Kórház

Ahogy ott álldogáltam, egyszer csak megjelent Aubrie. Kivette a picit és leült vele a székre én pedig csak vigyorogva néztem őket.
-Tudod, ilyen spontán dolog volt. -válaszoltam gyengéden. -Nem lerázni akartalak vagy ilyesmi.
Mondtam és már röhögnöm kellett. Elindultam Aubrie felé és leültem mellé a székre.
-Mi jót csináltál délelőtt?- kérdeztem mosolyogva.

-Máskor szólj,ha bejössz... - Mondtam és ránéztem.Olyan édes volt,hogy nem tudtam rá haragudni.Igazából nincs is miért.
-Lucas-al voltam a kávézóban. - Gügyögtem Zara-nak. - Elmentem a meginni egy kávét,meg beszélni Karen-el,hogy ha úgy van,akkor beállnék melózni,de nem tudtam vele beszélni,mert ott volt Lucas. - Meséltem vidáman. - Úgyhogy vele dumáltunk,felidéztük az emlékeket.Jaaj,ne tudd meg ki koncertezik itt holnap.A Destroy....Lucas-al elmegyünk rá. - Mondtam és láttam rajta,hogy valami nem stimmel.
-Jó nehéz már a kisasszony. - Pusziltam meg a buksiját és vártam,Jared-ből mikor tör ki a féltékenykedés.Pár perc múlva már látszott rajta.

Kezdtem nagyon dühös lenni. Először azért, mert jelentést kell tennem arról, ha bejövök a lányomhoz. Másodszor pedig azért, mert eszébe nem jutott, hogy engem elhívjon a koncertre, csak a drága Lucas számít. Egy ideig forrt bennem a dolog aztán nem bírtam tovább anélkül, hogy ezt meg ne említsem.
-Figyelj Aubrie. Lesz@rom, ki ez a Lucas. Felőlem lehet a legjobb barátod, oké, megpróbálok nem féltékenykedni. Nem érdekel. De azért nem gondolod, hogy mégiscsak szólhattál volna akár nekem is, hogy van-e kedvem elmenni veled a koncertre?- néztem rá dühösen.
-És mi ez a "Máskor szólj, ha bejössz" szöveg? Akkor jövök be, amikor tudok és akarok.- magyaráztam halkan, hogy azért ne tűnjek bunkónak, hogy a kórház közepén veszekszek.
-Esküszöm Aub, te már direkt csinálod ezt. Élvezed, ha valamiért veszekszünk.- indultam el az ajtó felé.
-Mindjárt jövök.- sasszéztam ki a folyosóra és a kávé automatáig meg se álltam.

-Ácsi harcos oké?Tudtommal utálod a Destroy-t-.Legutóbb,mikor megemlítettem,húztad a szádat és fikáztad őket,szóval azért nem kérdeztem meg.De ha szeretnél eljönni,akkor gyere.Brooke is jönni fog...Lucas-al. - Hangsúlyoztam ki,hogy együtt jönnek.
-Megbeszéltük,hogy értem jössz és együtt jövünk be.Ennyi az egész. - Mostmár én is dühös lettem,pedig az egész feszkót én gerjesztettem. - Nem direkt csinálom,de ha egyszer ilyen vagy,akkor naná,hogy nem hagyom magam nagyfiú. - Mire ezt elmondtam,kivágtatott az ajtón,én meg csak néztem utána.
-Apád tiszta hülye mostanában. - Mondtam Zara-nak és felálltam,hogy sétálgassak vele egy kicsit.Megnéztük az összes kisbabát,elmondta neki a neveiket és megtaláltam egy szimpatikus kissrácot.
-Na figyelj anyura,Ő itt Gabriel.Egész cuki...majd beszélek az Ő anyukájával és akkor ha nagy leszel,a tied lesz. - Nevettem el magam ezen a butaságon.

Kezdett már nagyon elegem lenni Aubrieból. Tény, hogy a nőket megváltoztatja a szülés de, hogy ennyire... fogalmam sem volt róla. Elbattyogtam a kávégéphez és bedobtam egy kis aprót. Eszméletlenül jól esett az a kávé, pedig ritka pocsék. Leültem a folyosón az egyik székre és ott iszogattam és próbáltam megérteni, hogy mégis mi baja van Aubrienak. Amikor megittam a poharat kivágtam a kukába és elindultam vissza.
Ahogy beértem Aub a babákat nézegette Zarával én pedig megálltam az ajtónak támaszkodva.
-Haza vigyelek majd? -kérdeztem, mert lassan lejárt a látogatási idő. -Mellesleg, lehet, hogy a zenekar nem jön be, de attól még szívesen elmentem volna veled.- motyogtam, mert tényleg csak azt akartam, hogy vele lehessek.
-Szóval gyalog jöttél vagy kocsival vagy busszal vagy mivel?- mosolyogtam.

Amíg mi kitárgyaltuk a babával a kissrácot,megjelent Jared az ajtóban.Megfordultam és csak néztem,ahogy hozzám beszél.Megbántam,hogy bunkó voltam vele.Fogalmam sincs,mi történik napok óta velem,de néha az agyamra megy.
-Gyalog jöttem...innen nincs messze a kávézó. - Aztán a kezébe adtam a picit. - Egy kicsit ringasd,mert leszkakad karom. - Ráztam le mosolyogva a karomat. - Egyébként örülnék,ha eljönnél a koncertre.Igazán jó banda... - Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam...
-Nekem most wcre kell mennem,de mindjárt jövök. - Persze nem odamentem,hanem anyám után érdeklődtem.

Amikor Aub megszólalt, végleg elvesztem. Az előbb olyan volt, mint egy gonosz boszi, most meg, mint egy angyal. Végleg elvesztettem a fonalat, de nem baj.
-Jól van. Akkor elmegyünk együtt.-mosolyogtam, mire megcsókolt aztán közölte, hogy wcre megy. Közben Zara már az én karjaimban feküdt.
-Menj csak.- vigyorogtam a picire és úgy mászkáltam fel-alá a szobában.

Kifordultam a folyosóra és a recepciós pulthoz léptem.
-Üdv érdeklődnék,hogy Abigail Williams itt van e még? - Mosolyogtam a nővérre.
-Ki érdeklődik felőle? - Kérdezte tőlem.
-A lánya vagyok, Aubrie Sky Williams. - Válaszoltam türelmetlenül,mire a nővér bólintott és előkereste anyám papírjait.
-Pár órával ezelőtt egyhagyta a kórházat. - Mondta kedvesen.
-Köszönöm és azt nem tudja,hova mehetett? - Kérdeztem még egyet,de már úgy,hogy készen álltam arra,hogy visszamenjek a kórterembe.
-Nem tudom kisasszony...
-Mégegyszer köszönöm. - Mosolyogtam és elindultam a folyosón,lehajtott fejjel,mikor éreztem,hogy ütközöm valakivel.Felnéztem és először csak egy "Rock'n'Roll 4eva" feliratú pólóval találtam szembe magam,majd ahogy feljebb néztem,azt hittem elsikítom magam örömömben.A Destroy együttes frontembere és dobosa állt velem szembe,én meg persze jól nekikmentem.
-Sajnálom,én csak...nem néztem a lábam elé. - Hebegtem habogtam,mire a Jack Stevenson elmosolyodott.

Mire beértünk a kórházba,már kuyta bajom sem volt,de Blade ragaszkodott hozzá,hogy megvizsgáljnak.A húr pár milimétert tévedett,így szerencsére a szememnek nem lett baja,talán csak annyi,hogy felszakadt a bőr körülötte.A kórházba vezető úton végig szívattuk egymást és jókat röhögtünk.Aztán megérkeztünk és amilyen gyorsan csak tudtunk,berongyoltunk az épületbe,be a liftbe.Fogalmunk sem volt,hányadikon lehet a sürgősségi vagy mi,szóval ahol kinyílt az ajtó,oda mentünk.Végigsétáltunk a folyosón,mikor észrevettem,hogy a csecsemőosztályon járunk.
-Blade haver azért megnézhetted volna,hova viszel.Felnőtt férfi vagyok... - Beszéltem neki hátra és vigyorogtam,mint a tejbetök,mikor valaki belémütközött.Egy fiatal lány vagyok az,gondolom felismert,mert az arca felderült és elkezdett össze vissza beszélni.
-Semmi baj,előfordul. - Mosolyogtam rá.Vártam,mikor sikít fel vagy ölel meg úgy,hogy nem kapok levegőt,ehelyett azonban csak állt előttem és bámult.Kicsit frusztrált a hyelzet,úgyhogy megkérdeztem,hogy hívják.
-Ha már így összefutottunk,bemutatkoznál? - Kérdeztem tőle még mindig mosolyogva és levettem a rongyot a szememről.Végignéztem a lányon,aki úgy volt felöltözve,mint én anno...a 20 éveimben.Nem érdekelt,mit mivel párosítok össze,csak én jól érezzem magam benne.

Az az egy mondat hagyta el a számat,majd utána csak álltam előtte és bámultam rá.Sokkal magasbb,mint a videóklippekben és élőben mégjobban néz ki.Igaz az apám lehetne,de azért még így is sármos és jóképű.Biztos zavarta,hogy nem mondok semmit,csak nézem,mert megkérdezte a nevemet.
-Aubrie...Aubrie Sky Williams. - Válaszoltam meglepetten,de az Ő arckifejezése még meglepettebbnek tűnt.
-Imádom a bandát,a holnapi koncertre is megyek a barátaimmal meg a vőlegényemmel. - Mosolyodtam el ettől a szótól...vőlegény.
-Én nem is zavarom tovább Mr. Stevenson.Egy élmény volt. - Vigyorogtam és a szívem vadul kalimpált,ahogy beléptem Jared-hez.
-Ezt nem fogod elhinni...kit löktem fel majdnem a folyosón az előbb?A Destroy frontemberét. - Hadartam,mert még mindig nem tudtam felfogni,kibe botlottam.
-Az a pasi...hm...na mindegy,holnap el kell mennünk a koncertre. - Adtam ki az utasítást Jarednek.

A lány bemutatkozott,mögöttem Blade meg majdnem megfulladt a köhögéstől.Hátranéztem rá és vágtam egy fintort,majd visszafordultam és csak akkor esett le,miért krehácsol mögöttem.Előkotortam a fejemben az Abby-vel folytatott beszélgetést ma és eszembejutott,hogy a lányom is Aubrie,addigra már késő volt.A lány elbúcsúzott és eltűnt az egyik kórteremben.Megkövülten álltam a folyosón és csak néztem magam elé egészen addig,amíg Blade nem lökött rajtam egyet,hogy induljunk tovább.Elindultam,de csak mögötte slattyogtam,mögöttem meg a két gorilla.Visszanéztem arra a kórteremre,ahová a lány bement,majd hirtelen vakuk kezdtek el villogni,én pedig a két testőröm közé álltam.10 perc múlva már Blade-el együtt egy üres kórteremben ülütnk az ágyon.
-Ne ringasd magad álomvilágba haver.Van kismilló egy Aubrie nevű lány a városban Williams vezetéknévvel.Én is Williams vagyok. - Vigyorgott mellettem,de engem ez most egy cseppet sem érdekelt.Csak az,lehet,hogy a lányommal beszéltem az előbb.
-Mi van akkor,ha Ő volt az...ugyanmár öregem Sky a második neve.A gimiben hívtatok így.Ez nem lehet véletlen... - Próbáltam érvényesíteni az igazam,de Blade nem hagyta.
-Én csak azt mondom,hogy ne áltasd magad,mert ha kiderül,hogy nem Ő az,tudom milyen vagy.Letörsz,mint a bili füle és annyi a következő lemezünknek. - Akármennyire sem akartam,mégiscsak igaza volt.Mire befejeztük a beszélgetést,a doki is megjelent.Azt mondta nem vészes,csupán összehúzzák néhány helyen,de majd pár nap múlva orvosnak kell látnia.Kifele menet egészen más felé mentünk,mint jöttünk,pedig abban reménykedtem,újra láthatom a lányt.

Amíg Aubrie kint volt Zarával beszélgettem, majd a nővérke elvette és visszafektette a gépbe. Kicsoszogtam a folyosóra, mikor Aubrie megjelent, és úgy nézett ki, mint aki szellemet látott. Aztán közölte, hogy a frontemberrel futott össze.
-Nahát. Ez egy jel volt. Most már muszáj lesz elmennünk.- vigyorogtam és megöleltem.
-Búcsúzz el a picitől, azt mondták mára ennyi volt. Szóval menjünk haza és kajáljunk egyet szerintem.- mosolyogtam és megvártam, míg bemegy a picihez búcsúzkodni.

-Mondtam én,hogy ott a helyünk.Mostmeg aztán végképp ott leszünk. - Mosolyogtam és az inkubátorhoz léptem.Megkocogtattam az ablakát,mire Zara felémnézett.Majdnem elolvadtam tőle és amikor nem figyeltek a nővérek,felnyitottam a masinát és megfogtam a kis kezét.
-Szia Csöppség,holnap jövünk. - Mosolyogtam rá,majd visszacsuktam és Jared-hez léptem.
-Na menjünk haza.Tiszta izgatott vagyok a holnapi koncert miatt. - Vigyorogtam,mint a tejbetök,ahogy kisétáltunk a kórteremből. - Még a jegyeket is meg kell vennünk. - Jutott eszembe hirtelen.

Miután szirénázva beloholtunk a kórházba befektettek egy szobába és kiszedték azt a sz.rt a hasamból. A doki közölte, hogy nincs gáz, nem ért szervet, szóval összevarják és minden happy, viszont a karomat jó ideig nem tudom majd használni. A szemöldökömre raktak valami sz.r tapaszt és kész is voltunk. A karommal csak annyi gáz volt, hogy az egyik csontom szilánkokra tört és meg kell majd műteni, hogy normálisan tudjam majd használni... valamikor. Az egyik nővér meglehetősen ismerős volt és ekkor rájöttem, hogy Zaránál is ott szokott lenni néha. Aztán bevágvtatott az orvos, és közölte, hogy a nővérke felismert és már értesítették is a menyasszonyom én meg a fejemet fogtam.
-Már nem a menyasszonyom.- nyögtem ennyit és elfordítottam a fejem az ablak felé. A sok fájdalom mellett leginkább az fájt, amit Aubrie csinált velem. Oké, én is egy rohadék voltam, de muszáj volt így visszakapnom a dolgot?- tettem fel magamban a kérdést.

Bevágtattam a kórházba és azt hiszem fellöktem pár embert,de nem foglalkoztam velük,csak rohantam a recepcióig.Ott aztán a pultra támaszkodva,levegő után kapkodva kérdeztem rá,Jared hol van.Már megint eljásztottuk a "ki keresi" játékot,és most a kelleténél ingerültebben válaszoltam és mutattam meg a gyűrűt az ujjamon.Mikor végre kegyes volt és megmondta hol van,felrohantam a lépcsőn és a szobaszámokat nézve az ajtón megtaláltam az övét.Nyitva volt és beszéd szűrődött ki.Nem törődve semmivel,becsörtettem és megálltam az ajtóban.Senki nem vett észre,csak miután megszólaltam.
-Úristen... - Ennyit voltam képes kinyögni,mert a könnyeim csak úgy záporoztak.A doki megfordult,Jared is kinézett mögüle,de nem tűnt barátságosnak.
-Magukra hagyom Önöket. - Mondta a doki és a nővérekkel együtt eltűnt.Még mindig az ajtóban álltam,mert nem tudtam,mit kéne tennem.Ha közelebb megyek hozzá,úgyis elfordul és megértem,csak Ő nem érti meg az én helyzetemet.Pár perc gondolkodás után mégis megindultam az ágyához és megálltam mellette.Beletúrtam a hajába és letöröltem a könnyeim.
-Mit műveltél magaddal? - Kérdeztem elcsukló hangon.

Nem mondom, jól esett, hogy Aubrie lóhalálában jött a kórházba, de attól még rohadtul fájt, amit tett. Próbáltam nem megtörni és közömbös maradni, ami egyelőre sikerült is.
-Semmit. Lebukfenceztem az erdőbe. Ennyi. Egy kis kirándulás. Meg akartam nézni, hogy ott van-e Maci Laci.- morogtam és a szemem az ablakra tapadt.
-Viszont Dillon ki fog herélni a kocsija miatt. -motyogtam és a fejemet csóváltam.

-Ez nem vicces Jared...nagyobb bajod is lehetett volna. - Az ablakhoz léptem és megálltam előtte.A karjaimat keresztbefontam és úgy néztem rá.
-Nem érdekel mi van Dillon kocsijával,az sem érdekel,ha totálkáros,csak az,te hogy érzed magad. - Leültem a párkányra és vártam,hátha megszólal,de nem úgy tűnt,mint akinek kedve van beszélgetni.Az ágyához léptem és beszélni kezdtem.
-Nézd az egész egy félreértés.Amióta idejöttem,azóta nem találkoztam vele és nem is értem,minek jött ide.Ha leléptem szó nélkül,annak volt oka,csak ő nem képes felfogni.Nézz már rám. - Keltem ki magamból.
-Gyűlölök veszekedni veled.Megérhetnéd,min mentem keresztül egydül a nyüzsgő városban.Kellett valaki mellém...

Aubrie beállt elém aztán elkezdett okoskodni, hogy mi lehetett volna.
-De nem lett komoly bajom. Ennyi. Az angyalka a vállamon ügyes volt és megvédett.- morogtam még mindig.
-Kellett valaki melléd? Nahát. És pont egy ilyen szőke, kék szemű ürge kellett fehér lovon, akinek pénze, mint a tenger és képes utánad jönni, hogy megszerezzen? Milyen aranyos, mindjárt behányok.- csóváltam a fejem.
-De legalább hagytam egy kis nyomot azon a beképzelt fején.- mosolyodtam el végre.
-A kocsi pedig nagyon is fontos, mert Dillonnak az az össz vagyona kábé. Lehet, hogy te örülsz, hogy most meg lett szívatva, de nekem a bátyám, és sokkal tartozok neki. -mondtam komolyan és kezdtem unni, hogy Aubrie állandóan szapulja.
-Még mindig jobb ember, mint a te anyád.- vágtam oda.
-Mindegy Aubrie. Egyetlen kérdést teszek fel és rajtad múlik csak, hogy mi lesz. Én vagy Bent?- néztem komolyan az arcába.

-Igen kellett valaki mellém,mert otthagytál terhesen.Azt sem tudtam mit csináljak,Ő legalább velem volt. - Akadtam ki és éreztem,hogy az aggódásom kezd átmenni dühbe.Aztán meg felhozta az anyám,amitől mégjobban felforrt az agyvizem.
-Igen annyira jó ember,hogy képes volt megdugni,miközben az öccse barátnője voltam.Valóban neked van a legjbb bátyjád a világon. - Emeltem fel a hangom,de végül elképedtem a kérdésén.
-Chh....ha ezt a kérdést fel kellett tenned,akkor nincs miről beszélnünk.Nem értem,minek pazaroltam rád az időm.Semmit sem változtál...megyek meglátogatom a lányom. - Azzal öles léptekkel megindultam a csecsemőosztály felé és becsaptam magam mögött az ajtót.Az biztos,hogy a szívem most ezer darabra hullott,de túlélem...meg sem álltam egészen addig,amíg Zara a karomban nem volt.Kezdtem úgyérezni,olyan leszek,mint az anyám.A pasim elhagy,egyedül maradok a gyerekkel és belőlem is alkoholista lesz.Elpityeregtem magam és ezt a nővér is észrevette.Egy zsebkendőt nyújtott nekem és a megfigyelőbe ment.

Válaszolni se tudtam, annyit beszélt. Még Ő adta elő a sértődött hecegnőt és kisebb ordítás után elment. Nem válaszolt, szóval ennyi volt. Az orvosért ordítottam és követeltem, hogy elmehessek és mivel nem volt komoly gond el is engedtek. Fogtam egy taxit a kórház előtt és elindultam hazafelé. Eldöntöttem, teszek az egészre, főképp a szerelemre meg az ilyen f.szságokra. Aubrie legyen, akivel akar, nem érdekel. Majd Zarával foglalkozok, de ő lehet akár Brad Pittel is.

Nem tudom,mennyi időt tölhettem el a lányommal a karomon,de egyszercsak ráeszméltem arra,hogy mekkora ostobaságot csináltam.Ha elmondom Bentley-nek,hogy elemgyek és lezárom a kettőnk kapcsolatát,most nem jött volna ide és lett volna ez az egész.Megpusziltam Zara buksiját és visszafektettem az inkubátorba,mikor belépett Dr. Wilson.
-Aubrie van egy jó hírünk. - Mosolyogtt kedvesen. - A kislány a jövő héten hazamehet.Szépen gyarapodik a súlya,eszik rendesen,úgyhogy nincs miért itt tartanunk.
-Nagyszerű Dr. Wilson,de ha most megbocsájt,van egy kis elintéznivalóm. - Hadartam el gyorsan és kisétáltam a kórteremből.Egyenesen a második emeletre mentem és megálltam Jared szobája előtt.Fogalmam sem volt,mit mondjak neki,de miután összeszedtem magam,benyitottam,csakhogy akit kerestem,már nem volt ott.A recepsióhoz mentem,mert kétségbeestem,hogy valami komolyabb baj van,de ott azt mnodták,hazaengedték.Sóhajtottam egyet és úgy döntöttem,meglátogatom és kiöntöm neki lelkem minden bánatát és meggyónom bűneimet.

Frank igazán jó fej volt, mert felajánlotta, hogy elvisz kocsival a kórházig, és még a gyerekülésről is gondoskodott, így együtt vonultunk be Zaráért. Leparkolt én pedig elindultam a szokásos irányba. Aztán a dokival is összefutottunk, aki szólt a nővéreknek, hogy pár cuccot mellékeljenek a kislány mellé, ahogy szokás, így nem is kellett pelenkát kérnem, mert alapból szoktak adni pár darabot. Aztán végre megkaptam a kislányom, Frank pedig ott olvadozott mellettem. Óvatosan kivittem a kocsiig és bele tettem a gyerekülésbe, majd elindultunk haza.