Stone Divatház

...

Végre elindultunk Philippel. Másra se tudtam gondolni, csak arra, hogy végre mehetek haza és legközelebb majd akkor jövök, ha kedvem is lesz hozzá. Beértünk a céghez, ahol már rengetegen álltak, mi pedig végigvonultunk köztük és megcéloztuk a 47. emeletet. A liftben Philip még elmondott pár dolgot, hogy még véletlenül se törjek meg, mert akkor szétszednek és végem. Aztán megérkeztünk és szinte azonnal ezernyi kép készült rólunk. Bevágtattam a konferenciaterembe és leültem az első sorba. Mint egy pancser ejtőernyőzés előtt, úgy remegtem és azt hittem menten odahányok eléjük. Philip mellettem ült a kezemet szorongatta és úgy vigyorgott, mintha fizetnének neki érte. Nem tudom, minek örült, mert én úgy éreztem, mintha valami bíróságon lennék, vagy a kivégzésemen.
-Rohadt újságírók. -néztem körbe gyilkos tekintettel.

Már vártam, amikor megkérnek, hogy tegyem a kezem a Bibliára és esküdjek meg, hogy az igazat mondom, de ilyen nem volt. Ezen kívül, tényleg olyan volt, mint egy vallatás. Azonnal a közepébe csaptak, nem kerteltek.
-Meséljen arról az estéről Miss Stone. -kérte az egyik.
Nagyot sóhajtottam és megpróbáltam felidézni magamban azt az éjszakát. Magára a balesetre és arra, ahogy kimásztam a kocsiból a mai napig nem emlékszek, és arra se, hogy kihívtam a mentőket, pedig én tettem.
-Az egész július 26-án történt. A szüleim végre otthon voltak és megbeszéltük, hogy elmegyünk Coloradoba egy hétre, hogy végre együtt legyen a család. A barátnőmet, Susant is magunkkal vittük, mert szerettem volna, ha ő is jól érzi magát. -éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Kicsit morbid, de valójában Susan hiányzik a legjobban. -Útközben megálltunk egy étteremben, ahol megebédeltünk és apa ivott jó pár pohár whiskeyt. Mielőtt elindultunk volna felajánlottam neki, hogy vezetek, mert láttam, hogy nincs jól, de nem engedte. Anya is próbálta rábeszélni a dologra, de apa csak bizonygatta, hogy jól van így elindultunk. Ekkor már elég rossz idő is volt, szakadt az eső, ráadásul épp a szerpentinen jártunk már.- magyaráztam és láttam, hogy mindenki feszülten figyel. -Én hátul ültem Susannal, bekötöttem magam, mert hála az égnek ez mániám. Arra lettem figyelmes, hogy lesodródunk az útról és egy hatalmas kamion jön szembe. Utána még pár képkocka van előttem, ahogy gurulunk lefelé a hegyen és az alattunk lévő útra esünk fejjel lefelé. Ezek után már csak arra emlékszek, ami a kórházban történt.
-Mondja Miss Stone. Miért lépett le a szülei halála után szinte azonnal?
-Kerülni akartam a rivaldafényt, a nyilvánosságot és azt, hogy a pénzük miatt támadnak.
-Mondja, mit kezd a szülei vagyonával?
Philipre pillantottam, aki bíztatón rám mosolygott én pedig beszélni kezdtem.
-A cégek ugyanúgy működni fognak továbbra is, ahogy eddig. Ezt-azt átalakítok rajtuk, de minden marad a régi.
-Miss Stone. Melyik városban él jelenleg?
-Erre nem szeretnék válaszolni.- mosolyogtam.
-Mondja, mióta van viszonya Philip Matthewszal?
Philipre pillantottam, de ő csak tovább vigyorgott rám és láttam szinte, hogy mit akar mondani. "Csak maradj nyugodt és sz.rd le a fejüket."
-Nincs viszonyom Philippel. Apám jobb keze volt, a legfőbb bizalmasa, a család jó barátja. 13 éves korom óta ismerem, olyan, mintha a bátyám lenne.- mondtam mosolyogva.
-Mesélne nekünk Mark Levisszal való kapcsolatáról?
-Markkal semmilyen kapcsolatom nincs. Volt, de annak vége.
-Ő nem ezt állítja.
-Akkor hazudik. Köszönöm.- indultam ki az irodából vigyorogva, de ezek a dögök özönlöttek volna elém, ha Philip nem kapja el a karom és nem tör utat előttünk a két testőrrel együtt. Miután engem "kitoloncolt" még ő következett, de nem tudtam arra figyelni. Úgy remegtem, mint aki sokkot kapott. Undorítónak tartottam, hogy minderről beszélnem kell a fél világnak és főleg azt, hogy Markkal össze akarnak boronálni. Az a tetű...