Karen kávézója

Egy fárasztó edzés után, ahol jól összeveztem az egyik csapattársammal úgy döntöttem, hogy benézek anyához a kávézóba. Mostanában kicsit túlhajtja magát és ez nem jó. Legalább segítek neki amiben tudok. Bár mintha látnám előre, haza kerget pihenni. Tipikus anya kifogásai vannak, de nem akarom engedni, hogy halálra dolgozza magát. Jól esik kint a hidegben sétálni, szeretem ahogy a szél az arcomba fúj. Nem vagyok a természet embere, de azért néha jól esik sétálni. Egy kis kitérőt teszek a park felé, ahol leülök a kedvenc padomra és az emberek sokaságát nézem. Gondolatom messze kalandozik. Valahol az iskolában járok és előttem feltűnik egy lány arca. Valahonnan ismerős, de nem jövök rá, hogy ki az, aztán tövább jönnek a gondolatok és látom Natan arcát, aztán anyáét, Danét... és itt a gondolatok elmosódnak. Azt hiszem ennyi töprengés mára elég. Felállok az ülőhelyemről és a kávézó felé sétálok. Nem sietek, utálok rohanni, a séta az én asztalom.

Benézek a kávézó ablakán és az első ember akit észreveszek az anya. A terem majdnem megtelt és ő az asztalok között rohangál. Belépek a meleg helyiségb és rámosolygok zavart anyámra, aki int, hogy üljek le. Elsétálok a pulthoz és felkönyökölök rá. Ha lesz egy lélegzetnyi zünete elmondom, hogy segíteni jöttem, de addig is várok itt.

Lucas <3

Suli után elmentem Peytonhoz, de megint nem volt otthon. Pont, mint a múltkor. Komolyan aggódtam érte. És nem értettem, miért nem mondja el nekem, az állítólagos legjobb barátnőjének, mi is a baja pontosan. Ettől kicsit mérges lettem rá, de aztán megint eszembe jutott, hogy újra felszívódott. És ennek oka van. Be akartam nézni Aubrie-hoz is a kórházba, de amilyen ideges voltam, most nem hiszem, hogy rám lett volna szüksége. Így hát bementem Karen kávézójába, hogy igyak egy nyugtató teát. Mikor benyitottam, láttam, hogy rengetegen vannak. Kicsit meglepődtem, hiszen igen, jól megy az üzlet, de ritkán vannak ilyen sokan. A pulthoz mentem, ott aztán lepakoltam a cuccom, és vártam, hogy Karen jöjjön felvenni a rendelést.
~Szegény, milyen sokan vannak. És még engem is neki kell kiszolgálnia.~
Előrehajoltam a pultnál, de nem láttam hátul Haleyt. Ezek szerint ma nem ő segít ki. Szóval Karen egyedül végzi a munkát...szegény. Oldalra pillantottam, és megláttam Karen fiát, Lucast.
~Istenem, milyen jól néz ki!~
És mindig ez járt a fejemben, ha találkoztam vele. Ő pedig még csak észre sem akar venni soha. Kezdett zavarni. Hiszen minden srác odáig volt, ha csak rámosolyogtam. Lucas pedig...ő egyszerűen nem veszi észre, hogy tetszik. Ki érti ezt? Mindenesetre hozzá sem mertem szólni. Persze, hogy megint pofára essek. Azt már nem. Inkább úgy teszek, mintha észre sem venném...

Nem bírok állni egy helyben és nézni ahogy anya szaladgál össze-vissza. A táskámat bedobom a sarkoba és beállok a pult mögé. Látom ahogy anya nemet inte a kezével, de én csak legyintek. Kiviszek egy pohár ásványvizet egy idős néninek és visszasétálok a hleyemre. Vizet teszek főni kávénak, amikor egy lány lép be az ajtón. Első pillanatra nagyon szép, de most nincs időm foglalkozni vele. Kisétálok a négyes asztlahoz, hogy felvegyem a rendelést. Amikor visszaérek látom rámosolygok a lányra és felé nyújtom a kezem.

- Szia! Lucas vagyok! Mit adhatok?- most van időm jobban szemügyre venni és úgy tűnik, hogy valahonnan ismerem. Talán a suliból. Azt hiszem nem bánnám, ha beszélgetni kezdenék vele. Amíg várom, hogy lediktálja a kívánágát felkönyökölök a pultra. Kicsit zavar a köztünk leveő csend, ezért megpróbálom megszakítani. Mivel fogalmam sincs arról, hogy miről beszélhetnék vele, megpróbálok magyarázatot adni.

- Karen fia vagyok! Gondoltam beugrom és segítek neki. Szerencsém van, hogy jöttem, mert legalább megtudom a neved. Láttalalk párszor a suliban. -mondom, mert időközben beugrik az arca. Ő az a lány, akibe a fél suli szerelmes, de ő valami miatt kihasználja őket vagy éppen levegőnek nézi. Érdekes, hogy eddig nem tűnt fel, pedig nagyon csinos és szemrevaló. Néha nem értem magam. Komolyan. Szerencsém van ezzel a kávézóval, mert találkoztam vele. Most legalább megismerem és megtudom, hogy mit szeretnek benne a srácok.

Lucas <3

Mikor észrevett, nem tértem magamhoz a meglepetéstől. Miközben próbáltam kicsit észhez térni, ő bemutatkozott és mondott pár mondatot is, melyek kb. két perc után jutottak el az agyamig.
~Istenem, miért nem tudok egy épkézláb mondatot összerakni?~
Köhintettem párat, közben próbáltam önuralmat erőltetni magamra.
- Brooke vagyok. És egy citromos teát kérek két cukorral. Oh, és extra adagot.
Kicsit bunkó voltam. A hangstílusom sem ütötte meg az elvárt hangnemet. Szóval vonakodva hozzátettem.
- Mellesleg tudom, ki vagy...én tudom.
A mondat második felét csak halkan tettem hozzá, hogy ne hallja meg. Hát igen. Pocsék érzés, hogy míg én betéve tudom, kicsoda is ő, neki fogalma sincs arról, kivel cseveg éppen. Mindössze annyit tud, hogy gyakran lát, és egy ideje már be akart mutatkozni.
~Nagyszerű, ettől sokkal jobban érzem magam.~
Körbenéztem, és láttam, hogy Karen még mindig az asztalok körül lófrál a rendelések miatt.
~Szuper, ezek szerint semmi esély nincs rá, hogy visszajöjjön, és Lucas lelépjen, mint a villám.~
Érdekes. Eddig mindig majd belehaltam, ha láthattam ezt a "cuki fiút", most pedig menekülök előle. Úgy tűnik, kicsit berezeltem.
~Muszáj mondanom valamit. Kezd kellemetlenül érinteni, ahogy néha rám néz.~
Vesébe látó pillantásokkal.
~Csak arra ne jöjjön rá, épp milyen gondolatok szállingóznak a fejemben róla és rólam...huh, szexi...~
Gyorsan észbe kaptam, aztán óvatosan megszólaltam.
- Egyébként mikor kapom meg a teámat?
Kedves vagyok, mint mindig...

Még szerencse,hogy Kare kávézója nincs messze Jane házától,így viszonylag hamar odaértem.Beléptem az ajtón és meglepően sokan ültek bent.Szétnéztem és ekkor észrevettem Brooke-ot.Elmosolyodtam és a pulthoz szambáztam.Észre sem vettem,hogy egy sráccal dumál,csak mikor már odaértem melléjük.
-Sziasztok. - Köszöntem nekik mosolyogva.Először nem mertem ránézni a srácra,nehogy még Brooke azt vegye ki,nekem bejön a srác.Végül mégis rápillantottam és a mosolyom még szélesebb lett.Ő is rámnézett és amikor megejtette azt a mosolyát,akkor már tudtam,ki Ő.Lucas Scott,a gyerekkori legjobb barátom.
-Lucas?Ezt nem hiszem el,hogy tudsz inkognítóban lenni,mikor egy suliba járunk? - Megkerültem Brooke-ot és megöleltem Lucas-t.Nagyon régen láttam és bevallom őszintén,Jared mellett Ő az egyetlen srác,aki hiányzott nekem.
-Karen nem mondott semmit rólad. - Vetettem egy szúró pillantást a nő felé,de aztán a nézésem lágyult.

Úgy tűnik, hogy Brooke bár szép, iszonyatosan türelmetlen és nagyon kedvtelen. Vagy csak nekem tűnik így? Rámosolygok, hogy ne sértsem meg, de már valahogy nem érdekel. Odaadom neki a teát, aztán megyek haza. Az viszont roppantul meglep, hogy ismer. Miért is? Nagyjából engem mindenki ismer. Kivéve 1-2 embert. Úgy tűnik a víz extra lassan akar felmelegedni, addig nekem meg szóval kell tartanom Brookot. Remek.
- Karen mesélt rólam? - teszem fel az első normális kérdést, ami az eszmbe jut, bár normálisnak még ez sem nevezhető. Milyen érdekes, hogy anya egy percig nem tud megpihenni. Csak járkál le-fel, néha rámmosolyog, parancsokat osztogat és cseveg a vendégekkel. Most látom csak be igazán, hogy milyen egy istenuói anyukám van. Brooke szavai visszarángatnak a földre és egyáltalán nem örülök neki.
- Mindig ilyen türelmetlen vagy? -válaszolok és felkönyökölök a pultra. Remélem hamar elkészül a tea, mert unatkozom.

Nem is tudom, hogy mire gondoltam, amikor egy ismerős, de mégis idegen hang csengett a fülem mellett. Tökéletes, most még az egyik idétlen barátnőjét is hallgatnom meg néznem kell. Flpillantok a jövevényre és egy percig megáll bennem az ütő. Ez a lány nem egy üresfejű tyúk, hanem a legjobb barátom, akit már nem is tudom mióta nem láttam. Széles mosoly terül el az arcomon és karjaimat ölelésre nyitom.
- Aubrie! Drága Aub! Nem hiszek a szememnek. Nem is tudtam, hogy itthon vagy. Mikor jöttél? Karen tudja, hogy itt vagy? -hirtelen annyi kérdé jutott eszemb, hogy megszégyeltem magam. Befogtam a szám és magamhoz öleltem. Milyen jó érzés, hogy újra a karjaimban van. Nagyon hiányzott.

Lucas megkérdezte, Karen mesélt-e róla. Mit mondhattam volna? Hogy nem, igazából én futok utánad, mint egy idióta? Kösz, inkább nem.
- Igen...igen, ő.
Karenre néztem. Reméltem, nem veszi zokon ezt a kegyes hazugságot. Aztán újra Lucasra pillantottam.
~Istenem, de jól néz ki...~
- Hmm...hadd gondolkodjak...igen, mindig türelmetlen vagyok.
Csak érteném, miért voltam álmaim hercegével olyan bunkó.
Aztán berontott a kávézóba Aubrie. Nagyon megörültem neki, csakhogy aztán az üdvözlő mosolyom ráfagyott az arcomra.
- Várjunk csak...ti ismeritek egymást?
Oké, ez hülye kérdés volt. Hiszen láttam, hogyan ölelgették egymást.
~Csak tudnám, mire vagyok féltékeny.~

-Hogy ismerjük e egymást? - Néztem vigyorogva Brooke-ra,miközben a kezem még mindig Lucas derekán pihent. - Pelenkés korunk óta.Egymás mellett laktunk,amíg el nem vittek innen. - Vágtam egy fancsali képet,de aztán a figyelmem hirtelen Karen kistévéjére irányult,ami a pult mögött állt.Azt hittem lepetézek attól,amit benne láttam.Teljesen izgatott lettem.
-Basszus,basszus Lucas ezt nem hiszem el. - Megfogtam az arcát és a tv felé fordítottam. - A Destroy fog Tree Hill-ben koncertezni!Emlékszel,amikor az egyik számukra léggitároztunk? - Kérdeztem vigyorogva.
-El kell mennünk...mindenképp. - Néztem rá bociszemekkel. - Jared nem szereti őket és kislány korom óta vágyom egy koncertjükre.Brooke te szereted őket? - Kérdeztem tőle és leültem mellé.Időközben Karen is a pultba lépett.
-Szia Kare egy narancslevet szeretnék. - Mosolyogtam rá. - Egyébként ügyesen titkoltad előlem Lucast. - Néztem rá összeszűkült szemmel.
-Nem én titkoltam drágám,az uraság túl elfoglalt,hogy benézzen ide.Folyton csak a kosárlabda,de amíg megy a suli,nem szólhatok egy szót sem. - Mosolyogtt ránk,majd megkaptam a narancslevet,Ő pedig eltűnt felvenni egy újabb rendelést.
-Szóval remélem nem zavartam meg semmit...kettőtök között. - Szürcsöltem bele az italomba,majd az órámra pillantottam.
-Francba...elkéstem.Bocs srácok,de mennem kell a kórházba.Még nem mondtam Lucas,de lányom született pár hete. - Mosolyogtam büszkén. - Most hozzá megyek,majd bemutatlak neki.....annyira jó,hogy itt vagy. - Suttogtam ezt már a fülébe,hogy csak Ő hallja,miközben újra átöleltem.
-Szia Brooke,majd beszélünk. - Adtam neki egy puszit,majd intettem Karen-nek is és kiléptem a kávézó ajtaján és a kórház felé vettem az irányt.

Betrappoltam a kávézóba és felmértem a terepet, de alig voltak bent. Odamentem a pulthoz, ahol épp Karen tevékenykedett.
-Szia Karen. Ugye itt lehet jegyeket kapni a holnapi koncertre?- kérdeztem gyorsan, hogy ne tartsam fel sokáig.
-Szia Jared. Igen, jól tudod. -mosolygott a szokásos kedves mosolyával, amit mindig is megkaptam tőle, hiszen kisp.cs korom óta ide járok.
-Szuper. Akkor 4-et kérnék.- vigyorogtam ő pedig az egyik fiókban kezdett kotorászni és előkapta a jegyeket.
-Nem is tudtam, hogy szereted a Destroyt. -mosolygott, miközben átnyújtotta a papírokat.
-Hát... talán most megkedvelem majd őket. Aubrie miatt teszem, hogy elmehessünk együtt valahova.- mosolyogtam és átnyújtottam a pénzt.
-Milyen édes vagy.- mosolygott.
-Kösz. Akkor további jó munkát.
-Köszi. Szia.-Szia.- intettem vissza az ajtóból és bepattantam a kocsiba.