Folyosó

Nate <3

Minden bizonnyal én vagyok az egyetlen diák, aki szeret suliba járni. Egy igazi kis stréber vagyok, és ezt be is vallom. Talán csak most éreztem azt egyedül, hogy szívesebben maradtam volna otthon. A szüleim halálos betegnek hittek, mikor reggel nem akartam felkelni. És jó okom volt rá. Ugyanis tegnap tudtam meg, hogy Lucas, az én legjobb és egyetlen barátom féltesóját, Nathan-t mától korrepetálnom kell, nehogy megbukjon az "áldott jó" kosaras. Annyira nincs kedvem tanítgatni. Mi lenne, ha gyorsan lelépnék? És az neki is kedvezne, nemcsak nekem. Igen, ez a legjobb megoldás.
Gyorsan a szekrényemhez siettem, kivettem a könyveim, és elsüllyesztettem a táskámba. Aztán becsaptam a szekrényem. Olyan hirtelen fordultam meg, hogy beleütköztem valakibe, és a könyvek kiestek a még nyitva lévő táskámból.
- A fenébe!
Elkezdtem felszedegetni a könyveim, és az illető is segített, akinek nekimentem. Csak ekkor vettem észre, hogy akivel "szerencsésen" egymásba ütköztünk, az Nate volt, Lucas öcsikéje.
Remek, ügyes voltam...

Haley ♥

Egy újabb remek nap, hogy boldog lehessek. Csak egy baj van....amíg suliba kell járni én nem leszek az. Főleg, hogy matek korepetálásra kell járnom a suli egyik leglúzerébb lányához. Oké, végül is nem mondom, hogy nem csinos, csak az a baj vele, hogy egy könyvmoly. Én meg ki nem állhatom a könyvmolyokat. Bár az a csaj elviselhetetlen, szóval tuti, hogy akkor sem bírnám ha valami rossz kislány lenne. Arra nem számíthatok, hogy matekozás helyett mondjuk fetkezős pókert játszunk, mert az a csaj nem olyan. Szerintem még azt sem tudja, hogy mi az a póker. Meg nem is vagyok kíváncsi, hogy mi van a ruhája alatt, szóval nem is szívesen játszanék vele. őt mi több, ha lehetne még a társaságát is jó messzire kerülném. Ki ráz tőle a hideg.
Unottan mentem végig a folyóson, miközben azon agyaltam, hogy mi lenne ha ellógnék a suliból. Sőt mi több még a korepetálásomra sem mennék el. Kit érdekel, hogy megbukom-e vagy sem? Bár a tanár edig minden évben azt ígérte, hogy meg fog buktatni, de edig még nem tette. Miért nem? Hát az nem tudom. Talán csak azért mert annyira szeret.
Mikor megpillantottam Haley Jamest a szekrényénél, gúnyos mosollyal az arcomon elindultam felé. Persze nem állt szándékomban vele társalogni vagy valami, csak csupán borsót akartam az orra alá törni.
Mikor odaértem tiszta erőmből nekimentem, mire a kezéből minden kacat kiesett. Gúnyosan ránéztem, majd lehajoltam és segítettem felszedni a könyveit. Magam sem értem, hogy miért, de valahogy úgy éreztem, hogy egy kicsit durva voltam.
- Jajj, ne haragudj. Nem vettelek észre.
Kezébe nyomtam a könyveit, majd széles vigyorral az arcomon nekidöltem a szekrénynek. Most vagy jó keményen felképelt, mert szemtelen vagyok, vagy elhúz a fenébe. Remélem az utóbbit választja, mert nem szeretném, hogy egy ujjal is hozzám érjen.