Repülőtér

Végre megpillantottam a kis ablakon Tree Hillt és olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Már rég megkezdtük az ereszkedést és éreztem, hogy egyre izgatottabb leszek, mintha a rég nem látott rokonokhoz igyekeznék. Lepörgött a fejemben egy csomó dolog, hogy mi történhetett és mi nem majd ellenőriztem a cuccaim és megittam a maradék vizemet.

Hosszas kínlódás és tolongás után végre kimászhattunk a gépből és egyenesen az előcsarnok felé vettem az irányt, majd megvártam, amíg megérkezik a poggyászom, majd vettem magamnak egy kis üdítőt és szendvicset. Az üdítőt szinte azonnal megittam, közben a repülőtér elé igyekeztem, hogy fogjak egy taxit magamnak, de nem volt olyan könnyű kijutni, mert hatalmas tömeg tolongott az előcsarnokban.

Végre kijutottam a repülőtér elé. Körbe néztem, de szinte sehol sem volt szabad taxi.
-Mi az Isten van? Mindenki megy valamerre?- morogtam magamban, aztán eldöntöttem, hogy elindulok gyalog, és útközben leintek egyet. Még jó, hogy gurulós bőröndöt vettem, így könnyen húzhattam magam után, mégis olyan nehéz volt, hogy azt hittem megdöglök.