Főtér

Különböző rendezvényeket és koncerteket itt bonyolítanak le.

Megérkeztünk a főtérre,ahol hatalmas tömeg.Fogalmam nem volt,hogy ennyien laknak Tree Hill-ben,de aztán rájöttem,hogy igazából biztos a környező városokból is vannak itt emberek.Elmosolyodtam,ahogy a színpad mögé ért a kocsi és mi kiszáltunk belőle.Elfutottunk az öltözőbe,ahol az egész csapat összeölelkezve elmondott egy imát,hogy a koncerten ne történjen semmi szerencsétlenség,majd felfutottunk és utoljára behangoltunk.A tömeg a nevünket skandálta,én pedig libabőrös lettem.
Blade a dobok közé csapott és megadott egy ritmust,majd Rick és Jess jött a gitárral,majd én jöttem.Elmondtam egy üdvözlőszöveget,a tömeg őrjöngött és vadul kalimpáltak a kezükkel,én pedig,miután a srácok elkezdték az első nótát,énekelni kezdtem...felemelő érzés volt és úgy éreztem,mintha egész életemben erre a koncertre tartogattam volna minden erőm...nem hazudoltam meg magam...mozogtam,ugráltam,éltettem a tömeget.Velünk együtt énekeltek,majd egy rövid pihenő után,amiben beszélgettem velük egy kicsit,jött az újabb dal.

Aub őrült módjára fogadott, ami tetszett is. Ráléptem a gázpedálra és a főtérig meg se álltam. Ott már minden készen állt és pár perccel később begurult a Destroy kocsija is én pedig Aubriet figyeltem, aki olyan volt, mint akit kicseréltek. Iszonyatosan tetszett ez a vadóc, akit utoljára akkor láttam, amikor összejöttünk. Megcsókoltam majd elindultunk a tömegben előre, persze vállaltam az úttörő szerepét, nehogymár a barátnőm lökdösődjön a tömegben, mikot itt van a benga nagy vőlegénye.

Izgatottan szálltam ki a kocsiból és talán még fel is sikkantottam,ahogy egy pillanatra megláttam Jack Stevenson-t,dehála istennek a tömeg őrjöngése elnyomta a hangom.Jared kézenfogott és húzott magával.Olyan volt,mint egy faltörő kos,csak ment és ment előre,mígnem megtalálta a legtökéletesebb helyet.Majdnem a sznípad előtt álltunk meg,aztán felgyúltak a fények és először csak dobszólót hallottunk,majd gitárszólót és énekelni kezdett Jack...előjött az igazi rocker énem és az ujjaim automatikusan villára álltak,amit aztán a magasban is megmutattam mindenkinek.Kívülről fújtam a dalszöveget és ugráltam össze-vissza.Néha megálltam pihenni és olyankor odabújtam Jared-hez.Aztán ha már kipihentem magam,nekiálltam újra pörögni.Eufórikus hangolatban voltam és cseppet sem zavartattam magam.Két szám között az énekes beszélt,én pedig mellé léptem.
-Annyira imádlak,hogy eljöttél velem,pedig nem is bírod őket. - Simítottam meg az arccát,lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.A csókunkat végül a követekző dal szakította félbe,amitől majdnem elaléltam.A kedvenc dalom csendült fel...

Aubrie úgy tombolt, mint egy vad rocker csaj, csak a chopper, a piercingek és a tetkók hiányoztak. Két szám közt megcsókolt és istenített, amiért eljött velem én pedig vigyorogtam ezerrel.
-Örömmel. Amúgy kezdem bírni őket. Ma egész nap ezt hallgattuk a műhelyben. Nem is olyan vészes.- vigyorogtam és az énekes csávót lestem, aki értett a dolgához, mert megőrült tőle a tömeg. Langaléta létemre, szinte teljesen átláttam a tömegen és ekkor megláttam, milyen sok ember van ott. Fantasztikus érzés lehet, amikor a te dalodra tombol a nép és veled együtt énekelnek. Már-már megható volt, mint valami mozgalom.

Fél órája biztos ment a koncert,mikor úgy éreztem,ha nem juttatok folyadékot a szervezetembe,mentem összeesek,úgyhogy prbáltam túlordítani a zenét.
-Elmegyek vízért!! - Kiabáltam,mire Jared bólintott.Átvágtam a tömegen,egyenesen az italos pulthoz.Volt egy kis sor,de kivártam,amíg sorrakerülök.Kifizettem a két üveg ásványvizet,mikor valaki mögém lépett,elsöpörte a hajamat az útból és megcsókolta a nyakam.Elmosolyodtam és tovább tuszkoltam a pénzt a tárcámba.
-Édesem ha valaki beállt a helyünkre,tuti lecsapom. - Mondtam mosolyogva és a kezembe vettem a vizeket,meg a tatyót és megfordultam.Hát nem az a személy állt velem szembe,akivel jöttem.Sokkal inkább egy rég nem látott szerető.Elkerekedett szemmel álltam előtte.
-Mi a francot keresel itt Bent... - Ajkai megtalálták az enyémet,én pedig,istentudja miért,de nem ellenekeztem.Csak akkor,mikor az agyam pörögni kezdett.Válaszként ellöktem magamtól,majd Jared-et kerestem a tömegben,de nem találtam.A vizet a táskámba raktam és megfogtam Bentley kezét és egy csendesebb helyre húztam.
-Nem szabadna itt lenned... - Mondtam neki dühösen.
-Aub ne csináld ezt...azok után,hogy egy kurva szót nem szóltál arról,hogy lelépsz. - Vágta a képembe az igazságot. - Tudod mennyire hiányoztál? - Megsimította az arcom,de ellöktem a kezét.
-Ki mondta,hogy itt vagyok? - Kérdeztem ingerülten,de ahogy egyre jobban szemügyre vettem,rá kellett döbbenem,hogy Bentles tényleg szerelmes belém,én viszont csak felejtőnek használtam.
-A nevelőanyád,Amanda...ő mondta,hogy visszajöttél.Egyébként pedig...láttam azt a seggfej Jared-et. - Vágott egy fintort,majd egyre közelebb jött hozzám.A falnak ütköztem,ő pedig a karjaival egyfajta ketrecet alakítva kényszerített maradásra.
-Bentley vissza kell mennem...Jared már vár. - A szája sarkában megjelent egy gonosz vigyor,majd megint megcsókolt.Ezúttal harciasabb voltam és megharaptam a száját.Felszisszent és a szájához kapott,majd megint elvigyorodott.
-Ezért szeretlek... - Már megint a hajammal babrált,én meg nem tudtam,mit csináljak,d egyszercsak kitört belőle minden.
-A rohadt életbe Aubrie nem veszed észre?New York-ból jöttem,csakhogy lássalak éste így viselkedsz.Szeretlek és mindig is szerettelek.Attól a perctől kezdve,hogy megláttalak Julie házibuliján.Tudom,hogy te is szeretsz,gyere velem! - Felvidult ettől a gondolattól,de tovább folytatta.
-A hercegnőm leszel,mindent megkapsz majd,amit csak akarsz.Boldoggá foglak tenni és... - Nem bírtam tovább és félbeszakítottam.
-Bentley eljegyeztük egymást.Jared és én összeházasodunk. - Felemeltem a kezem és megmutattam az ujjam.Bentley fancsali képet vágott és hirtelen olyan dühös lett,emilyennek mé sosem láttam.Jobbnak láttam,ha eltűnök.
-Vissza kell mennem. - Mondtam elcsukló hangon és megindultam.Visszaértem az italos satndhoz,de akkor erős kéz markolta meg a karom és magához rántott.Nem tudtam ellenkezni,olyan gyorsan történt.Már csak arra emlékszem,hogy az ajkaink összeérnek,majd amikor elválunk egymástól,Jared-et pillantottam meg a tömegben.Lemerevedve állt és minket nézett,majd elindult felénk....

Aubrie lelépett vízért, én pedig egy pillanattal később jobbnak láttam, ha utána megyek, hiszen elég sok itt az elmebeteg állat. Pár percig leskelődtem ide-oda, aztán megpillantottam egy szőke pasival smárolni. Hirtelen ökölbe szorult a kezem és az agyam elborította a düh. Elindultam feléjük, és erős kényszert éreztem ahhoz, hogy képen vágjam azt a gerinctelen férget. Arcra ismerős volt a csóka, de nem tudtam hova tenni, és tuti, hogy Aubrie is ismeri, de abban a pillanatban leszartam, hogy ki az. Amint odaértem bevágtam egyet a srácnak, mire az felvágódott a piás pultra. Fölé álltam és belevágtam még párat az arcába, aztán éreztem, hogy Aubrie rángat és hallottam is, hogy ordít, hogy fejezzem be, de kurvára leszartam, mit magyaráz. Amikor úgy éreztem, hogy a tag eleget kapott Aubriera néztem és a szemem tükrözte minden érzelmem, de főleg azt súgta neki "kösz a hátba szúrást". Csalódottan megcsóváltam a fejem és elindultam kifelé a tömegből.

Jared öles léptekkel tartott felénk,én pedig tudtam,mi fog következni.Meglökte Bentley-t,majd bemosott neki egyet,mire felesett a pultra,de ez még nem volt elég Jared-nek tovább püfölte,én pedig nem bírtam tovább.Próbáltam lerángatni róla,végül magától hagyta ott és úgy nézett rám...elmondani nem tudom,mir éreztem akkor.Aztán megcsóválta a fejét és elindult a tömegben.Ránéztem Bentley-re,akin pár fiatal srác segített és Jared után indultam.Próbáltam utolérni,de akkorát lép és a tömeg sem nagyon engedte,de nem hagytam magam és szipogva utat törtem magamnak és elkaptam a karját.
-Várj Jared...had magyarázzam meg. - Elég távol kerültünk a színpadtól,így nem kellett ordibálnom,hogy meghallja. - Állj meg kérlek...ez nem az,aminek látszik. - Nem úgy tűnt,mint akit meghatja,mit mondok,de legalább megállt és úgy hallgatta.
-Bentley-t New York-ban ismertem meg,nem sokkal a szakításunk után.Egyedül voltam és szarul voltam,Ő pedig ott volt.Aztán visszajöttem ide,de rohadtul nem érdekel.Csak Te érdekelsz. - Eléálltam és felnéztem rá.
-Kérlek...ne hagyj itt. - Néztem rá könyörgő szmekkel.

Úgy fújtattam, mint egy felbőszült bika és keresztül vágtam a tömegen. Aztán megjelent Aubrie és elkezdett magyarázkodni, de rohadtul nem érdekelt, mit beszél. Ha nem lettem volna tiszta ideg, tuti, hogy elhittem volna neki a dolgot, amilyen naiv p.cs vagyok, de most nem tudtam hinni neki.
-Igazán Aubrie? Nekem az a csók nem úgy tűnt, mintha én érdekelnélek. Amióta visszajöttem próbára teszel, és minden apró hibáért épp csak ostorcsapásokra nem ítélsz. Folyamatosan bajod van valamivel én pedig a lelkem kiteszem miattad még erre a koncertre is eljöttem veled, hogy együtt lehessünk erre te leállsz smárolni az exeddel? -keltem ki magamból teljesen és talán úgy veszekedtem vele, mint még soha. Nagyon régen voltam már ilyen dühös, és nem is tudtam uralkodni magamon.
-Honnan tudjam, hogy nem azért békültél ki velem, mert jobb nem akadt?- tettem fel a kérdést, ami elég sűrűn megfordult már a fejemben.
-Vagy ez is csak a "büntetésem" része akart lenni? Még mindig emlékeztetni akarsz rá, mekkora gerinctelen féreg voltam, vagy mi? -fogtam nyugodtabbra, majd ismét elindultam a kocsi felé és hiába sírt, most még az is hidegen hagyott az ideg miatt.

-Neem ez...Bentley belém van zúgva és erőszakos volt velem az előbb.Ne csináld ezt,tudod,hogy szeretlek.Csak téged. - Mondtam őszintén,de aztán egyre csúnyábbakat vágott a fejemhez,amit már én sem hagyhattam.
-Leléptél érted?Ehúztad a csíkot,én meg itt maradtam terhesen...minden egyes nap csak az tartott életben,hogy a gyerekedet várom és most így viselkedsz velem? - Kérdeztem tőle és tettem egy lépést hátra.
-Mi?!Te nem vagy normális komolyan. - Túrtam bele a hajamba,mert időközben szétjött a konytyom és a hajam szabadon a vállamra omlott. - Ha akartam volna,maradhatam volna New York-ban,ahol élhettem volna a milliomosok csodás életét Bentley mellett,egy abortuszzal együtt.Légy eszednél,mikor ilyeneket mondasz. - Vágtam oda neki,denem érdekelte.Elindult a kocsi felé,én pedig ott maradtam.
-Ha most beszállsz abba a kocsiba és elhajtasz,se engem,se a lányodat soha többet nem látod. - Ordítottam utána sírva.

Aubrie valamit beszélt, de a dühtől már alig hallottam. Bevágtam magam a kocsiba és teljes gázzal elindultam. Végig vágtattam a városon és elindultam kifelé Tree Hillből. Nem is figyeltem, mennyivel mehetek, csak száguldoztam, mint a nemnormálisak, aztán nem lett volna semmi baj, ha a kanyarban nem egy kamion jön szembe, ami elfoglalja szinte az egész utat. Hirtelen csak annyit tudtam tenni, hogy elkaptam a kormányt, de így átszakítottam a szalagkorlátot és lebukfenceztem a kocsival az erdőbe. Annyira emlékszek, hogy össze-vissza pörögtem a kocsival és áldottam a hülye fejem, amiért annyi eszem volt, hogy az övet bekapcsoltam...
/ /

Néztem,ahogy a kocsiba pattan és elhajt a főtérről.Ott álltam,mint egy hülye és folytak a könnyeim.
-Picsába... - Dünnyögtem magam elé.Már a koncerthez sem volt kedvem,nem akartam visszamenni,nehogy Bentley megint rám másszon.Azt már sehogysem tudtam volna kimagyarázni.Közel volt a park és senki nincs ott,mert mindenki itt van,úgyhogy elindultam,lehajtott fejjel,búskomoran a park felé.Igazam volt,senki nem volt ott.

Isteni érzés volt otthon zenélni.A tömeg kántálta a dalokat és visszatapsolt minket,kétszer is.Elájtszottunk még 2 dalt,majd megköszöntük,hogy itt lehettünk. Kicsit el is érzékenyültünk a srácokkal a végére,de férfi módjára tartottuk magunkat és csak a színfalak mögött öleltük meg egymást.
-Srácok irány valahova.Ezt meg kell ünnepelnünk. - Persze nem mehettünk azonnal,hiszen rengeteg rajnogó várt ránk egy kép vagy egy autogram miatt.A világért sem küldtük volna el.Szívesen pózoltunk velük és osztottunk legalább 500 alírást.Majd mikor a testőrök intettek és közrefogtak minket,elhagytuk a terepet.Bepattantunk a Hammer-ba és egy hangulatos kis helyre vittek minket.