Hazel Wood

Név: Hazel Josephine Wood
Kor: 25
Nem:Nő
Születési dátum: 1986. augusztus. 26
Származás: Tree Hill
Előtörténet:
1986. augusztusában születtem a Wood család első gyermekeként. A szüleim már nagyon vártak és hatalmas büszkeséggel neveltek. Én voltam mindkettejük büszkesége. Nagyon eleven és értelmes kislány voltam. Imádtam játszani és mindig találtam magamnak elfoglaltságot. Anyáék úgy jellemeztek, hogy: "ez a lány egy angyal." Mivel a szüleim számára a legfontosabb dolog a család volt, születésem után anya nem ment vissza dolgozni. Nagyon jó kislány voltam, mindig engedelmeskedtem a szüleimnek, én voltam mindkettejük kincse. Tudtam, hogy bármire rávehetem őket, ezért elég hamar a fejükre nőttem. Már három éves koromban teljes mértékben ki tudtam használni a szeretetüket. Megvetettem az összes játékot, amit a szemem meglátott, és szüleim természetesen teljesítették minden kívánságomat. Nagyon szerettem óvodába járni, mert hamar beilleszkedtem a társaságba. Már kislányként is nagyon szép voltam, ezért nagyon szerettek a kisfiúk. Amikor csak tehették felkapták a szoknyámat és húzogatták a copfomat. A lányokkal nem volt ennyire jó a viszonyom, mert mindig irigyek voltak rám. Apa mindig azt mondogatta, hogy szépségem anyától örököltem, és ezt 25 éves fejjel már én is belátom. Négy éves voltam, amikor a Wood család egy újabb taggal bővült, ugyanis megszületett a húgom Daniella. Mint minden kisgyerekben bennem is volt egy adag féltékenység, amikor láttam, hogy Danie átveszi a helyem. Onnantól fogva mindent elkövettem, hogy én legyek a figyelem középpontjában. Az összes létező csínytevésben benne voltam, amiben abban a korban lehettem. Lehúztam apa nyakkendőjét a vécén, felkentem anya rúzsát a falra, az ablakon öntöttem ki a bilimet és ezekhez hasonló rosszaságok. Persze anya rögtön tudta, hogy csak a féltékenység miatt vagyok ilyen és kitalált nekem egy jó kis programot. Beíratott balett órákra. Eleinte tiltakoztam az újdonság ellen, de röpke három hónap múlva életem értelme lett a tánc. Amikor megkezdtem az iskolát egy csapásra megváltozott a viszonyom a hugicámmal. Bár még volt bennem egy kis irigység, de már nem utáltam őt.
Az első osztály megkezdése után egyre nyiltabb és felszabadultabb lettem. Hamar beilleszkedtem a társaságba, és azonnal én lettem a csoport közepe. Sosem jöttem, rá, hogy miért vonzom az embereket, de mindig hatalmas tömeg volt körülöttem. Még ennek ellenére sem volt sok barátom, mert legtöbben csak azért keresték a társaságomat, hogy menőbbek legyenek. Tizenkét éves koromban beiratkoztam gitár és hegedű órákra, azóta folyamatosan űzöm mindkét hobbimat. A balett így kiegészült még két hobbival, amik késöbb életem meghatározó elemei lettek. Rengeteget tanultam és ez meglátszott rajtam. Mindig az elsők között voltam, mert nem szerettem a hátsók között lenni, és hajtott előre a megfelelési vágy. Már harmadikos korom óta mindent megtettem a húgomért, eltűnt minden féltékenység belőlem és alig vártam már a következő kistesót, ami sajnos sosem érkezett meg.

Tizenhét éves koromig minden csodálatos volt. Élveztem az életet, szórakozni jártam, rengeteg barátom volt és egy gyönyörű családom. Alig töltöttem be a 17 évet, amikor egy szörnyű autóbalesetben meghaltak a szüleim. Hirtelen magamra maradtam és ezt nehezen tudtam feldolgozni. Két nappal a temetés után jöttek a behajtók és a hatalmas adóságok miatt elvették a házunkat. Hatalmas szerencsénkre az anya felöli nagyanyánk magához vett és nevelt minket. Nagyon nehéz volt újra beilleszkedni az iskolába, mert mindenki arcán a sajnálatot és szánalmat láttam. Mivel elég makacs vagyok, kiharcoltam a nagyinál, hogy iskolát váltsak. Az ő vasmarkúságának köszönhetően sikerült felállnom a padlóról. Már úgy éreztem, hogy az életem rendbe jön, amikor 20 éves koromban, hosszú betegség után meghalt. Lévén, hogy mi voltunk az egyetlen unokái megörököltük a házát. Az érettségit még letettem, de főiskolára már nem mentem, helyette kenyérkereső lettem. Mivel nem értek sokmindenhez utca zenész lettem, ami azt jelenti, hogy napi 6-7 órában állok az utcán és zenélek. Amikor hazavetődöm összedobok valami vacsit, majd lépek tovább a helyi szórakozóhelyre táncolni. Nem vagyok büszke magamra, arra viszont igen, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon, és remélem, hogy egy jó élete lehet a húgomnak.


Jellemzés:
Nagyon érzékeny és szeretethiányos vagyok. Miután meghaltak a szüleim mindent megteszek a húgomért. Hiányzik egy segítő kéz az életemből.

Külső:
Azt hiszem nagyon szép lány vagyok. Nem túl magas, de nem is alacsony. Pont megfelelő. Hosszú barna hajam van és barna szemem.