Főút

...

-Ne csináld ezt velem a rohadt életbe....ne akard kihozni a puhány énemet. - Vigyorogtam,de azért jól esett,amit mondott.Akkor mégis jó testvér vagyok.
-Tudom tesó. - Ütögettem mellkason. - Azért örülök,hogy itt vagy.Anyu már az agyamra ment.Mostanában a fejébe vette,hogy péntekenként menjek át vacsorára.Eddig mindig sikerült leráznom. - Addig beszéltem,míg elértük az ékszerboltot.Leparkoltam előtte,felvettem a napszemüvegem és miután az öcsém is kiszállt,lezártam a kocsit.Tisztes távolságot megtartva,hogy még véletlenül se nézzenek minket homárnak,beléptünk a bolt ajtaján.

-Hagyd a fenébe a pénzt...majd ha nekem lesz szükségem rá,majd te adsz. - Vigyorogtam és tudtam,hogy ez sosem fog bekövetkezni.Már most jobban keresek,mint Ő.Ránéztem és elmosolyodtam.Tiszta egy ideg volt,beparázott,hogy mi van ha aub nemet mond.
-Ha nemet mond,majd keresel egy másik csajt. - Adtam az ötletet,de olyan fejet vágott,hogy a vigyor eltűnt a képemről. - Jól van csak vicceltem...na meg is jöttünk. - Leparkoltam a kocsit a kórház előtt.
-Na szedd össze magad és ne szarozz...tedd meg vagy megbánod egy életre.Ne akard másik pasival látni,és ne akard,hogy a lányod mást hívjon apának... - Csak úgy jöttek belőlem a bölcs szavak.Tényleg kezdek megkomolyodni.Megvártam,még kiszáll a kocsiból,majd elindult a bejárat felé,de még visszanézett.Felmutattam a hüvelykujjam bíztatás képenn,aztán mikor eltűnt az ajtóban,kihajtottam a főútra és hazaindultam.

-Hát azt nem tudom, mikor lesz nekem annyi pénzem, hogy segíteni tudjak, de majd megoldjuk. -kacsintottam rá és kiszálltam a kocsiból.
-Úgy beszélsz, mint egy 80 éves tata, aki mindezt már megtapasztalta.- röhögtem és próbáltam hülyeséggel oldani a feszültséget, de nem sikerült túl jól.
-Még egyszer kösz. -indultam be a kórházba, de még visszanéztem a bratyóra, akiről még most sem hittem el, hogy ilyen sokat változott.

Miután sikeresen összefutottunk legkedvesebb anyósjelöltemmel, alig vártam, hogy végre elhúzzunk arról a helyről. Rögtön bevágtam magam az első taxiba, ami megállt és már mentünk is.
-Hát ez rohadt durva volt. -fogtam a fejem majd nem tudtam már visszatartani, röhögni kezdtem,-esküszöm, hirtelen egy horrorfilmben éreztem magam, ahol a gyilkos ránk bukkan és vége.
Ránéztem Aubriera és alig tudtam elhinni, hogy egy olyan ocsmány nőnek normális lánya van. Aubrie helyében én tuti lelöktem volna valami hegyről, vagy akármi.
-Jól vagy? -karoltam át. -Remélem nem zaklatott fel a dolog.- mosolyogtam és egy puszit nyomtam a halántékára, majd a kezét kezdtem vizsgálgatni, amin a gyűrű volt. Olyan jól eltaláltam, hogy magam sem hittem el. Nagyon jól passzolt az Ő kezéhez és a stílusához is így itró büszke voltam magamra, és egész úton vigyorogtam.

Kemény 10 perc után egy taxiba ültünk és elindultunk haza,viszont én képtelen voltam lenyugodni.Egyszerre volt bennem düh és harag,másrászről meg sajnáltam anyámat és bűntudatom volt,hogy csak úgy leléptem.Jared átkarolt és fejemet a mellkasának döntöttem.
-Jól vagyok,nincs semmi baj. - Eresztettem meg egy gyenge mosolyt,ami talán hatásos volt meggyőzés szempontjából.
-Annyira dühös vagyok,de bűntudatom is. - Felnéztem rá kétségbeesett szemekkel. - Mégiscsak az anyám.Jó tudom,hogy rossz anya volt,de úgy érzem segítenem kell neki. - Vallottam be őszintén és mintha ettől egy kicsit megnyugodtam volna.Jared viszont elég mérges képet vágott.
-Nem azt mondom,megmutatom neki a lányunkat,csak néha benézek hozzá.Úgyis visszaköltözik a házba... - Sóhajtottam egyet és babrálni kezdtem a ruhám aljával.

*Aubrie anyja elérte, amit szerintem mindig is akart, mert bűntudata volt, aminek én egy picit sem örültem.*
-Aubrie. Szerinted neki volt bűntudata, mikor leitta magát és...ááá. Mindegy. Rohadt sokszor fel lett neki ajánlva a segítség, de nem kért belőle. Tudod, nem erőszak a disznótor. Ha ő nem kér belőle, nem kell erőltetni. Nem értem, miért foglalkozol még egyáltalán vele. Persze... nem gáz, ha bemész hozzá, de ne kezd el sajnálni meg ilyesmi. *Motyogtam neki.* -Mindig ezzel érte el, hogy megint a nyakadon lóghatott.

Teljesen igaza volt,mégis úgy éreztem,muszáj tennem valamit.Legutóbb,mikor összefutottunk,a nevelőszüleim egész jól kezelték.Akkor jött ki az elvonóról és józan volt amíg nálunk volt.Aztán az utolsó nap szétcsapta magát,de úgy istenesen.A nevelőapám meg persze kidobta a házból.17 éves voltam és iszonyatosan fájt.Elszöktem otthonról és egy darabig a barátnőmnél laktam.Ezután ismertem meg Jared-et.Szóval ha akkor nem szököm el otthonról és megyek a barátnőmhöz,most nem lenne ilyen eszméletlen pasim.A kezemmel megtámasztottam magam,egy kicsit nyújtózkodtam,mire rájött mit szeretnék és lehajolt,hogy megcsókoljon.
-Igazad van,de akkor is meglátogatom,amíg itt van.Viszont lőttek az összeköltözünk témának.Biztos itt fog maradni a városban. - Húztam el a számat és lenéztem a kezemre.Elöntött a jóleső boldogság és közelebb emeltem a szememhez,hogy jól megnézhessem.
-Jared?Honnan volt neked pénzed ilyen gyűrűre?Ugye nem kérték a szüleidtől? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel,miközben a taxi lassan bekanyarodott az utcánkba és megpillantottam Jane házát.

Aubrie ragaszkodott hozzá, hogy meglátogassa az anyját, és én nem fogom ebben az útját állni.
-Tedd, ahogy jónak látod. -öleltem magamhoz, mire elkezdte kérdezgetni, honnan van a gyűrű, mire én csak vigyorogtam.
-A ház dolgot majd megoldjuk.- mosolyogtam és rákacsintottam Aubriera. Ekkor megállt a taxi és végre haza értünk. Kiszálltam és segítettem Aubrienak is, majd az ajtó felé indultunk kéz a kézben.

Végre találtam egy taxist, aki szabad volt így már nem kellett a bődönröt magammal cipelni. A pasas rendes volt, mert elvette és bedobta a csomagtartóba, nem nekem kellett. Aztán beültem és egy pillanatra elgondolkoztam, hova is menjek, de úgy döntöttem, hogy meglepem Dillont így az ő címét adtam meg, aztán fölkaptam a kapucnis pulcsim és vártam, hogy odaérjünk. Nem értettem, hogy hiányozhat valaki ennyire, mikor alig ismerem még.

Behuppantunk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Egész megjött a kedvem ehez a koncerthez majd eszembe jutott más is.
-Ha jól emlékszek, Karennél lehet kapni jegyeket. -vigyorogtam Aubriera. -Beugorjunk most? Akár Janet és bratyót is el lehetne hívni.- szóltam el magam, de reméltem, hogy Aubrienak nem esik le.
-Mármint, Janenek biztos tetszene, Dillon pedig be van gyöpösödve teljesen. Kimozdítanánk őket.- vigyorogtam.
-És jó fej volt az ipse?- kérdeztem, hogy ezzel is eltereljem a témát.

-Bemehetünk most is,lehet Lucas még ott van. - Vigyorogtam és fel sem tűnt,hogy Jared nem éppen rajog a barátomért,pedig mégcsak nem is találkoztak.
-Hogy jófej volt e?Ahh de még mennyire,megkérdezte a nevemet is.De szerintem csak azért mert így bámultam rá. - Jared felé fordultam és produkáltam azt a fejet,ahogy Jack Stevenson-ra néztem.
-Szóval elmondtam neki a nevem és tök furcsán nézett rám.Nem igazán értettem,mert a dobos Blade meg köhögőgörcsöt kapott.Úgyhogy jobbnak láttam,ha eltűnök. - Ültem törökülésbe. - Egy kicsit elfáradtam,ennyi inger nem ért egy nap. - Döntöttem a fejemet a támlára és lehunytam a szemem.Azt nem gondoltam volna,hogy el is alszom.

Rendesen vihogni kezdtem, ahogy Aubrie megmutatta, milyen fejet vágott a kórházban, aztán mire mondtam volna valamit el is aludt. Gyengéd mosollyal az arcomon parkoltam le a kávézó előtt és berohantam, hogy megvegyem a jegyeket.

Mosolyogva figyeltem, ahogy Dillon megcsókolja a kezemet és boldogan neki vág az útnak. Rájöttem, hogy őrülten tetszik ez a spontaneitás, és vigyorogva néztem, hogy Ő boldog. Mindennél többet ért nekem az a mosoly, ami az arcán volt és én is kellőképp feldobódtam. A rádiót hangosabbra vettem, mert még a zene is illett a jelenlegi helyzethet és mosolyogva figyeltem Őt, majd közelebb csúsztam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Imádlak.- vigyorogtam és alig vártam, hogy ott lehessünk Miamiban.

Fogalmam sincs, meddig voltam eszméletlen, de annyira lettem figyelmes, hogy egy köpcös, bajszos, a 60-as éveiben járó pasas feltépi az ajtót és kelteget. Őrülten sajgott mindenem, de összeszedtem az erőm és kinyitottam a szemem.
-Jól van? -kérdezte a köpcös.
-Azt hiszem igen. -motyogtam, de még én is alig hallottam a hangom.
-Jöjjön, segítek. -nyitotta ki az "ajtót" és próbálta kicsatolni az övem. Amilyen mázlim volt, épp a normális helyzetében állt meg a kocsi, így nem lógtam fejjel lefelé, mint egy denevér. Közben már a rendőrök és a mentők is megérkeztek, nem sokkal mögöttük a tűzoltók is. Az övem nem nagyon akart engedelmeskedni, de a férfi addig piszkálta, amíg ki nem nyílt, közben olyan cifrán káromkodott, hogy, ha nem fájt volna semmim, tuti végig röhögöm azt az öt percet. Ahogy hallottam, spanyol lehetett, mert valami "baffanculo" féleséget mormogott. Sikerült kiszednie a kocsiból, és ekkor már a mentősök is ott voltak. A rendőrök elbeszélgettek a kamion sofőrrel, engem pedig ott vizsgálgattak a mentőautóban.
-Hát, nagy mázlija volt Mr. Duncan. Az egészet megúszta annyival, hogy felrepedt a szemöldöke, eltört a karja és egy üveg szilán bele állt a hasába.- motyogta a mentős. -Rosszabbul is járhatott volna, viszont most bemegyünk a kórházba és szépen összefoltozzuk. -vigyorgott, mintha más dolga se lenne.

A kocsiban majdnem elaludtam, de végül kibírtam addig, míg meg nem érkeztünk Three Hillbe. Mosoly szökött az arcomra és alig vártam, hogy újra otthon lehessek, hogy mindent elmesélhessek Aubnak és láthassam Zara-t. Dillonra pillantottam, aki szintén vigyorgott, mintha ezer éve mentünk volna el.
-De jó itthon.- mondtam mosolyogva és megfogtam a kezét.
-Hozzád menjünk, vagy hozzám? Tényleg. Nem is voltál még nálam. -mondtam vigyorogva, közben már elképzeltem, ahogy belépek a házba és nagy sóhajtás közepette ledobom magam a kanapéra.

Pár óra kocsikázás után,fáradtan,de megérkeztünk Tree Hill-be.SOsem vágytam még annyira arra,hogy itthon legyünk.Elég volt a drámából.
-Menjünk akkor hozzád. - Fogta meg Jane a kezem,én pedig nyomtam egy lágy puszit a kézfejére. - Csak mond merre menjek. - Jane eldarálta az útvonalat és 10 perc után már a háza előtt parkoltam.
-Hűű az anyja... - Mondtam ámulkodva,majd kipattantam a kocsiból.

Végig battyogtunk a főúton, ahol olyan kihaltság volt, mintha épp Zombielandben sétálgatnánk. Csodás idő volt, pedig már rég besötétedett. A csillagok mind látszódtak, szóval nem kellett attól tartanunk, hogy elázunk. Zara vígan aludt a babakocsiban, mi pedig egyre közeledtünk Jane háza felé.
-A nappaliból majd azért el kellene pakolni, nem? Van ott még egy üres szoba, szerintem oda bepakolhatnánk majd. Vagyis bepakolok én.- mondtam vigyorogva és átkaroltam Aub vállát.

Lassan begurultam Tree Hillbe, ahol Isten tudja mikor jártam utoljára. Talán 5 éve, már nem is tudom. Ettől függetlenül mindenre emlékeztem, hogy merre van, csak egy-két hely újult meg egy kicsit. Úgy gondoltam, hogy ilyenkor este már nem rontok be Dillonhoz, hogy megérkeztem így inkább a Hotel felé vettem az irányt.
Ide-oda fordultam, mintha minden nap megtenném ezt az utat, majd beparkoltam a Hotel parkolójába.