Bár

Amint kiengedtek a kórházból, első utam a közeli bárba vezetett. Nem mentem haza, hogy lepakoljak, inkább beültem egy bárba. Tipikus. Amikor beléptem az ajtón, egyenesen a bárpulthoz sétáltam.
- Egy whiskyt kérek. És egy Sour koktélt.
A csapos furcsán végigmért, gondolom a fejemen tátongó sebet bámulta, aztán nem telt el másfél perc, mindkét italom ott ácsingózott előttem. Először a koktélt fogtam a kezembe. Valami egyszerűvel akartam indítani. Közben arra gondoltam, hogy a doki szerint amint fájdalmat érzek vagy szédülni kezdek, menjek vissza. Hát azok után, amennyit ma fogok inni, szerintem mindkét tünet jelentkezni fog. Csak éljem túl ezt a napot. Pedig olyan jól haladtam, hogy ne igyak többet, legalábbis ne annyit. Erre felbukkant Aubrie, és bumm...máris részeg vagyok.

Alig hagytuk el a hotelt,azonnal kiszúrtam magamnak egy helyet.Mondtam is a sofőrnek,hogy álljon meg.Leparkolt a hely előtt,én pedig a biztonságiőreimhez fordultam.
-Srácok,ma szabadnapot kaptok.Egyedül akarok lenni.Ha gáz van úgyis telefonálok. - Veregettem vállon őket és kiszálltam a kocsiból.Úgy láttam,ők nem szeretnének elmenni,hiszen a kocsi nem mozdult,így vonakodva bár,de intettem nekik a fejemmel,hogy kövessenek.Ahogy beléptünk,megcsaptak az emlékek.A cigiszag és a pia keveréke előhozta a régi dolgokat,mikor a Destroy még ilyen helyeken lépett fel.A pulthoz sétáltam és kicsit sem keltettem feltűnést.Mindenki engem bámult és összesúgtak a hátam mögött.Hiába is próbáltam a kalapot a fejembehúzni,a két gorillám elárult.Leültem a pulthoz és rendeltem egy whisky-t jéggel.Miközben dedikáltam a csaposnak a kötényét és az italomra vártam,körbenéztem.Már vagy 5 perce páztásztam a helyet,mikor egy ismerős arcot véltem felfedezni a félhomályban.hunyorognom kellett,hogy lássam az arcát,de végül felismertem és mikor felismertem,megállt bennem az ütő.Abby ült ott,egyedül.Nem tudtam,mitévő legyek.Nem miatta vagyok itt,hanem a gyerekünk miatt,de csak tőle tudhatom meg,Ő hol van.Lehúztam az italt és leszálltam a székről.
-Maradjatok itt,a vendégeim vagytok.Lazítsatok. - Vigyorogtam rájuk,miközben elindultam Abby-hez.Ahogy közelebb értem hozzá,elfogott az idegesség.18 éve nem láttam,mégis mikor odaértem hozzá,úgy éreztem,mintha megint 22 éves lennék.Rákönyököltem a pultra és megszólítottam.
-Még mindig gyönyörű vagy. - Mosolyogtam és reméltem,hogy még megismer.Meg abban is,hogy nem egy vadidegen nőt leptem meg.

Már a második Sour-om ittam, de a whiskym még mindig érintetlen volt. Egyszerűen nem akartam berúgni. Ugyanakkor jó lett volna elfelejteni azt a napot. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy mellém ül valaki. És amikor megszólalt...az a hang! Nem hittem a fülemnek. Ránéztem, és abban a szent minutumban lehúztam a negyed órája magányosan tengődő whiskym. Nem reagáltam le az előbbi kijelentését, bár nem is nagyon hittem el, hogy szépnek talált. Egy részegest...ugyan már! Ehelyett epésen megjegyeztem.
- Azt hiszem, nem vagyok még elég részeg. Kérek még egy duplát.
Az utóbbit a csaposhoz intéztem, aki a dedikált kötényében gyönyörködött. Ránéztem Jack-re, aztán belekortyoltam a koktélomba. Óvatosan megráztam a fejem.
- Semmit sem változtál. Mit keresel itt, ha szabad kérdeznem?

Tudtam,hogy Abby nem fog szívélyesen fogadni,amit persze meg is érdemlek.Semmit nem változott,ugyanolyan higadt és gúnyos,mint volt,de igazából ez tetszett meg benne anno.Meg persze az lénye.Végignéztem rajta és hiába is tagadtam,meglátszott rajta a kor,úgy ahogy rajtam is.A sötét hajamba vegyült némi ősz hajszál is,amit egyáltalán nem rejtegettem.Azon viszont meglepődtem,mennyi alkoholt tölt magába.
-Nem változtam,ezt bóknak veszem. - Mosolyogtam rá.
-Mi történt veled Abby?Miért iszol ennyit? - Kérdeztem tőle aggódva.Hiába nem láttam 18 éve,mégis előtört belőlem pár régi érzés.Köztük az aggódás a gyerekem anyja iránt.Nem akartam felhozni még a kölyök hollétét,úgysem mondaná meg,így tovább kérdezősködtem.Semmit nem tudok róla.
-Mit csinálsz most?Dolgozol valahol?Mesélj valamit Abby,mert lassan el kell tűnnöm innen. - Mondtam neki,miközben fél szemmel már kifelé nézegettem,ahol a paparazzók bőszen kattogtatták gépeiket.A képek persze holnap bennelesznek a szennylapokban.

A következő pillanatban úgy éreztem, képen öntöm a koktélommal. Már ami megmaradt belőle. Rendeltem még egy koktélt, hogy azt is pótoljam. Közben próbáltam higgadt maradni. Nyugalmat erőltettem a hangomra, bár nem igazán sikerült.
- Na szerinted miért iszom ennyit? Komolyan olyan nehéz kitalálni, Jack?
Vágtam egy gyors fintort, aztán visszafordultam a pult felé, és elnéztem a másik irányba. Látni sem akartam. Úgy éreztem, az a 18 év többet nyomott a latba most, hogy újra láttam, mint azt én képzeltem. Volt egy olyasfajta érzésem, hogy legjobb lenne felszívódni most azonnal. Vagy neki vagy nekem. De nem bírtam egy légtérben tartózkodni azzal a személlyel, aki tönkretette az életem. Gyűlölni akartam, de valahogy nem sikerült. Mégiscsak életem meghatározó része volt. Még mindig másfelé nézve, de válaszoltam a kérdéseire.
- Többnyire elvonókra járok. De a szüleimtől mindig kapok némi pénzt. Aztán ha jobban leszek, már ha ez valaha is bekövetkezik, visszamegyek a divatcéghez.
Kinéztem az ablakon, ahol láttam a gyülekező fotósokat. Halványan elmosolyodtam.
- Látom, most sem lesz túl sok nyugodt perced. Részvétem. Gondolom, holnap már arról fognak írni az újságok, hogy egy ismeretlen nővel töltötted az estédet egy bárban. Ha csak tudnák, hogy ismerjük egymást...
Kuncogni kezdtem. Kicsit több volt már bennem a kelleténél, de nem érdekelt. Csak vedelni akartam, semmi mást. Ez a nap így is pocsék volt. Előbb Aubrie, aztán Jack. Ki akarja még felforgatni az életem??

-Nem...nem nehéz kitaláltni. - Mondtam alig hallhatóan.Gondoltam,hogy én vagyok az oka annak,amiért iszik.Levettem a kalapom és a pultra raktam.Hátranéztem és a szemetek még mindig nem akartak eltűnni.Intettem a csaposnak,aki azonnal ugrott.
-Figyeljen nem lehetne az ablakokat valamivel lesötétíteni?Kezd elegem lennei ezekből a dögökből. - Böktem fejemmel kifelé.A srác bőszen bólogatott és az ablakokhoz lépett,és lehúzta a rolót.Eddig észre sem vettem,mert ha láttam volna,akkor már rég megtettem volna.Hirtelen elsötétült a helyiség,de pár pillanat múlva fények lepték el a helyet és csak akkor vettem észre,hogy mini színpadok vannak szétszórva.
~Mi ez egy sztriptízbár?~
Húztam fel az orrom,de azonnal visszafordultam Abby-hez.
-Na elintéztem...talán nem látod magad viszont a holnapi lapokon. - Felültem mellé a székre és nem bírtam tovább.Rákérdeztem.
-Abby hogy van a gyerekünk? - Néztem rá félve és reménykedtem,hogy választ kapok a kérdésemre. - Azt sem tudom,fiú e vagy lány. - Sütöttem le a szemem,majd beletúrtam a hajamba.

Csak mosolyogni tudtam azon, ahogy Jack próbált "segíteni", hogy ne kerüljek holnap az újságok címlapjára, mint valami "új nő". Átlátok a szitán...
- Mit akarsz, Jack?
Rögtön rákérdeztem. Hátsó szándékot sejtettem a dolgok mögött. Közben felsejlettek a fények a bárban, ahol színpadok jelentek meg fényárban úszva. Elmosolyodtam, aztán ránéztem Jackre. Látszott rajta, hogy meglepődött.
- Oh, szóval csak én tudtam, miféle bár ez pontosan. De te úgyis szereted az ilyen helyeket.
Fölényes mosoly jelent meg az arcomon. Bár szinte azonnal fel is szívódott. Némi harag vette át a helyét.
- Tudtam, hogy valamit akarsz, ismerlek. De erre nem számítottam. Szánalmas vagy. Lelépsz, magamra hagysz a gyerekkel. Erre most van pofád idejönni érdeklődni? Kopj le...
Lehúztam a duplám, rögtön utána hajtottam a koktélom.
- Még egy kört.
A csapos óvatosan azt kérdezte, nem ittam-e már eleget. Mire én szúrósan néztem rá, ő pedig ódzkodva bár, de kiszolgált. Hát igen, már rengeteget ittam, nem csoda, ha aggódott az egészségi állapotomért vagy a beszámíthatóságomért. De nem érdekelt, dühös voltam Jackre...

-Ne csináld ezt Abby. - Kivettem a kezéből a poharat és utasítottam a csapost,hogy még véletlenül se adjon neki.Mérges voltam rá,amiért ez teszi magával.
-Figyelj rám.Tudom,eltűntem,de fiatal voltam az istenért.Nézd meg mi lett belőlem. - Mutattam kifelé,de igazából semmit nem lehetett látni,hála a rolónak.
-Az emberek szeretik azt,amit csinálok.Az álmaimat élem,ugyanakkor tudom,hogy a tiédet tönkretettem.Nem várom el tőled,hogy megbocsájtsd,de jogom van tudni a saját gyerekemről. - Emeltem fel kicsit a hangom.
-Úgyhogy kérlek legalább a nevét mond meg,ha mást nem vagy hajlandó. - Leszálltam a székről és csak néztem Őt.Nem hittem el,hogy Abby,aki mindig tele volt élettel és vidám volt,hála nekem egy mára egy alkoholista lett.
-Segíteni akarok. - Néztem rá bociszemekkel. - Ismerek pár rendkívül jó szakembert,felhívom őket.Majd segítenek megszabadulni ettől a mocsoktól. - Eltoltam az összes poharat előle.
-De kérlek...csak a nevét mond meg...

Nyeltem egy nagyot. A könnyeimmel küszködtem. Alig hallhatóan szólaltam meg, végig a padlót bámulva.
- Aubrie.
Ráemeltem könnyes tekintetem.
- A lányunk neve Aubrie.
Láttam rajta az öröm, ugyanakkor a meglepődöttség apró jeleit is. Szerintem nem számított rá, hogy elmondom. Igazából én sem hittem. Elköteleztem magamban, hogy nem fogom neki elmondani, ha törik, ha szakad, akkor sem. De igaza van. Joga van tudni. Vártam egy keveset, aztán rá sem nézve megszólaltam.
- De nem kell a segítséged. Jól vagyok. Már lassan húsz éve...jól vagyok.
Úgy éreztem, nem bírom tovább. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, már nem bírtam tovább visszatartani. Kell egy nyugodt hely, ahol kibőghetem magam. Körbenéztem szipogva, de semmi. Vége, eltört a mécses.
- Ki kéne mennem a mosdóba.
Ott bőgtem Jack előtt, de nem akartam, hogy lássa a gyengeségem. El akartam menni...

Nem gondoltam volna,hogy elmondja.Abby makacs nő és amit a fejébe vesz,az úgy is van.Mégis,mikor elmondta,hogy lányom van,elmosolyodtam.Nem tudom leírni,mit éreztem,de kellemes bizsergés futott végig rajtam.Én nem vagyok az a férfi,aki fiút akart.Mindis is lányt szerettem volna,aki apuci kicsi lánya lesz.Abbyi szipogása rángatott vissza a valóságba.Ránéztem és észrevettem,hogy elsírta magát.Bűntudatom támadt,de amikor el akart előlem menekülni,megfogtam a karját és átöleltem.Most erre volt szüksége,nem arra,hogy tovább kínozzam.
-Abby segíteni akarok.Ne utasítsd vissza. - Mondtam keményen. - Aubrie a városban van?Hogy néz ki és okos? - Kérdezgettem.

Mikor megölelt, kicsit megnyugodtam. Jó érzés volt, hogy azért törődik még velem. Visszaültem a helyemre, aztán Jackre, majd pedig a csaposra néztem. Végül megszólaltam.
- Vigyen el a közelemből minden alkoholt.
Halványan elmosolyodtam, aztán válaszoltam Jacknek.
- Igen, itt van. Épp ma találkoztam vele a kórházban.
Ismét a csapos felé fordultam.
- Kaphatnék egy pohár ásványvizet? Köszönöm.

Kifújtam a levegőt,mikor Abby megnyugodott és elnevettem magam,amikor megkérte a csapost,az összes alkoholt száműzze a pultról.
-Jól csinálod. - Sutogtam neki,de elakadt a szavam,mikor megtudtam,Aubrie-val a kórházban találkoztak.
-Jesszus mi baja van?Be mehetek hozzá vagy mit csináljak? - Kérdeztem aggódva,ekkor azonban az egyik gorillám jött mellém.
-Elnézést Jack,de indulnunk kell.A srácok próbálni akarnak. - Mondta minden érzelem nélkül,akár egy gép.
-Nekem most nem jó az időpont.Mondja meg nekik,hogy megtaláltam.Érteni fogják... - Elfordultam tőle és ismét Abby-hez beszéltem.
-Jólva igaz?Nincs komoly baja....

- Tudom.
Mondtam neki suttogva, aztán én is elnevettem magam. Odalépett mellé az egyik testőre, hogy mennie kéne próbálni, de ő azt mondta, fontosabb dolga van. Elmosolyodtam. Ha a lánya fontosabb neki, mint a zenekar jelen esetben, akkor talán tévedtem...mégiscsak megváltozott.
- Nyugodj meg, nincs semmi baja. Mindössze a szerelmét, Jaredet látogatta meg a kórházban.
Aztán ódzkodva megszólaltam.
- Egyébként nyugodtan elmehetsz. Aubrie jól van, és a zenekart sincs értelme megvárakoztatnod.
Belekortyoltam az ásványvízbe. Tényleg nem akartam feltartani. Húsz éve is elengedtem, most is ezt teszem. Mondjuk tény, hogy akkor együtt voltunk. Szóval most nincs nehéz dolgom. Már megszoktam, hogy elhagynak...vagy én taszítom el az embereket magam mellől?

Ránéztem a testőrömre és bólíntottam.
-Itt a számom. - Elkaptam a pultról egy szalvétát és lefirkantottam a számom. - Hívj fel majd,ha tudsz valami a lányunkról és akkor is ha valami baj van.Vagy csak éppen nincs kivel beszélgetned. - Mosolyogtam rá és elétoltam a szalvétát.
-Jó volt újra látni Abby. - Fogtam meg a kezét,ami a pulton feküdt. - És ne adjonneki több alkoholt. - Utasítottam a csapost,majd ahogy a két gorillám mellém lépett,elsétáltunk az ajtóig.Kinyitották nekem,én pedig nyugodtan végigsétáltam a lesifotósok kereszttüzében egészen a Hammerig.Ahogy csukódott az ajtaj,még láttam,hogy egy-kettő bejutott a bárba is,de a csapos kemény legény volt,nem hagyta,hogy Abby-t fotózzák.Nyugodt szívvel hajtottunk el a hotelig,ahol aztán a srácok vártak rám.