Duncan nyaraló

Vissza sétáltunk a nyaralóhoz, ahol ekkor már állt még egy kocsi. Rémülten néztem Dillonra, de ekkor megláttam két szakácsnak öltözött tagot így megnyugodtam. Az kellett volna még, hogy valamelyik másik rokona is befusson, vagy az anyja, mikor én itt feszítek az Ő ruháiban. Besétáltunk a nappaliba és már ott éreztem a finom illatokat.
-Milyen szorgos szakácsaitok vannak.- vigyorogtam Dillonra és felmentünk a szobájába.

Fölmentem a szobámba, hogy letusoljak edzés után. Megannyi emlék rohant meg, ahogy megnéztem a falon lévő képeket. Mindegyikről azt hinné az ember, hogy boldog házasságban élünk a nejemmel, pedig nem. Miután végeztem elindultam a konyhába vacsorázni, de előtte még megálltam Dillon szobájának az ajtaja előtt és bekopogtam. A "tessék" után benyitottam.
-Kész a vacsora. Ha éhesek vagytok, gyertek le.- mondtam és dobtam mellé egy kedves vigyort is. Nem állt szándékomban úgy feltüntetni magam, mint egy bunkó, pökhedni apa. Visszacsuktam az ajtót és lementem az ebédlőbe, ahol már meg volt tálalva. Leültem az asztalfőre és vártam, hogy a kölkök is megérkezzenek.

A tengerparti kiruccanás után a szobámban kötöttünk ki Jane-el és már épp kezdtem belelendülni a dolgokba,amikor kopogtattak az ajtón.Fejemet a falnak döntöttem,mert éppen állva estünk egymásnak és szóltam,hogy jöhet,bárki is az.
-Tessék...gyere be. - Szóltam,miközben letöröltem a szájfényt a számról.Apám jelent meg és vacsorázni hívott minket.Egész kedves volt,ritkán látom ilyennek.
-Mindjárt megyünk. - Dobtam vissza neki a "dillon duncan féle ellenálhatatlan mosolyt" és mikor becsukta az ajtót,újra Jane ajkainak estem.
-Van 5 percünk,használjuk ki. - Vigyorogtam,miközben a kezem a fenkén volt.

Mi más lehetett volna abból, hogy felmegyünk Dillon szobájába, mint az, hogy egymásnak esünk. Persze megint én voltam a gaz csábító. A falnak nyomtam és úgy csókolgattam, mikor az apja bekopogott és vacsira hívott minket.
Én sem tettem mást, csak Derekre vigyorogtam, aztán ahogy kiment, ismét egymásnak estünk.
-5 perc? Az mégis mire elég? -mosolyogtam és felhúztam az egyik combob a csípőjéig, ő pedig végig simította.
-Dillon...- szólaltam meg, közben levegő után kapkodtam - szerintem most inkább menjünk le. -mosolyogtam, közben a kezem még mindig a hasán pihent. -Utána egy csomó időnk lesz egymásra.- haraptam meg gyengéden az alsó ajkát, majd végre el tudtam engedni.

-5 perc sok mindenre elég. - vigyorogtam,majd újra megcsókoltam,a combja hirtelen felcsúszott a derekamig,én meg megmarkoltam.Le tudtam volna dönteni az ágyra,ha nem szólal meg.A szememet forgattam,de elengedtem.
-Menjünk... - Fogtam kézen és lebattyogtunk a lépcsőn.Apám már az asztalnál ült és csak ránk várt.Isteni illatok szálltak a levegőben és leültünk apámmal szembe.A felszolgáló elénk rakta az első fogást és én azonnal belekezdtem.

Hamarosan megérkeztek a fiatalok is és, ahogy elnéztem őket, tuti még szét szedték egymást vacsora előtt. Megvártam, amíg leülnek és felszolgálják az első fogást, majd hátra dőltem a székemen és a villát piszkálgattam.
-Dillon. El kell mondanom valamit. -néztem rá, ő meg már a kaját tolta befelé. Jane kérdőn nézett rám, és kiolvastam a szeméből, hogy most le kellene-e lépnie, vagy sem.
-Jane, maradhatsz nyugodtan. Ez nem sokáig lesz titok, szóval nem baj, ha te is tudsz róla.- mosolyogtam rá kedvesen, bár fogalmam sincs, hogy miért nem voltam vele is olyan bunkó, mint más nőkkel. Én még Jessicával is flegmáztam állandóan, amiért Dillon persze le is szedte a fejem.
-Szóval el fogunk válni.- nyögtem ki végül és vártam a reakciókat.

Dillon már majdnem letepert, de végül leállt és elindultunk lefelé. Odalent már az asztalnál ült a legidősebb Duncan és minket várt. Leültem Dillon mellé és félénken körbe néztem, majd kihozták az első fogást. Még csak nézegettem a kaját, mikor Derek megszólalt. Egyből az jutott eszembe, hogy lelépek, amíg beszélnek, de szólt, hogy maradhatok így halkan figyeltem, mit mond. Közölte, hogy válni fognak, mire én egyből Dillon arcát kezdtem fürkészni. Aztán megfogtam a kezét, ami az asztalon volt és bátorítón megszorítottam.

A kanál félúton megállt a kezembe és apámra néztem.Nem úgy tűnt,mint aki viccel.Egész eddig együtt éltek és most dönt úgy,hogy elválik tőle?Felmerült bennem a kérdés,hogy talán azért,mert valamelyikük talált magának fiatalabbat és ezt nem is rejtettem véka alá.
-Találtál valaki mást?Vagy esetleg anya? - Kérdeztem tőle és éreztem,hogy Jane megszorítja a a kezem.Anyám sosem volt minta anya és nem kapta volna meg a világ legjobb anyukája kitűntetést,de mégis az anyám volt,aki hozzá volt szokva a pénhez és a fényűzéshez.
-Ő is tudja vagy ezt csak úgy eldöntötted magadban? - Kérdeztem kicsit talán hangosabban. - Tudod milyen,teljesen ki lesz bukva és majd engem fog traktálni,mert én vagyok a kedvence. - Tessék,végre kimondtam azt,amit a legjobban utáltam.Anyámnak én vagyok a kedvence.Nem arról van szó,hogy Jared-et nem szereti,mert ez hazugság,csak...nem tudom.
-Apa nagyon bátor húzás lesz tőled.Mit fog szólni hozzá nagyapa.Tuti ledöf egy levélnyitó késsel... - Csóváltam a fejem és bevallom,egy fél percre megsajnáltam az anyámat.

Dillon úgy nekem esett, mintha én egy gerinctelen féreg lennék.
-Dillon. Nem, hogy nem szeretjük egymást, de egyenesen gyűlöülöm őt és ez kölcsönös. Már nem egyszer a képembe mondta. Évek óta azon van, hogy megkeserítse az életem, csak ti erről nem tudtok.- magyaráztam nyugodtan.
-Ami azt jelenti, az egyetlen dolog, amiért aggódik, hogy mennyi pénzt fog kapni. Meg se kérdezte, hogy nektek, hogy fog ez esni, vagy ilyesmi, és ez volt a tetőpont. Lehet, hogy te vagy a kedvence, mégis leállt a kertésszel kavarni, ahogy nem rég a masszőrével is... szóval le lettem cserélve. Túl öreg vagyok neki, vagy nem tudom, ez van.- tártam szét a karom, és komolyan úgy esett a dolog, mintha szíven szúrtak volna. Azt vártam, hogy majd legalább Dillon megérti a döntésem, ehelyett az anyjáért aggódott.
-Nagyapád, ha nem tudnád, már amikor elvettem is azt mondta, hogy hülye vagyok, szóval ennyit erről. El fogunk válni, és kész.- kaptam fel a villát és neki álltam a kajának.

Dillon teljesen kiakadt, ahogy aztán az apja is. Sose gondoltam volna, hogy valaha is tanuja leszek egy Duncan-féle veszekedésnek, de roppant izgalmas volt. Ott ültem, és vártam, hogy mikor esnek egymásnak. Próbáltam úgy tenni, mint aki eszik, de valójában nem igazán voltam éhes.
Dillonra néztem, akinek az arcáról mindent le lehetett olvasni. Dühöt, csalódottságot, sajnálatot, szomorúságot meg még ki tudja mit. Szegénynek még mondani se tudok semmit, mert nincs tapasztalatom arról, amikor valakinek elválnak a szülei, és amúgy sincs közöm a dologhoz.
-Elnézést. Megkeresem a konyhát és iszok valamit.- mosolyogtam bárgyún, felálltam és elindultam a konyhába. A szakács persze ijedten nézett rám, hogy valami bajom van a kajával, de elmosolyodtam és csak annyit mondtam.
-Kell valami ital. -erre ő is elmosolyodott és töltött nekem egy kis whiskeyt. A pultnak támaszkodtam és figyeltem, ahogy a desszertet csinálja.

Elképedve hallgattam,ahogy apám anyámról beszél.Fogalmam sem volt arról,hogy így állnak egymáshoz,azt meg végképp nem gondoltam volna,hogy anyám egy ilyen. Azt hittem egy törékeny nő.Jane is eltűnt a konyhában,ígymár nem volt gáz,ha elővettem az érzelmes formám.
-Sajnálom apa,fogalmam sem volt arról,hogy mi van veletek. - Vallottam be őszintén. - Azt hittem legalább kitartotok egymás mellett.Tudom,hogy anya milyen,de mégiscsak az anyám,ezt te is megérthetnéd.Akkor is,ha csak karácsonykor volt képes megölelni vagy születésnapkor. - Dőltem hátra a széken és elfogott a rosszul lét.
-Megbocsájtasz,egy kicsit kiszellőztetem a fejem. - Felálltam az asztaltól és a kertbe mentem.Leültem egy napozóágyra és csak néztem magam elé.

Jane nem bírta tovább a kiképzést, amit meg is értek. Elvonult majd Dillon válaszolt.
-Tudod, én is azt hittem. Amúgy se kellett volna ezt az egészet elmondanom. Mostmár mindegy.- bámultam a kajámat, mire közölte, hogy ő is kimegy. Szokásosan ott maradtam egyedül de már megszoktam így csak tovább ettem.

Miközben a whiskeymet iszogattam, és a szakácsot figyeltem, megfordultam, hogy kinézzek az udvarra. Láttam, hogy Dillon eléggé letörve az egyik napozóágyra ül. Fogalmam sem volt, mit kell tenni ilyen helyzetben, így inkább szóltam a szakácsnak, hogy töltsön még egyet és kimentem az udvarra. Egy mukkot se szóltam, csak megálltam a napozóágy mellett és Dillon elé tartottam a poharat. Felnézett rám, én pedig csak egy gyengéd mosollyal válaszoltam, aztán megálltam mögött és megmasszíroztam a nyakát.
-Nem tudom, mit kell ilyenkor mondani, de ilyen sok családnál előfordul sajnos.- motyogtam és tovább nyomkodtam a vállát.

A fejemet vakargattam,mikor elhúzódott az ajtó és Jane libbent ki rajta két pohárral a kezében.Az egyiket felémnyújtotta,én pedig minden kertelés nélkül elvettem és lehúztam az alkoholt.
-Semmit nem kell mondanod.Úgyis megtörtént volna,én csak azt csodálom,hogy eddig bírták. - Játszottam a pohárral a kezemben. - Csak attól tartok,anyám kisemmizi apámat. Engem nem érdekel, ha nem kapok milliókat a számlámra,eddig is megvoltam nélküle,de apám...hát nem tudom. - Vontam vállat.
-Menjünk vissza hozzá. - Böktem apám felé a fejemmel. - Együnk,aztán eldobálom az össze képet,amin Jess van. - Vigyorogtam.

Dillon egyből lehúzta a whiskeyt, amin muszáj volt elmosolyodnom.
-Azért a kisemmizés nem megy olyan könnyen. Nem tudom, hogy van ez, de... szerintem egy jó ügyvéddel meg lehet oldani a dolgot.- simogattam a mellkasát, majd felállt és eldöntötte, hogy menjünk vissza.
-Jól van. Csak ne idegeskedj.- mosolyogtam közben a kezem a kezébe csúsztattam, és besétáltunk.

Kézenfogva visszasétáltunk apámhoz az ebédlőbe és leültünk.
-Bocs apa,de kellett egy pohár whisky. - Vigyorogtam,majd enni kezdtem. - Anyám,fogalmam sincs,mikor ettem utoljára rendes emberi kaját.- Mondtam félig teli szájjal.Aztán eszembejutott,mit mondtam az előbb Jess képeiről.
-Ha nem bánod,én kidobálom Jessica fényképeit.Nincs szükségem rá és zavar,hogy ahová nézek,ott van.Úgyhogy,búcsúzz el tőlük. - Szorítottam meg Jane kezét,ami a combján pihent.
-Mellesleg remélem nem szóltál neki,hogy itt vagyok. - Néztem rá öszeszűkült szemekkel.

Dillonék visszajöttek kéz a kézben én meg csak mosolyogni tudtam. Mintha magamat láttam volna anno Sophieval.
-Mindjárt én is iszok egyet.- vigyorogtam és tovább kajáltam.
-Mi az, hogy fogalmad sincs, mikot ettél utoljára emberi kaját?- kerekedtek el a szemeim. -Még mindig nem tudsz főzni?- kezdtem el röhögni, nem mintha én tudnék, de nekem nincs is szükségem arra, hogy tudjak.
-Azt csinálsz a képeivel, amit akarsz. Az se érdekel, ha fölgyújtod mindet.- mondtam neki vigyorogva és tovább lapátoltam a kaját.
-Még arról se szóltam senkinek, hogy én hova megyek, de tudod, hogy megy ez. A szomszédban lakik anyád barátnője, és az simán leadja a forró drótot.- mondtam ki és ekkor én is megvilágosodtam. Eddig nem is jutott eszembe, hogy az a nyomorult Natalie itt lakik, nem messze.
-Így akár téged is láthattak és nem kétséges, hogy anyád ide küldi azt a ringyót. Jane, ugye tudod, hogy fel kell venned a kesztyűt? Ha Jess ide jön, tuti, hogy megint elkezdi a hülyeségeit.- forgattam a szemeim.

Röhögnöm kellett azon, hogy Derek nem tudta, hogy Dillon semmit se tud megfőzni magának. Mondjuk az én szemembe ettől még nem kevesebb, de tény, hogy szüksége lenne rá.
-Mondtam már neki, hogy megtanítom, csak... akkor épp közbe jött valami.- vörösödtem el, ahogy eszembe jutott, hol is akadt meg a tanóra.
-Évekig kickboxoltam, szóval... ha arról van szó, simán megborítom a csajt, de birkatürelmű ember vagyok. -vigyorogtam.
-Persze, előbb hagyom, hogy Dillon érvényesüljön.- tettem a kezem a combjára és rámosolyogtam.

Eszembe se jutott,hogy anyám "kémei" mindenhol itt vannak.A fejemet megtámasztottam az egyik kezemmel és úgy néztem,ahogy apám Jessica-ról mesél,majdel kellett mosolyodnom,mikor Jane megemlítette a kickbox tudását.
-Szeretném is,ha szétrúgnád a seggét. - Vigyorogtam. - Egyébként ha idejön,majd én elbeszélgetek vele. - Mondtam határozottan és lenyomtam az utolsó falat kaját.
-Van hozzá pár keresetlen szavam... - Sóhajtottam és hátradőltem a széken. - Ami meg a főzőtudományom illeti,haladó szinten vagyok...

Megnyugtatott a tudat, hogy több jelentkező is van Jess seggének szétrúgására. Alig vártam, hogy valaki elküldje a pics.ba azt a csajt, aki úgy átvágta a fiamat.
-Akkor jó. Reméltem is, hogy nem a legöregebbtől vártok el ekkora fizikai munkát.- vigyorogtam aztán feltűnt, hogy Jane igencsak elvörösödött, majd Dillon is közölte, hogy haladó szinten van én meg csak a fejemet tudtam csóválni vigyorogva.
-Képzelem azt a haladó szintet. Mellesleg, mivel foglalkozol Jane? -tört elő belőlem a kérdés. Nem mintha az anyagi dolgok érdekeltek volna... na jó. Azok is, de legfőképp azt akartam megtudni, hogy hol találtak egymásra. Hiszen Dillon tanár Jane meg... ki tudja.

Minden jel arra utalt, hogy Derek vette a lapot a "főzőtanfolyammal" kapcsolatban, így én csak irultam-pirultam ezerrel.
-Majd a fiatalok elintézik. -röhögtem, ám ekkor majdnem félre nyeltem a falatot, amit épp bekaptam, mert rákérdezett, hogy mi a foglalkozásom. Ha benyögöm, hogy tanuló vagyok, tuti leesik neki, hogy mi van, így inkább úgy tettem, mint aki nem is hallotta a kérdést, és reméltem, hogy Dillon elvállalja Andersen szerepét. A számhoz emeltem a poharam és csak ittam, hogy addig se kelljen válaszolnom, és Ő megragadhassa az alkalmat.

Minden szépen ment,vigyorogtunk,hogy végre valaki szétrúgja Jess hátsóját,mikor apám két falat között rákérdezett Jane foglalkozására.Ránéztem a mellettem ülő lányra,aki majdnem félrenyelt,így gyorsan ki kellett találnom valamit.Ha megtudja,hogy gimnazista,mellesleg a tanára vagyok,még Ő is kitér a hitéből.
-Nos Jane....Jane óraadó tanár a gimiben.Tudod van pár olyan fakultáció,amihez a tanárok nem értenek,így hívták meg Őt. - Vigyorogtam,de levert a víz.Már csak abban reménykedtem,hogy nem kérdez rá,mit oktat.Valamit ki kell találnom erre az esetre is.

Dillon válaszolt Jane helyett, mert ő majdnem megfulladt én meg csak vigyorogtam.
-Értem. Szóval munkatársak vagytok. És mit tanítasz Jane? És a szüleid? Ők is tanítanak? -kérdeztem, és még nekem is kezdett úgy tűnni, mint egy vallatás. Eldöntöttem, hogy ez volt az utolsó kérdésem.

Dillon kisegített és így már az én agyam is pörögni kezdett, így a következő kérdésre már boldogan válaszoltam.
-Hát, önvédelmet oktatok meg néha testnevelést. Mivel kickboxoltam, így szívesen tanítom a lányokat a suliban, hogy meg tudják magukat védeni, ha kell. A fiúk meg így is meg tudják.- válaszoltam vigyorogva majd a szüleimről kezdett kérdezősködni.
-A szüleim... ők már sajnos nem élnek. Jeffrey és Rita Stone voltak. Mindkettejüknek van egy-egy cégük Los Angelesben, szóval... most én vagyok azokért is felelős.- mondtam, és reméltem, hogy kielégítő választ adtam az anyagiak terén is, így nem fogja azt mondani, hogy csóró vagyok a fia mellé.

Jane mesélt a szülei haláláról és ekkor végre leesett, honnan ismerős a neve.
-Sajnálom a szüleidet. Ismertem őket, persze nem olyan közelről, de volt pár dolgom Jeffreyvel. Na meg az elitkörökben mozgók ismerik egymást. -próbáltam kellemesebb mederbe terelni a beszélgetést.
-Szóval kickboxot oktatsz.- mosolyogtam. -Ez tetszik. Dillon, vigyázz magadra, nehogy elverjenek.- vigyorogtam és intettem a szakácssegédnek, hogy hozhatják a desszertet. Eszméletlenül büszke voltam a fiamra, hiszen sikerült kifognia Los Angeles egyik leggazdagabb örökösét, és emellett egész boldognak is tűnik.
-A desszert után nekem van egy kis dolgom. Ti mit csináltok? -néztem Dillonra, majd Janere.