Ház

Megálltam a lépcső aljánál és onnan magyaráztam neki.
-Hát, a kölcsönpénz jól jönne, amíg megkapom a fizum. A kórházi ellátást viszont, már tényleg nem tudnám megfizetni. -röhögtem.
-Az a baj, hogy hiába magyaráznám nekik, miért nem akarok ott maradni az egyetemen. Nem fognák föl, csak a saját igazukat mondanák. Majd összeszedem magam, és megpróbálom elmondani nekik. -motyogtam.
-Kösz, hogy falazol tesó. -vigyorogtam. -Egész jó fej lettél, mióta tanár vagy. -indultam el a lépcsőn felfelé vigyorogva.

-Próba cseresznye.Legfeljebb majd téged is ápolnak a kórházban. - Vigyorogtam,majd eszembejutott valami okosság.
-Ha esetleg mégis meggondolnád magad,adok kölcsön pénzt. - Vágtam egy vigyort hozzá és meglöködtem a lábammal,de komolyabb vizekre evezett a beszélgetésünk.
-Anyu felhívott tegnap.Azt mondta,hogy nem hallott felőled már vagy 3 hete semmit.Nézd én falazok neked meg minden,de meddig akarod eljátszani azt,hogy még az egyetemen vagy?Úgyis lebuksz...csodálom,hogy eddig senki nem szólt nekik. - Ingattam a fejem és a hajamat piszkáltam.
-Ideje rászánnod magad és megmondani nekik,hogy abbahagytad és itt maradsz.Öhm...azt ne mond meg nekik,hogy Aubrie miatt,majd csak akkor,ha én is ott vagyok... - Mosolyogtam kajánul.

Elsasszéztam a szobámig, és a fürdőbe mentem. A képem elég érdekesen festett, mert csupa borosta voltam és már a pia hatása is látszott rajtam. Letusoltam és úgy döntöttem, majd reggel borotválkozok. Aztán ledobtam magam az ágyra és a plafont lestem. Gondolkozni próbáltam, de nem sikerült sok mindent kisütnöm. Egyben biztos voltam. Holnap bemegyek a kórházba, előadom, hogy vihetik a gyereket és akkor kiderül, Aubrie mit akar. Ha jó választ ad, akkor menyasszony lesz belőle. Elaludtam és épp erről a jelenetről álmodtam.

A telefonom elmebeteg csipogására ébredtem, mert épp a Linkin Park- New Divideot állítottam be csengőhangnak, én hülye. Megráztam a fejem, de rájöttem, hogy ez nem volt jó ötlet így visszadobtam a párnára.
-Istennek se kelek fel.- morogtam a párnába, de már nem bírtam visszaaludni így a mosdóba mentem és megborotválkoztam, sikeresen meg is vágtam magam így rögtön egy k.rva anyázással kezdtem a napot. Aztán elmásztam a konyháig és neki estem a kávénak.

Fel sem tűnt,hogy a kanapén aludtam el....csak annyira,hogy elfeküdtem a nyakam.Ásítozva ültem fel és rántottam le magamról a takarót.A nyakamat masszírozva léptem át a konyhába,hogy melegítsek kávét.Most leginkább arra volt szükségem,nem teára.Jared már a konyhában volt és kávét melegített.
-Nekem is csinálnál egyet?Azt hiszem lebénult a nyakam. - Ültem le a konyhaasztalhoz és fellapoztam pár reklám újságot.
-Na mi lesz a mai program nagy fiú? - Érdeklődtem.

Dillon is kikászálódott a nappaliból. Úgy tűnik ott aludt, de még így is jobban nézett ki, mint én.
-Mai program? Nem tudom. -vigyorogtam és elé tettem a friss kávét. -Azt hiszem, elmehetnénk gyűrűt venni. Aztán go be a kórházba és megcsinálom a dolgot.- mosolyogva ültem le az asztalhoz és beleittam a kávémba.
-Rohadt konyak. Kong a fejem tőle.- mondtam csukott szemmel.

-Ne ordibálj már...halkabban is beszélhetnél. - A fejem az asztalra raktam és úgy is hagytam egészen addig,amíg a friss kávé illata meg nem csapta az orrom.Felemeltem és belekortyoltam...felüdülés volt a konyak után.Egyből jobban is lettem tőle.
-Na figyelj...felveszek valami normális szerkót,addig neked sem ártana. - Vigyorogtam. - Aztán előkotrom a dugi pénzem,aminek a helyéről sosem szerzel tudomást és mehetünk is.Ajánlom,hogy sikerüljön... - Lehúztam a maradék kávét és a szobámba viharoztam.Elővettem a szürke farmerem,hozzá egy egyszínű,fekete pólóz és a kedvenc szürke mellényem.Gyorsan begomboltam,nyomtam magamra egy kis parfümöt,aztán a gardróbomhoz léptem.Kinyitottam és bemásztam,teljesen hátra.Felpattintottam egy padló darabot és előhorgásztam egy apró széfet.Beütöttem a kódot és kivettem a pénz felét.A szebembe dugtam és visszmentem a konyhába.
-Na én ész vagyok...remélem nem néznek majd homokviharnak minket. - Vihogtam.

Dillon eltűnt, meglehetősen fürge volt, ahhoz képest, hogy reggel van. Én meg úgy mentem el a szobámig, mint egy nyugdíjas. Fölkaptam magamra a farmerom meg egy izompólót, rá pedig egy fekete inget, kis parfümöt nyomtam a képemre és visszatértem a konyhába.
-Én is kész vagyok.- mosolyogtam, majd röhögőgörcsöt kaptam Dillon homokviharos megjegyzésén. -Együtt lakunk, most jöhet a gyűrű... holnap már mindenki erről fog beszélni.- röhögtem és vártam, hogy elinduljon kifelé.

-Na gyere...el se hiszem,hogy a kisöcsém mire készül.Istenem az...annyira megható. - Imitáltam a sírást és morzsoltam el pár "könnycseppet" a szemem sarkában,aztán hangosan felnevettünk,ahogy a kocsihoz mentünk.Beültünk mindketten,kitolattam az útra és elindultunk.
-Elképzelés?Vagy megvesszük a legszebbet és legdrágábbat? - Vigyorogtam rá,közben meg az utat néztem.
-Van nem messze egy ékszerész,elég szép gyűrűket készítenek és az ára is elfogadható.Válaszd azt,amiről Ő jut eszedbe.Az árával meg ne törődj. - Ettől talán megnyugszik a lelkem.Talán tényleg nem az enyém a gyerek és a öcsém boldog lehet.

Dillon tök jó fej volt, és szinte el sem hittem.
-Te tényleg nagyon beteg vagy.- ültem be a kocsiba.
-Azt fogom választani Bratyó, ne aggódj.- mosolyogtam és már el is képzeltem magam előtt a gyűrűt.
-Nem is tudtam, hogy gyűrűvásárlásban ennyire otthon vagy.- vigyorogtam, majd pár percig csendben ültem.
-Mondtam már, hogy szeretlek? Mármint, amolyan egészséges módon. -mosolyogtam ezerrel. -Nem tudom, hogy hálálhatnám meg ezt neked. De komolyan. Mindig ott voltál, ha szarban voltam. Ugye tudod, hogy te is számíthatsz rám?- néztem rá komoly arccal.

Haza rohantam gyorsan, lezuhanyoztam és megborotválkoztam, majd fölkaptam a szerelős cuccom és csináltam magamnak pár szendvicset. Elpakoltam mindent és elindultam a műhelybe, de előtte még küldtem Aubnak egy sms-t.

Szeretlek. Ne haragudj. Csók

Utáltam, mikor Aubrieval összevesztünk, viszont ez a Lucas még mindig b.ssza a csőrömet. Kiléptem a házból és a műhelybe indultam.

Lábbal csuktam be az ajtót,úgy öleltem magamhoz Jane-t.Magamba szívtam az illatát,ami úgy hiányzott.Nem gondoltam volna,hogy pár napra elemgyés olyan érzéslesz,mintha hónapokra tűnt volna el.Egy percre sem engedtem el,csókoltam,aztán végül mégis kérdezgetni kezdtem.
-Mesélj,hogy ment?Vagyis,igazából miért mentél L.A.-be? - Megfogtam a kezét és akanapéra húztam. - Egyébként történt valami,amitől leesik az állad,de majd Aub elmeséli. - Vigyorogtam és mélyen a szemébe néztem.

Kisebb csókcsata után Dillon feltette azt a kérdést, amitől féltem. Egész úton azon gondolkoztam, hogy elmondjak-e neki mindent, vagy sem, de úgy döntöttem egyelőre hallgatok.
-Hát... anyukámnak volt egy cége, így most az egész dolog a nyakamba szakadt, szóval el kellett intéznem pár dolgot. Konferencia meg ilyesmi...- hadartam el gyorsan. -De nem volt olyan izgis, mint amilyennek tűnik. -bújtam oda hozzá.
-Mi történt? Minek hozod fel, ha még úgyse tudhatom meg?- vigyorogtam. -Remélem nincs semmi gond. Bajból egyelőre elég volt ennyi. Meggyógyultál már?- simogattam a mellkasát és átadtam magam az arcszesze illatának. Csodálatos volt újra vele lenni, és legszívesebben soha többé nem engedném el.

-Üzletasszonnyal még sosem volt dolgom. - Vigyorogtam idétlenül és kigomboltam a mellényem,amit aztán ledobtam az ágyra.Kényelmetlen volt...alig kaptam benne levegőt és most,hogy itt ül velem szembe,most méginkább nem.
-Jaa nem nincs baj...hacsak nem az öcsémre pályázol. - Közelebb ültem hozzá és kezemet a tarkójára csúsztattam,majd úgy húztam az arcát az enyémhez és megcsókoltam.Akkor hagytam abba,mikor már úgy éreztem,hogy muszáj,mert ha nem,annak látható következményei lesznek.
-Még fáj a torkom,de megmaradok...

Elnevettem magam az üzletasszonyos szövegén, mert egyáltalán nem tartom magam annak.
-Hogy őszinte legyek, nekem sem volt még dolgom tanárral. -vigyorogtam kacéran és a kezem lejjebb csúsztattam a hasára. -Szóval, fogalmam sincs, hogy kell bánni velük. -Még pólón keresztül is éreztem, milyen izmos és kockás hasa van, és azt is, ahogy az érintésemtől megfeszül.
-Jaredre? Na persze.- mosolyogtam, mire megcsókolt. Azt hittem elolvadok tőle, de végül abbahagyta.
-Szegény tanci bácsim. -simogattam az arcát.- Mondtam, hogy maradj ágyban. -vigyorogtam, aztán végre megkérdeztem, amit akartam.
-Bejössz ma velem a kórházba? -cirógattam közben a mellkasát és kiskutya szemekkel néztem rá.

-Igen...vagyis nem.Ááá nem hiszem. - Ingattam a fejem. - Az az igazság,hogy félek Aubrie-tól.Kicsi a csaj,de van benne erő. - Vigyorogtam. - Fényképezd le a babát és mutasd meg. - Találtam ki ezt a remek ötletet,majd elvetettem.
-Leszarom,elvégre a kiscsaj a rokonom.A keresztapja vagy a nagybátyja vagy ki a tököm vagyok neki.Szóval ideje megismernie azt,aki majd szépen elrontja és fiússá neveli. - Húztam ki magam büszkén.
-Mikor indulunk? - Kérdeztem két csók között.

Dillon hangosan fontolgatta a dolgot én pedig jókat nevetgéltem rajta, majd a végén eldöntötte, hogy jön.
-Ne aggódj. Megvédelek.- vigyorogtam és megcirógattam az arcát.
-Arra gondoltam, most hazamegyek, lepakolok meg ilyesmi, aztán... -néztem az órámra, ami 11 órát mutatott -olyan egy óra felé indulhatnánk. Jó így? -csókolgattam közben. -Elvigyelek majd szépfiú? -kérdeztem kacéran majd kitört belőlem a nevetés.

Hangosan felnevettem a szépfiú kifejezésen.Senki nem hívott még így.
-De akkor tényleg vigyázz rám.Egyszer fogtam meg a fenekét részegen,akkor is majdnem betörte az orrom.Megjegyzem aznap ismerte meg egymást a gerlepár.Na mindegy...inkább énmegyek érted.Biztos lefárasztott az út. - Csókoltam meg. - Majd én vezetek.Én is eszem valamit,mert az öcsémmel voltam egész délelőtt.Sok volt belőle egy napra. - Vihogtam.Néha úgy érzem magam,mint egy hibbant.De legalább vele önmagam lehetek.
-Egyre érted megyek. - Felálltam a kanapéról és magamhoz rántottam.Magamba szívtam a parfümje illatát,hogy addig is amíg nem vagyunk együtt,legalább emlékezzek rá,aztán elindultam az ajtófelé.Ott aztán megcsókoltam és kitártam az ajtót,de csak miután felhúztam a kapucnit a fejére.

-Jól van, akkor majd te jössz értem.- csókoltam meg.- És tényleg megvédelek, nem kell félned.- mosolyogtam és felálltam a kanapéról. Aztán pár csók után az ajtóig mentünk, majd a fejemre húzta a kapucnit.
-Én is meg tudom csinálni, apu.- igazgattam meg a tutyit, majd egy utolsó csókot nyomtam az ajkaira és elindultam haza. A bőröndöm még mindig a verandán volt, szinte már el is felejtettem így elkaptam és végigbaktattam a járdán.

Megvártam,még fog magának egy taxit,majd amikor elhajtott,becsuktam az ajtót és a konyhába mentem.Töltöttem magamnak egy kis kávét,majd nekiálltam szürcsölni,mikor egy ismeretlen hang csapta meg a fülem.A kávémmal együtt a nappaliba mentem és füleltem.Egy Linkin Park szám szólt valahol a kanapé alól,úgyhogy a kávét leraktam és felforgattam az ülő alkamatosságot.Két párna között egy mobilra bukkantam.Ismeretlen szám hívta...leültem a kanapéra és csak fogtam a kezembe.Tuti,hogy Jane-é,de legyilkol,ha felveszem.Aztán mire felvettem volna,lerakta.Belekortyoltam a kávémba,de újra hívta az előbbi szám.Már csak kíváncsiságból is,de felvettem.
-Hallo! - Szóltam bele,mire egy férfi kezdettbeszélni.
-Üdv Mark vagyok,adja kérem Jane-t. - Elég lekezelő volt a hangja,de azért folytatta. - Na mire vár tapsra?Szóljon már neki,nem érek rá egész nap.
-Jane nincs itthon. - Mondtam neki.
-Olyan nincs,reggel még láttam.
-Az reggel volt...
-Mit képzel magáról?Maga csak egy szaros kis alkalmazott,aki azért van,hogy odaadja a telefont Jane-nek. - Elöntött a méreg.
-Mégis ki a frász vagy öregem? - Kérdeztem tőle ingerülten.
-Na ne vicceljen...Mark vagyok,Jane barátja. - Elkerekedett a szemem.
-Mármint milyen barátja? - Kérdeztem vissza.
-Az eljegyzést tervezem vele,akkor maga szerint milyen barátja vagyok? - Na ez a mondat tette be a kaput.Nem tudtam mit mondhatnék és ez a vadállat meg még beszélt nekem.
-Most mennem kell,de mindenképp mondja neki,hogy az Ő Markja kereste.Viszlát. - Minden szó nélkül kinyomtam a telefont és leraktam az asztalra.Nem hittem volna,hogy ez meg fog történni.És én még azt hittem,Ő más,mint a többi.Hát óriásit csalódtam.Nem tudtam mozdulni,szóval úgy terveztem,kb fél 1-ig bámulok magam elé,aztán elmegyek hozzá és kiosztom.

Az istenért se bírtam ki fél 1-ig.Vagy egy róával azután,hogy Jane elment és beszéltem azzal a hadibarommal,úgy döntöttem,hogy átmegyek hozzá.Felkaptam a mobilt az asztalról és kivágtattam a házból.Bezártam a házat és a kocsiba pattantam.

Ahogy Jane-től hazaértem,bevágtam magam mögött az ajtót,de úgy,hogy az ablakok is beremegtek tőle.A konyhába mentem és felnyitottam a piákkal teli kisszekrényt.Kivettem egy üveg jóféle whisky-t és töltöttem magamnak egy pohárral.Pár pillanat múlva már nem volt semmi a pohárban.A whisky-vel és a pohárral a kezemben mentem át a nappaliba,miközben hangosan gondolkodtam.
-Akkor vadbarom vagy Dillon,hogy olyat még nem hordott hátán a föld..."Mark vagyok...eljegyeztük egymást" - Idáztem fel annak az idiótának a mondatait és még idegesebb lettem.Leültem a kanapéra és töltöttem magamnak még egy pohárral.Ránéztem az üvegre és megállapítottam,hogy mostantól ő lesz a csajom.Legalább nem beszél vissza és boldoggá tesz.

Alig vártam, hogy végezzek a melóval, haza mehessek, lezuhanyozhassak és bemehessek majd Zarához a kórházba. Elő kaptam a kulcsom és bementem a házba. Ledobtam a táskám a konyhában és a hűtőhöz vonultam, hogy igyak valamit, mert azt hittem szomjan halok. Miután eleget ittam, gondoltam felkutatom Dillont, hiszen egy ekkora házban nem tűnhet el. Üveggel a kezemben beszambáztam a nappaliba, erre megláttam ott Őt amint épp whiskeyt vedel. Ismerem már Dillont, és tudom, hogy csak úgy nem áll neki inni. Olyan, mint én. Akkor iszik, amikor már pia nélkül nem tudja elviselni a dolgokat.
-Mi a frász történt már megint? -dobtam le magam mellé a kanapéra.
-Mi van veled Bratyó? Délután fél ötkor whiskeyt iszol?- vigyorogtam, de láttam rajta, hogy nincs sok hangulata beszélni. Ekkor csipogni kezdett a telefonja, úgyhogy befogtam a szám, amíg meg nem nézi, mi van.

Már a fél üveget megittam,mikor az öcsém hazajött.Nem szóltam hozzá,csak bambultam magam elé egészen addig,amíg be nem jött és meg nem zavarta a mulatságom.Becsíptem és a beszéd is kezdett nehezen menni,de azért próbálkoztam.
-Tudod,azt hiszem buzi leszek...a nők...a nők csak játszanak veled. - Túrtam bele a hajamba. - Igazad volt,inkább veszek magamnak egy új autót. - Vigyorogtam,majd pittyegni kezdett a telefonom.Előkotortam a zsebemből,de arra gondosan ügyeltem,hogy az üveg még véletlenül se essen ki a karjaim közül.Láttam,hogy sms-em jött,de kékptelen lettem volna elolvasni,úgyhogy Jared kezébe nyomtam.
-Olvssd föl...a betűk összemosódnak. - Vihogtam