok láttán és ez kicsit meglepett. Összeráncolt szemöldökkel néztem, ahogy leül, mint egy gondterhelt nagypapa és ott morog a bajsza alatt. Aztán kicsit elkezdtem pakolászni, hogy legalább be lehessen jutni a ház egyes részeibe, majd a konyhába vettem az irányt. Tettem fel egy adag kávét, majd visszasétáltam a nappaliba és ledobtam magam Dillon mellé.
-Fogalmam sincs, de az se érdekel konkrétan, ha bankot raboltak.- mondtam mosolyogva.
-Mi a frász ütött beléd?-kérdeztem vigyorogva és hozzábújtam. Elgondolkodva bámultam az előttem álló pelenka csomagot, majd meghallottam, hogy épp lefő a kávé így fölpattantam.
-Kérsz kávét?- kérdeztem, miközben a konyhába battyogtam.

Jane is észrevette rajtam,hogy a sok babaholmi között kicsit feszült lettem,mert hozzámbújt,már amennyire tudott és rákérdezett.
-Hát,én még nem állok készen rá.És lehet,hogy soha nem is fogok.Egy gyerek rengeteg felelősség,nem olyan,mint egy kutya.Ha megunom,eladom vagy menhelyre viszem,egy gyerekkel ezt nem teheted meg. - Magyaráztam. - Szóval,ha te sem szeretnél gyereket,akkor utazgatunk majd,bejárjuk a világot és elkényeztetjük Zara-t.Ha látni akarom,majd elviszem magammal és este szépen leadom. - Helyezkedtem el kényelmesen a kanapén,de valahogy azt éreztem,Jane engem néz.Nem is tévedtem,elkerekedett szemekkel nézett rám.Majd mielőtt szólhatott volna, a kávé lefőtt és eltűnt a konyhában minden szó nélkül.

Kicsit meglepődtem azon, amit Dillon mondott, mert nem gondoltam volna, hogy így veszi a dolgokat. Inkább kimentem a kávéért, vittem neki is egyet, majd ismét leültem mellé és beszélni kezdtem.
-Először is Édesem, én a kutyámat se adnám le sehova, mert felelősséget vállaltam érte. Hozzám tartozik, nem valami rácsos sintértelephez. Másodszor pedig, amikor a helyzet úgy kívánja, szerintem mindenki fel tud nőni a feladathoz. Harmadszor pedig, én igenis szeretnék majd gyereket, mert egyelőre a családom Belőled, Aubból és Zarából áll. Ja, meg Jared olyan sógorkoma féle.- mondtam elgondolkozva.
-Hidd el, te is megtanulnád a dolgokat. Nézd meg Jaredet. Felnőtt a feladathoz, akkor te, hogy ne tudnál?- mondtam, közben a kávémat kevergettem.
-Hidd el, meglátod Zarát és másképp fogod gondolni.- nyomtam egy puszit az arcára, majd magam alá húztam a lábam és a kávémat kortyolgattam.
-Ez a Zarát elvisszük majd leadjuk dolog pedig irtó hülyén hangzott.- tettem hozzá vigyorogva, közben a csésze széle a számnál volt. Dillonra néztem, aki összeráncolt szemöldökkel figyelt.
-Most mi van? Bölcs vagyok, nem tehetek róla.- vigyorogtam.