Ház

Mikor már alig volt rajtunk ruha fordítottam a helyzeten és én kerültem felülre. Dillon nem sokáig habozott, leszedte rólam a melltartót én pedig magamhoz húztam. Alig bírtam már magammal és rájöttem, hogy még sosem akartam ennyire senkit, mint Őt. Felült és úgy csókolgatott aztán visszatoltam az ágyra és végig csókoltam a mellkasát. Amikor a hasához értem felnyögött, amiről azonnal tudtam, hogy tetszik neki a dolog majd lassan visszatértem a szájához és próbáltam megszabadítani a boxertől is, ekkor ismét ő került felülre én pedig beletúrtam a hajába, ahogy megszabadított az alsóneműtől is.
-Szeretlek Dillon.- mondtam neki, amikor végre szétváltak az ajkaink. Az sem érdekelt, ha Ő nem mond semmit, vagy hülyének néz, mert úgy éreztem, hogy nekem ki kell már mondanom, mert nem bírom magamban tartani.

Annyira gyorsan történt minden,hogy már csak arra emlékszem,hogy én vagyokmegint felül és próbálok olyan gyengéd lenni,amennyire ezt egy felizgult pasi meg tudja tenni.Eufórikus érzés kerített hatalmába,ahogy testünk összeforrt és kezdtem belelndülni a dolgokba,de még most is a lehető leggyengédebben.Fogalmam sincs,hogy volt e már valakivel,ezért inkább visszafogtam magam,de még így eszméletlen érzés volt vele lenni.Lehajoltam hozzá,hogy megcsókoljam,de amint szétváltak az ajkaink,olyat mondott,ami bevallom növelte férfiúi egómet.Nem tudtam mit mnodjak neki,végül rájöttem mit érzek.
-Én is szeretlek... - Megcsókoltam és felkönyököltem,de nem bírta a karom és visszatértem az ajkaihoz.

Mosolyogva csókoltam meg újra és úgy éreztem, neki végre elhihetem, amit mond. Olyan gyengéd volt velem, hogy nem is tudtam, hogy ilyen is létezik. Markkal sajnos átestünk ezen a dolgon, de fele ilyen jó se volt. Akkora pancser a srác, hogy azt nem lehet szavakba önteni, de Dillon... ahogy egyre jobban bele lendült hangosan kapkodtam a levegő után. Aztán olyan élményben volt részem, amit már nem bírtam ki hangok nélkül. Gyengéden végig karmoltam a hátát és úgy adtam át magam ennek az új élménynek. A hajába túrtam és csak csókoltam, amíg bírtam.

Az egész testem bizsergett,ahogy belelendültünk a dolgokba és nem tudtam visszafogni magam,amikor elértem a csúcsot,de ahogy hallottam Jane sem.Még pár percig csókolóztunk,aztán lemásztam róla és hanyattfeküdtem.
-Figyelj azért egy kérdésem lenne.Ez nem az első volt ugye?Mert....wow....mindegy. - Hajoltam fölé és csókoltam meg,majd visszafeküdtem és magunkra rántottam a takarót.Átkaroltam és a fülébe duruzsoltam.
-Azt hiszem aludni kéne. - Vigyorogtam és az órára néztem.Nem tudtam,hogy így elszaladt az idő.

Még mindig levegőért kapkodtam, mikor feltett egy érdekes kérdést.
-Azt észre vetted volna, nem gondolod? -vigyorogtam és a fejemet csóváltam. Hanyatt feküdt és ránk húzta a takarót én pedig hozzá bújtam és a mellkasán pihentettem a fejem. Anno el se tudtam képzelni, hogy ilyen is lehet valakivel és most legszívesebben kacagtam volna, ahogy vissza gondoltam arra, hogy Mark milyen balfék volt.
-Aludjunk. -adtam neki egy puszit mosolyogva és befészkeltem magam mellé.

-Oké. - Lehunytam a szemem és azt hittem egyből elaudtam.Legalábbis úgy tűnt...mégis egy házban ültem,mellettem meg ott ült az apám,aki büszkén nézett rám.Nem tudtam mire vélni ezt az egészet,úgyhogy felálltam a székből és otthagyva őt elindultam felfedezni a házat.Kijutottam a kertbe,ahol anyám álldogált egy számomra ismeretlen lánnyal.Viszont ahogy jobban megnéztem,rájöttem ki volt az.Jane állt anyámmal a kertben,mosolyogtak,beszélgettek,én meg teljesen feldobódva sétáltam feléjük.Jane-el el tudnám képzelni a jövőmet és tetszett is az ötlet,hogy apámék is elfogadták.De ahogy odaértem hozzájuk,levert a víz.Nem Jane állt velem szembe,hanem Jessica,ráadásul egy hatalmas gyémánt gyűrű villogott az ujján.Anyám boldogan ölelt át,én meg legszívesebben elrohantam volna.Igen elrohanok...aztán felébredtem és azonnal kipattantak a szemeim.Már hajnalodott,így a városi korai fényében,ami beszűrödött a hálómba az első dolgom az volt,hogy megnézzem,ki fekszik mellettem.Nyugodtásg töltött el,mikor Jane-t találtam magam mellett.Gyengéden megcsókoltam és visszdobtam magam az ágyra,de visszaaludni képtelen voltam,úgyhogy amilyen halkan csak tudtam,kiosontam a konyhába kávéért.

Fogalmam sincs miért, de fölriadtam. Először fogalmam sem volt, hol a frászban lehetek, aztán eszembe jutott minden. Elmosolyodtam és vissza dobtam magam az ágyra. Dillon már nem volt ott így kisebb fetrengés után kimásztam az ágyból, fölkaptam a cuccaim és kimentem a szobából. A konyhában rá is találtam, amint épp kávét kortyolgatott.
-Jó reggelt.- léptem be én is a konyhába mosolyogva közben a hajamat borzolgattam kicsit, hogy valahogy normálisan álljon. Megálltam az ajtóban és onnan néztem Őt.

Kávét kortyolgattam és újságot lapoztam,mikor megjelent Jane az ajtóban.Elmosolyodtam összekócolt haja láttán.
-Jó reggelt szépségem. - Léptem oda hozzá és megpusziltam a homlokát. - Kérsz kávét? - Kérdeztem tőle és a kávégép mellé léptem startra készen,hogy megnyomjam a gombot,ha inni szeretne.
-Már akartam mondani,hogy lesz ma egy koncert a főtéren.Elmehetnénk... - Mondtam mosolyogva,de a mosolyom le is lohadt,ahogy befurakodott az elmémbe az,hogy én a tanára vagyok,Ő pedig a diákom.
-Azt hiszem koncert lefújva... - Vágtam egy fancsali képet. - Nem számít,veszünk ki filmet és rendelünk kaját. - Ittam ki a kávémat és a bögrét a mosogató tettem.

Dillon olyan fitt és fürge volt, mint akit kicseréltek én pedig úgy éreztem magam, mint aki egész éjjel ébren volt.
-Igen. Kérnék.- ültem le az asztalhoz majd nagyot ásítottam.
-Figyelj. Attól még elmehetnénk, legfeljebb nem nagyon beszélünk. Hívd el Jaredet is és akkor nem fogja senki azt hinni, hogy vele mentél. De akár el is mehetnénk valahová. Valami olyan helyre, ahol nem ismernek és nem kell rejtőzködni.- motyogtam és ezernyi jó ötlet tombolt a fejemben.
-A héten nem megyek suliba, szóval bármi lehet.- mosolyogtam, oda mentem hozzá és átöleltem. -Csak a kocsi kell és kész is.- mosolyogtam.

-Mondtam már,hogy az eszed miatt is szeretlek? - Vigyorogtam,miközben odaadtam neki a bögre kávét.
-Apámnak van egy vityillója Miami-ban,a tengerparton.Ott senkit sem zavarnánk,a sulit felhívtam két napja,előadtam a hattyúk halálát,úgyhogy ha Te is akarod,eltűnhetünk a térképről. - Hajoltam le hozzá és megcsókoltam.
-Tudod mit,pakolj és nyomás innen... - Vidultam fel az ötlettől. - Úgyis mindenki a koncert miatt izgul,fel sem tűnni senkinek,ha lelépünk.Még Aubrie-nak sem....bele van zúgba a frontemberbe. - Vihogtam,majd nekitámaszkodtam a pultnak.

Dillon teljesen beleélte magát és még nekem is tetszett az ötlet.
-Komolyan mondod?- mosolyogtam és felnéztem rá. Tényleg komolynak tűnt én pedig elképzeltem, ahogy ketten sétálgatunk a tengerparton.
-Rendben. Akkor mihelyt össze szedtem magam haza megyek és pakolok egyet.- vigyorogtam és átöleltem.
-Hogy mi van a frontemberrel?- néztem rá mosolyogva.

-Ezt megbeszéltük. - Vigyorogtam es gondolatban már Miami-ban jártam,apám hatalmas házában,ami csak a miénk lesz...
-A Destroy játszik ma és Aubrie odavan értük.Nézz csak rá,hogy öltözködik.Láttad te már magassarkúban és sminkben?Na erről beszélek...most pedig,van egy kis dolgom. - Úgy tettem,mintha elindulnék a szobám felé,de visszafordultam és az arcát a két kezembe vettem,mélyen a szemébe néztem és megcsókoltam.
-Hol a francban voltál eddig? - Kérdeztem mosolyogva.

Dillon röviden elmondta, mi is a helyzet aztán elindult befelé.
-Hát, nem lehet mindenki pláza cica.- mosolyogtam, majd visszajött és megcsókolt.
-Nehezen találtam ide.- mosolyogtam és majd elolvadtam tőle.
-Ezt én is kérdezhetném tanár úr.- ültem le a konyhaasztalhoz vigyorogva. Alig vártam, hogy elinduljunk és pár napig csak kettesben legyünk Ő és Én. alapból imádom Miamit de most még jobban és talán a legszebb hely lesz majd számomra, ha oda érünk.

A konyhapultnak dőltem és akkor hirtelen felgyulladt a villanykörte a fejem felett.Elmosolyodtam és Jane-hez léptem.
-Tudod mit?Majd veszünk valami göncöt Miami-ba...vagyis.Anyámnak rengeteg ruhája van ott,fel sem fog tűnni neki,ha pár hiányzik. - Vigyorogtam és felhúztam a székről.
-Kocsiba be és irány a homokos tengerpart. - Elszaladtam gyorsan a tárcámért,meg a papírjaimért,kivettem a pénzem a dugihelyéről és visszasasszéztam a konyhába.
-Ne nézz így már,gyönyörű vag még ebben a hacukában is és nem hotelba megyünk.Kipattanunk a kocsiból és már a házban is vagyunk. - Adtam egy csókot a szájára,majd a homlokára és elindultam az ajtófelé.

Dillon úgy bepörgött, hogy muszáj voltam elkönyvelni magamban, hogy nem százas vagy ilyesmi. Elkerekedett szemekkel néztem rá, és nem tudtam eldönteni, hogy el akar rabolni, esetleg meggyilkolni valahol vagy ilyesmi.
-Te most komolyan beszélsz? -kérdeztem, de addigra már bement a szobájába és visszatért a papírjaival. Fölkaptam a táskám ő meg e kezemnél fogva húzott kifelé.
-Dillon, neked elment az eszed.- röhögtem kínomban. -Nem állíthatok be oda és nyúlhatom le anyád ruháit és... nem tűnhetek el szó nélkül, ráadásul... most komolyan. Nézz végig rajtam. -álltam meg és így ő is kénytelen volt megállni. Röhögve végig néztem magamon, hiszen ott álltam egy farmerban, egy kapucnis pulcsiban és egy sport cipőben. Nem volt szakadt, de Miamiba ez nem a legjobb viselet. Dillon nem sokat törődött ezzel se, csak nyomott egy csókot a számra és ment tovább a kocsi felé.
-Hát jó. Akkor menjünk.- csóváltam a fejem majd beültem a kocsiba és előkerestem a slusszkulcsot.

Azt hittem,nagyobb rábeszélőképességgel áldott meg a sors,de ez Jane-nél nem igazán működött.Az ajtóig elráncigáltam,de ott aztán megtorpant.
-Leszarom,hogy nézel ki.Nekem gyönyörű vagy. - Megcsókoltam és miután bezártam az ajtót,a kocsi felé mentünk.Jane persze kapucniban,én meg marci hevesen,fülig érő szájjal.
-Ha nem bánod,én vezetnék. - Vigyorogtam és kivettem a kezéből a kulcsot,majd bepattantunk a kocsiba és a főútra hajtottam.A keze után nyúltam és a számhoz emelve egy puszit nyomtam a kézfejére.
-Irány Miami...

Hazaértem és szinte azonnal a hűtőnek estem. Fogalmam sincs, Dillon merre lehet, de nem is érdekel jelen pillanatban. Legalább nem kell neki megmagyaráznom, hogy hol a kocsija. Összecsaptam egy kis kaját és leültem a TV elé. Ritka szar volt egy kézzel szendvicset csinálni, hát még megenni, de egye-fene megszokom.

Egész úton próbáltam összeszedni a gondolataimat,de sehogysem sikerült.Majd inprovizálok,gondoltam magamban,ahogy befordultam az utcájukba és megpillantottam a házat.Felsétáltam a verandára és bekopogtam.Hármat,ahogy szoktam,csakhogy tudja én vagyok az.Aztán vártam,hogy kinyíljon az ajtó.Nem kellett sokat várnom,pár perc múlva már kinyílt.
-Szia...bemehetek? - Kérdeztem alig hallhatóan és még mindig fogalmam sem volt,mit fogok mondani.

Ahogy a filmet néztem kopogást hallottam. Felálltam és az ajtóhoz ballagtam, majd kinyitottam. Aubrie állt ott és nem úgy nézett ki, mint aki tök nyugodt.
Szó nélkül intettem neki, hogy jöjjön be, aztán megálltam a folyosón, a karjaimat össze fontam a mellkasom előtt, vagyis egyik kezemmel fogtam a gipszem és úgy vártam, hogy kinyögje, mégis mit akar.

Nem szólt semmit sem,csak a nappali felé bökött,én pedig bementem és megálltam a kanapé előtt.Ránéztem és próbáltam egy kis érzelmet leolvasni az arcáról,de a próbálkozásom kudarcba fulladt.Vettem egy mély levegőt,kifújtam és beszélni kezdtem.
-Elcsesztem oké?Tisztában vagyok vele.Elmondhattam volna,hogy Bentley létezik és azt is,mi volt köztünk,de nem gondoltam volna,hogy felbukkan,azt meg pláne nem,hogy még mindig belém van zúgva.Meglepett,hogy itt van,de örültem is neki,mert segített átvészelni a nehéz időket.Sajnálom,ha megbántottalak.Te lennél az utolsó ember a földön,akinek fájdalmat okoznék,csak nem tudtam,mit tegyek azzal,hogy itt van.Nem fog elmenni,mert ismerem milyen.Addig fog harcolni,amíg végleg szét nem megyünk,de nem akarom neki megadni azt az örömet. - Mondtam halál nyugodtan.Nem is értettem,miért nem sírok vagy hisztizek,vagy legalább emelem fel a hangom.
-A kérdésedre,hogy kit választok,Bentley-t vagy Téged,azt hiszem magad is tudod a választ. - Halványan elmsolyodtam és vártam,mi fog történni.
-Egyébként Zara a jövő héten hazajöhet... - A padlót fixíroztam,mert képtelen voltam ránézni.

Végig hallgattam Aubriet, ahogy halál nyugodtan elmondott mindent, közben az egom meg csak nőtt és nőtt. Aztán a végén elmosolyodtam, amikor épp a padlót bámultam, majd elkaptam a derekát és a falhoz nyomtam.
-Ez a Bent nem ismer elégg, ha azt hiszi, hogy oda adom neki azt, ami az enyém.- suttogtam mosolyogva Aubrie arcától pár centire, majd megcsókoltam. Az a rohadt gipsz igencsak zavart, de csak azzal foglalkoztam, hogy Aubrie ott van és engem szeret. Olyan hevesen csókoltam, ahogy csak tudtam, hogy ezzel is éreztessem, mennyire szeretem.

Meglepődtem azon,ami a monológom után következett.Jared elkapta a derekam és a falhoz nyomott,majd vad csókolózásba kezdtünk.
-Bentley-t nem fogja érdekelni,hogy a tiéd vagyok és csakis a tiéd. - Vallottam be őszintén és az ajkamba haraptam.
-Sajnálom,hogy hagytam így elfajulni a dolgokat kettőnk között.Az életem kezd olyan lenni,mint egy szappanopera.Visszajöttem,hogy nyugodtan éljek a babámmal,aztán felbukkantál TE - aminek persze örülök - majd jött az anyám és most meg Bentley.Fogalmam sincs,mit csináljak vele,de azt hiszem beszélni fogok vele. - Erre a mondatra elhúzta a száját és biztos voltam benne,hogy nem tetszik neki az ötlet,de muszáj lesz.
-Meg kell tennem,mert sosem fog békénhagyni. - Kezemet a tarkójára csúsztattam és megcsókoltam. - Miért jöttél ki a kórházból?

Aubrie szerette volna, ha hagyom, hogy ő beszéljen azzal a k.csöggel, de legszívesebben elvertem volna még párszor.
-Szerintem, ha én próbálnék beszélni vele, hatásosabb lenne.- vigyorogtam.
-Az életünk pedig, tényleg olyan, mint egy szappanopera, de legalább nem unalmas. -mosolyogtam, aztán elhúztam a szám, amikor közölte, hogy mindenképp beszélnie kell Bentleyvel.
-Azért jöttem haza, mert nem láttam értelmét annak, hogy ott feküdjek napokig. A hasamra vigyázok, a kraom gipszbe van, szóval ennyi.- vigyorogtam.
-Rendeljünk valami kaját szerintem.- adtam egy puszit a homlokára.

-Beszélek vele...ígérem nem lesz semmi baj.Maximum tökön rúgom. - Vigyorogtam,majd átkaroltam a derekát.
-Te kaját akarsz rendelni,mikor a lányunk jövő héten hazajöhet?Jared semmit sem vettünk neki.Abban a kisruhában van,amit még te vettél neki.Én most nem vagyok éhes és amúgyis van egy kis félretett pénze,úghogy szerintem beszélek Bentley-vel,aztán elmegyek vásárolni. - Mosolyogtam,majd megcsókoltam.
-Te pedig pihenj le és ne hergeld magad.Bentley nem annyira bunkó,mint aminek hiszed és meg fogja érteni. - Elhúztam a kanapéig és gyengéden löktem egyet rajta,amitől leült.
-Itt maradsz és lustálkodsz.Útközben beszólok a műhelybe is ha akarod,hogy most egy darabig nem mész. - Leültem mellé a kanapéra és vártam,mikor tör elő belőle újra a féltékenység züldszemű szörnye Bentley miatt.

-Drágaságom. A koncerten se rúgtad tökön, akkor most, hogy fogod?- vigyorogtam és azt az édes arcát néztem, ami most olyan volt, mintha meg akarna ölni.
-De, ha nem ért a szép szóból, elverem én mégegyszer. -röhögtem. -Azért jól csináltam, el kell ismerni. -húztam ki magam, majd Aubrie a kanapéra lökött.
-Szívem, este 8 van. Nem ér rá holnap vásárolni? Ma már úgyse kapsz sehol semmit.- vigyorogtam rá, mint a tejbe tök.
-A műhelybe pedig nehogy szólj! Még így is mennem kell dolgozni. Kell a pénz és, ha most fél hónapig itthon vakarom a tököm, akkor pláne szarban leszünk. -komolyodtam el és lehúztam az ölembe Őt is. Az ép kezem a combján volt, a másikat pedig próbáltam úgy tartani, hogy ne essen baja és gyengésen megcsókoltam Őt.
-Lazíts egy kicsit... amúgy tényleg éhen halok.- kuncogtam és magamhoz öleltem.