Tree Hill Hotel

Három órás repülőút után érkeztünk meg szülővárosomba,Tree Hill-be.Izgatottan szálltam le a magángépről,amin a banda többi tagjával utaztam és hála a jó szervezettségnek,csupán pár autogrammot kellett firkantani.Negyed órával később már a hotel szobám ablakán néztem ki és ahogy lenéztem,egyre több ember gyülekezett.Ezt a részét nem szerettem a sztárságnak,ugyanolyan ember vagyok,mint ők,talán annyival másabb,hogy én zenélek és engem 18 évvel ezelőtt valaki felfedezett.Sóhajtottam egyet és leültem az ágy szélére,lerúgtam a bakancsom és elfeküdtem.A plafont bámultam,mikor kopogtattak.Felültem és szóltam,hogy jöhet.Az ajtóban egy szobalány jelent meg,törülközökkel és sok mással.Mosolyogva pakolta le őket a tőlem nem messze lévő fotelba és amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan távozott is.Utána azonban aki jött,nem tisztelt meg azzal,hogy kopogjon.Berontott az ajtón és vigyorogva leült az ágyam végébe.Blade volt az,a dobosunk.Már csak Ő maradt az eredeti bandából.Gondolom rám volt írva,mi a bajom,mert nem hagyott békén és rákérdezett.
-Jack figyelj.Elnyomjuk holnap a koncertet és megyünk is innen.Nem kell senkivel sem beszélned.Sőt egyáltalán ne beszélj,mert elmegy a hangod.A múltkor is majdnem fuccs volt a bulinak. - Emlékeztetett rá.Elmosolyodtam és én vettem át a szót.
-Blade,haver,nincs azzal bajom,hogy itt vagyunk,örülök neki,mert valakivel találkoznom kell. - Fordultam el tőle s megigazítottam a párnát,majd rádőltem.
-Jack basszus,az a gyerek el fog hajtani.18 évig leszartad a fejét,mostmeg eljátszod majd a jó apát. - Csóválta a fejét,de én már nem tágítottam az ötletemtől.Meg akarom ismerni a gyerekem még akkor is,ha ő nem kíváncsi rám.
-Blade magamra hagynál?Lesz egy interjú 1 óra múlva,fel akarok rá készülni...
-Ahogy érzed öregem. - Azzal felállt és egyedül hagyott,én meg továbbra is a plafont lestem és azon gondolkodtam,hogy kezdhetném el a keresését és egyáltaáln hogyan maradjak inkognítóban.

Az egy óra hamar lejárt,én meg még mindig az ágyon feküdtem.Blade csörtetett be hozzám,teljesen kinyalva,haj belőve stílusban.Ránéztem és felröhögtem.Nem bírom megszokni,hogy mostanában mit művel a fejével.Én viszont még mindig úgy hordom a hajam,ahogy 22 évesen felfedeztek.Vállig érő sötét haj.Most is csupán annyit tettem fele,hogy az ujjammal átfésültem és fejembe húztam az elmaradhatatlan kalapomat.Parfümöt fújtam magamra és követtem Blade-et a földszintre.Ahogy kiléptünk a liftből,azonnal fényképezőgépek csattogtak,vakuk villantak,sikítozás lett,én pedig legszívesebben kirohantam volna és megkerestem volna Abby-t,mondka meg merre van a gyerekünk.Ehelyett szorosan Blade és a többiek mögött kullogtam,majd leültünk egy asztalhoz,ahol a nevünk volt meg mikrofonok.1 órás interjú után,mikor már azt hittem nem kérdezhetnek olyat,amire ne tudnám a választ,egy ismerős arc állt fel és kérdezett rá a gyenge pontomra.
-Mr. Stevenson igaz az a pletyka,miszerint azért vállalta el a tree hill-i koncertet,mert itt él a gyereke? - Köpni-nyelni nem tudtam,mert a bandatagokon kívűl csak pár bizalmas barát tudja.Ránéztem Blade-re,aki szintén megnémult,de végül normális választ adtam.Letagadtam...
-Nincs gyerekem,se barátnőm,akitől lehetne.Azért vállalta el a banda,mert itt születtünk.Egyfajta tisztelgés képpen.Remek,akkor ennyi elég is volt. - Belekortyoltam a vízbe,ami előttem volt,felálltam és a fotósokat kikerülve a hátsóajtón távoztunk.Míg a többiek a szobába mentek,én elővettem egy szál cigit és rágyújtottam.Mellettem két gorilla,akik vigyázátk minden lépésem.Szerencsére ismertem őket annyira,hogy félszavakból is megértettük egymást,így amikor csak annyit mondtam,el akarok innen menni,már jött is a fekete Hammer és vitt is messzire a hoteltól.

Vigyorogva szálltam ki a Hammer-ből a hotel előtt és boldogan osztottam autogrammokat és fotózkodtam a rajongókkal.Eddig is szívesen tettem ezt,de most más volt.Lányom van és a városban van,ennél nagyobb doppingszer a holnapi koncertre nem is kell.Integetve léptem be az ajtón és a srácok már tűkön ülve vártak a hallban.
-Bocs skacok,de volt egy kis elintéznivalóm. - Kacsintottam Blade-re,aki egyből levágta mi történt, mert hatalmas vigyor terült szét az arcán.Átvezettek minket a hotel pincéjébe,ahol már be volt rendezve egy kisebb próbaterem.Az összes gitárom lent volt,Blade dobfelszerelése és a srácok többi cuccai.Felvettem a kedvencemet,egy Fender gitárt,beálltam a mikrogon mögé és vártam,hogy Blade rászámoljon.Amint meghallottam a dobokat és a gitárszólót az elején,amit Pete nyom,már nem volt megállás.A szívem vadul vert és szétfeszített az adrenalin.Rákezdtem a dal első soraira és szinte láttam magam előtt Tree Hill összes lakosát,amint holnap csápolnak.

A próba nagyon jól ment egészen addig,amíg el nem pattant a gitárom húrja és nem vágott szemen.Azonnal leálltam és a többiek is.A szememhez kaptam és amikor elvettem a kezem,egy kis vár is tapadt a tenyeremhez.Nem ijedtem,mert előfordult már már,hogy elszakadt a húr.A múltkor a másik szememet kapta el,de akkor nem törént semmi.Blade mellém lépett és megfogta a fejemet,úgy forgatta.
-Öregem,ezzel kell valamit kezdeni.Na gyere elviszlek a kórházba. - Vigyorgott,de nekem semmi kedvem nem volt hozzá.Elléptem a mosdóba és a tükörbe néztem.Jó igaza volt a srácnak,ezzel tényleg kell valamit kezdeni.Visszamentem hozzájuk.
-Menjünk,de a koncertet nem mondjuk le és nem akarok felhajtást belőle,mint a múltkor.Már a temetésemet szervezték. - Forgattam a szemeimet és felvettem a bőrkabátom,megigazítottam a kalapom és követtem Blade-et.Sikerült kisurranunk anélkül,hogy bárki is észrevett volna minket.Bepattantunk a kocsiba és a kórházig meg sem álltunk.Útközben Blade egy rongyot dobott hozzám,mert az arcomon már kezdett végigfolyni a vér.

Eljött a koncert napja és életemben először ideges voltam.Nemcsak azért,mert Tree Hillben játszunk,hanem azért is,mert nem tudtam kiverni a fejemből azt a lányt,akivel a kórházban összefutottam.Egész éjjel ezen rágódtam,talán a lányom vagy Blade-nek iagaz van és hamis illúziókba rángatom magam.Miután összecihelődtem és felhozták a reggelit,Blade is megjelent egyeztetni a dalok listáját.Másfél órás koncertet terveztünk,amihez valljuk be rengeteg szám kell.Szerencsére a repertoárunk engedi,hogy másfél órán át szórakoztassuk a nagyérdeműt.
-Te Jack,melyik számmal kezdjük? - Kérdezte tőlem,miközben a dobverőjével a combján dobolt.
-Szerintem valami pörgőssel,aztán mehet egy kis lassú és a legújabb dalokat hagyjuk a végére. - Mondtam neki a paírokat rendezve,amin a dalok kottái voltak.
-Király,akkor mehet az a szám,amivel befutottunk? - Nézett föl rám.
-Jaa persze... - Tovább dobolt a combján,én meg kivettem a kezéből.
-Mivan haver,ma felettébb ideges vagy...nem szoktad elrontani a szórakozásom. - Vihogott.
-Ideges vagyok na és akkor mivan? - Kérdeztem ingerülten,az ablakhoz léptem,kinyitottam és rágyújtottam.
-Jó lesz a buli,jók lesznek a csajok is.Rádférne már egy kósza numera.Ramatyul festesz. - Bökött felém a dobverővel.
-Ne idegesíts Blade,mert kiraklak innen... - Fordultam hozzá mosolyogva.A na hátralevő részében megírtuk a dalok listáját,beénekeltem és megnéztük a gitárokat is,majd lementünk még egy utolsót próbálni.Szerencsére a hotel ablakából rálátni a főtérre,így azt is megtudtuk,milyen lesz a színpadunk.A felszerelések már kint voltak,csak mi hiányoztunk a színpadról.Az emberek is gyülekeztek,ami jó jel.

Egy órával a koncert előtt megjelent Mandy,a banda sytlistja és rengeteg holmit hozott magával.Mandy már azóta velünk van,mióta elismert zenészek lettünk és amióta meg tudjuk fizetni.Én maradtam a szokásos megjelenésnél,a farmer-póló-kalap összeállításnál,de feldobtuk egy mellénnyel,ami passzolt a nadrág színéhez.Furcsa lesz így színpadraállni,hiszen én általában egy egyszerű,néhol lyukas pólóban feszítek,de most úgy éreztük a srácokkal,itt az ideje megkomolyodni.Elvégre a többségünk 40 éves körül van már.Én már rég kész voltam és útra készen ültem az ágyon,mikor Blade még mindig azon vacilált,mi áll jobban neki.Az izomtrikó vagy a póló.
-Könyörgöm haver téged senki sem fog látni...a dobok mögött ülsz. - Magyaráztam neki vihogva,mire lerakta a ruhákat és nekemesett.Persze csak baráti verekedésről volt szó,de ahogy a hajához értem,abba is hagyta.Lemászott rólam és felvette a trikót.
-Meg van a győztes.Te meg Stevenson....véged. - Vigyorgott és belehuppant a bakancsába.
-Hallelujah... - Néztem fel az égre és felálltam az ágyról.Mielőtt leléptünk volna,megnéztem megvan e az összes karkötőm,nyakláncom és minden egyéb más,mert nélkülök nem állok színpadra.Aztán az ajtóhoz léptünk és kicsődült az egész banda.Mind az öten...Blade,Rick,Jess,Antony és én.Lementünk az épület elé,ahol kiosztottunk pár autogrammot,fotózkodtunk a rajongókkal és beszáltunk a Hammer-ba,hogy a főtérre mehessünk behangolni.

Miután az autó kettőt csippant beléptem a bejárati ajtón, ahol egy portás rohant a segítségemre, hogy kinyissa. Gyönyörű hotel volt meg kell hagyni, még az én szám is majdnem tátva maradt. A recepcióhoz sétáltam, ahol ismét egy bájgúnár várta, hogy mit akarok, én pedig nem haboztam elmondani neki.
-Jó estét. Egy szobát szeretnék.- vigyorogtam.
-Jó estét uram. Milyen szobát szeretne? Egy ágyas, két ágyas... -kezdte volna el a hosszú sort a férfi.
-Egy óriási ágyas szobát.- mosolyogtam.
-Azt hiszem tudom, hogy melyik szoba lenne önnek megfelelő.- mondta, mikor megnézte a nevem a hitelkártyámon, hisz a hotelekben már mindenhol tudják, kik azok a vendégek, akikért mindent meg kell tenni és cég igazgató lévén, én is ezek közé tartozok.-
-Pompás.- mondtam, majd aláírtam egy laport és pár perc múlva már a 8. emeletre tartottam a szobámba. Amikor beléptem elismerően hümmögtem egyet arra az eleganciára, amit a szoba sugárzott, majd ledobtam a táskám és leültem a minibárhoz.