Kórház

-Ne merd a képembe vágni Dillon-t.Te is tudod,hogy miattad volt az egész...ha nem veszünk össze a hülye féltékenykedéseid miatt,meg sem történt volna. - Akadtam ki és kiabáltam vele.
-Ami pedig a gyereket illeti...majd ÉN eldöntöm,mit csinálok.Az én lányom,eddig hallani sem akartál róla,most meg hirtelen fel akarod nevelni. - Támaszkodtam meg az ablakpárkányban.
-Igen,mert te szeretsz engem.Ezt én is így érzem...jólvan menj el,de ezúttal ne gyere vissza. - Aztán ahogy csapódott az ajtó,a földrerogytam,hátamat a falnak vetettem és zokogni kezdtem.Fogalmam sincs,mi ütött belém,de ezt már régóta magamban tartottam.

Elég rosszul nézhettem ki,mert Brooke ijedten lépett be a kórterem ajtaján két hatalmas melákkal az oldalán.Az egyik felkapott és az ágyba fektetett,míg a másik az infúziós álványnál matatott és a kezemre kötötte.Aztán elővett egy injekciós tűt és az egéset belém fecskendezte.Pár pillanat múlva éreztem,hogy nehezülnek a szemhéjaim és kezdek megnyugodni.Már csak arra emlékszem,hogy valaki megszorítja a kezem,majd Brooke hangját hallom...aztán elaludtam.

Kinyitottam a szemem,de az erős fény bántotta,így visszacsuktam és sóhajtottam egyet.Nem éreztem valami túl jól magam.Pislogtam párat,mire hozzászoktam a fényhez és felültem.A hajam össze-vissza állt,ahogy belenéztem a mellettem lévő tükörbe.Az arcom gyűrött volt,szóval gyorsan kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem.Arcot mostam és fogat,megfésültem a hajam és felkontyoltam.Szerencsére Jane a kedvenc ruháimat rakta el nekem,úgyhogy levettem az undorító kórházi hálóinget és felvettem a hófehér,hósszú pólóm,amiből a fél vállam kiltászott.Agyon hordtam már és kinyúlt a nyaka,de én imádtam.Fekete cicanadrágot vettem alá és visszafeküdtem az ágyamba.Elvettem egy újságot a mellettem lévő éjjeliről és lapozgatni kezdtem.Tele volt szerelmespárokkal,meg családokkal és ettől megint letargiába zuhantam.Eldobtam az újságot,a hátamra feküdtem és a plafont bámultam.

Végigvágtattam a folyosón, és beszálltam a liftbe. Legszívesebben megállítottam volna és belevertem volna a fejem a falába, de ezt az ötletet elvetettem. Végre felértem és félve szálltam ki onnan, mert innentől nem tudtam, mire számíthatok. Elmentem Aubrie szobájáig és megálltam az ajtóban, ami nyitva volt. Nekifdőltem az ajtófélfának és mosolyogva néztem, ahogy egy újságot olvasgat.

Annyira unatkoztam,hogy inkább elvettem még egy újságot és lapozgatni kezdtem.Észre sem vettem,hogy Jared az ajtóban áll.Ledobtam az újságot és felpattantam az ágyról,odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.Lábaimat átkulcsoltam a derekán és arcomat a nyakába fúrtam.
-Annyira sajnálom,nem akartam veszekedni.Nem tudom mi ütött belém. - Megcsókoltam és abban reménykedtem,hogy Ő már nem haragszik.Elengedtem a derekát és hagytam,hogy lógjon a lábam a levegőben.
-Ne haragudj rám... - Néztem rá bociszemekkel.

Arra számítottam, hogy minimum az ágyat vágja hozzám, és úgy zavar el, de olyan történt, amire álmomban sem gondoltam volna. Aubrie odarohant hozzám és a nyakamba ugrott, aztán bocsánatot kért.
-Te ne haragudj. Nem akartalak megbántani. -öleltem át mosolyogva és már biztos voltam a dolgomban. Össze-vissza csókolgattam aztán óvatosan letettem a földre.
-Most viszont, van valami, amiről beszélnünk kell.- nyúltam mosolyogva a zsebembe. A szívem kb. 80-szor olyan gyorsan vert, mint kellene, de mégis jóféle izgatottság volt ez.
-Szóval... khm... -vakartam a fejem. -Aubrie. Hozzám jössz feleségül?- nyitottam ki a dobozkát vigyorogva. -Már rég meg kellett volna tennem, de beszari voltam.- néztem rá és a válaszát vártam, ami reméltem, hogy igen lesz.

Gyengéden letett a földre,én meg csak néztem Őt.Nem is értem,mit veszekedek vele,mikor nekem van a világon a legjobb pasim.Mosolyogtam,mint egy tejbetök,aztán azt mnodta, valamit meg kell beszélnünk.MEgijedtem,hogy esetleg komolyan gondolja azt,hogy adjuk örökbe a lányunkat és szaporábban vettem a levegőt,de amikor előhúzott a zsebéből egy kis ékszerdobozt,a szám elé kaptam a kezem és megbabonázva néztem a dobozkát.A szívem össze-vissza vert és amikor megkérdezte,hozzá mennék e,majdnem elájultam.Pár percig néma csöndben álltam,de nem azért,mert azon gondolkodtam,mint kéne mondanom.Nagyon is tudtam a választ,csak nem hittem el,hogy feltette nekem a "nagy" kérdést.Elvettem a szám elöl a kezem és mosolyogva válaszoltam.
-Igen...hozzád megyek feleségül. - Újra a nyakába ugrottam,de most akkora lendülettel,hogy az ajtófélfának ütköztünk,én beütöttem a kezem,de egyáltalán nem érdekelt.El sem tudom mondani,mit érzek most.

Kb. majdnem megállt a szívem, mire Aubrie kimondta azt, amit vártam, aztán a nyakamba ugrott olyan lendülettel, hogy majdnem kifeküdtem a folyosóra.
-Még jó, hogy gyúrtam.- mondtam röhögve és legszívesebben végigrohantam volna az egész kórházon azzal a szöveggel, hogy "Igen, hozzám jön." Arról már fogalmam sem volt, hogy most mi jön, mit kellene mondanom, vagy mit nem csak öleletem és vigyorogtam, mint akinek elmentek otthonról. Legszívesebben előkaptam volna a telefonom és azonnal minimum két hívást lerendeztem volna. Egyet Dillonnak, hogy feleslegesen paráztam, egyet Janenek, hogy készüljön az esküvőre, mert ő fogja megszervezni, már ezt is elterveztem. Az ajtófélfának dőlve csókolgattam Aubriet, a nővérkék meg mosolyogva néztek minket, hisz tegnap még teljesen mást láttak és hallottak. Aztán rájuk néztem és vigyorogva odaordítottam.
-Igent mondott. Hozzám jön.- mondtam vigyorogva mire ők majd elaléltak és össze-vissza röhögtek. Megjelent a doki is, aki szintén nagy vigyorral fogadta a hírt, de én nem örültem ennyire az érkezésének.

Jared teljesen bezsongott és az egész kórháznak szétkürtölte,hogy összeházasodunk.Mikor már végigcsókolta az arcom minden centijét,felpattintotta a kis dobozka tetejét és majdnem szívrohamos kaptam.Álomszép gyűrű díszelgett benne,amire neki sosem lett volna pénze.Hacsak nem kért kölcsön valakitől,de ezzel most nem foglalkoztam.Kivette a gyűrűt,én meg tartottam a kezem.Nem sokkal később már az ujjamon díszelgett és vadul lóbáltam az arra elhaladó nővéreknek.Legtöbbjük a csecsmő osztályon dolgozik,akik Zara körül legyeskednek.Aztán megjelent Dr. Wilson is mosolyogva.
-Gratulálok gyerekek. - Felemeltem a kezem és megmutattam neki a gyűrűt,mire elismerően bólogatott Jared-nek.
-Lenne valami,amit akkor most elmondok.Örülök a hírnek és bevallom,tegnap miután elmentem innen,rosszul éreztem magam.Csak a szabályok miatt ismertettem veletek az örökbeadást,de most,hogy összeházasodtok,nincs akadálya annak,hogy a baba veletek maradjon. - Szorongatta kezében a kórlapot.
-Aubrie hazamehetsz ma este,de Zara még marad,minimum 2 hónapot,hogy megerősödjön.Akkor jöhetsz hozzá,amikor akarsz. - Aztán megszólalt a csipogója. - Mennem kell...gratulálok. - Aztán eltünt a tömegben,én meg Jared-hez fordultam.
-Mégiscsak egy család leszünk. - Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam,mire a nővérek tapsolni kezdtek,meg ujjongani.Elvörösödtem és behúztam magammal a kórterembe,majd becsaptam az ajtót...

Miután sikeresen Aubrie ujjára húztam a gyűrűt, végigrohant a nővéreken és megmutogatta mindenkinek, addig én vigyorogva álltam az ajtóban. Aztán a doki közölte, hogy Zara velünk maradhat, amitől még jobban virult a fejem. Végül közölte velünk azt is, hogy Aubrie hazajöhet, viszont a pici még legalább két hónapig marad, ami egész jó idő, ahoz képest, hogy még 4 hónap kellett volna neki. Aubrie megcsókolt, aztán berántott a kórterembe. Elkaptam a combjánál és az ölembe kaptam és csak csókoltam, mintha ez lenne az utolsó esély rá.

Ahogy az ajtót becsaptam,Jared ölbekapott.A karjaimat a nyaka köré fontam,a lábammal pedig átfogtam a derekát,ahogy Ő a combjaimat fogta.Csókolóztunk,mint két olyan szerelmes,akik évek múltán látják egymást újra.Van is benne valami,de nálunk az éveket hónapokban kell venni.Az ágyhoz érve Jared leült,én végig az ölébe maradtam és ujjaimmal a hajába szántottam.Imádtam,ahogy csókolózás közben a hajában túrhatok.Ha nem a kórházban lettünk volna,biztos a nadrágja után nyúltam volna és már gomboltam volna is ki,de a kezemfélúton megállt és átöleltem.Jó szorosan és hetek óta először boldognak éreztem magam.
-Figyelj Jane nincs otthon és azon gondolkodtam,hogy....szóval....nem alszol ott nálunk?Nagyon nagy az a ház és félnék ott egyedül. - Mondtam,miközben ujjaimmal a mellkasán köröztem. - Főzök valami vacsit is,aztán meg.... - Mosolyogtam kacéran.

Aubrie majd fölfalt, és ez rohadtul tetszett, hisz rég nem volt már ilyesmiben részem. Aztán beszélni kezdett, én meg közben a nyakát csókolgattam és legszívesebben szóltam volna a nővérkéknek, adjanak egy kulcsot az ajtóhoz és minimum két órára hagyjanak minket békén, de rájöttem, hogy ez hülyeség lenne.
-Ez az olyan ajánlatok közé tartozik, amit nem utasíthatok vissza. -vigyorogtam majd a hajába túrtam és ismét megcsókoltam, de már muszáj voltam leállni, különben tényleg olyat teszek, amiért nem lenne rám büszke Mr. Wilson. Hogy elvicceljem a dolgot előrébb dőltem, így Aubrie nagyot sikított, mert azt hitte leejtem, én meg csak röhögni tudtam.
-Menjünk, csekkoljuk meg a kicsit, aztán elfoglaljuk Jane házát.- vigyorogtam és egy puszit nyomtam az orrára.

Jared nem tudott ellenállni az ajánlatomnak,én meg csak vigyorogni tudtam,de amikor a kezét a derekam köré fonta és előredőlt,felsikítottam,mert azt hittem,kipottyanok az öléből.Úgy bújtam hozzá,nehogy mégegyszer eszébejusson megcsinálni.Aztán amikor azt mondta,nézzük meg Zara-t,lekászálódtam az öléből és eligazgattam a ruhám.Vicces látni,hogy én állva akkora vagyok,mint Ő ülve.Ugyanakkor mindig is odavoltam a magas pasikért.Kihúztam a hajgumit a hajamból és megráztam a fejem,hogy a hajzuhatag normálisan álljon.Eligazgattam a vállamon és megállapítottam,hogy megint nőtt egy pár centit.Most már a derekamig ér.
-Akkor menjünk. - Indultam el mosolyogva,de az ajtóban megálltam,mert Ő nem mozdult.Engem nézett mosolyogva,én meg elpirultam.
-Mi az? - Kérdeztem az ajtófélfának támaszkodva. - Miért nézel így rám?

Aubrie kipattant az ölemből, és a haját kezdte igazgatni, én pedig nem tudtam mást csinálni, csak megbabonázva néztem. Elképzeltem magunkat családként és ez tök jó volt. Végre úgy éreztem, életemben először, hogy érdemes volt élni, hiszen van egy csodás barátnőm, azaz menyasszonyom és egy csodálatos lányom. Elképzeltem, amint majd grillpartykat tartunk, ahol ott leszünk mi, Jane és Dillon, együtt nevetgélünk, mint egy igazi család.
-Jaa. Semmi. -álltam fel és megfogtam a kezét. -Mehetünk, csak kicsit elkalandoztam. -vigyorogtam. -Viszont Janeig majd sétálnunk kell, készülj fel, mert Dillon hozott el. Vagy hívunk majd egy taxit.- léptem ki az ajtón, ahol rögtön mindenki minket figyelt én pedig a műsor kedvéért Aubrie derekára csúsztattam az egyik kezemhez, magamhoz szorítottam és egy csókot nyomtam az arcára, aztán önelégedett vigyort vettem fel és vigyorogva odakacsintottam a nővéreknek.

Kinyitottam az ajtót,mire mindenki hirtelen szétrebbent és mosolyogva minket néztek.elnevettem magam és ez még nem volt minden.Jared jött mögöttem és úgy produkűlta magát,mintha valami színházi előadáson lettünk volna.Kézenfogva sétáltunk át a csecsemőosztályra,ahol a nővér azonnal szorgoskodni kezdett.Megengedte,hogy én vegyem ki a masinából és rendezzem el.Leültem vele a szokásos helyemre és a szívem elszorult,hogy itt kell Őt hagynom.
-Szia Tökmag...a mami ma hazamegy,de ne félj,mert minden nap jönni fogok hozzád. - Megpusziltam a kis buksiját,aztán átadtam Jared-nek.Addig a nővérrel beszéltem,hogy pontosan mikor is jöhetek és mennyit maradhatok.A suli most cseppet sem izgatott,csak az,hogy minéltöbbet legyek a lányunkkal.

Aubrie kivette a picit a gépből aztán átadta nekem én meg csak vigyorogtam. Úgy tűnik ez a mosoly mára az arcomra ragadt.
-Szia picúr... -suttogtam vigyorogva és azt hiszem felismert, vagy ilyesmi, mert a fejét felém fordította.- apu meg anyu most lelépnek egy időre, de ne aggódj, sokat jövünk majd hozzád, amíg te erősödsz. Aztán haza viszünk és együtt fogunk éldegélni.- motyogtam neki, közben megfogtam a pici kezét.
-Légy jó kislány. -röhögtem és vissza adtam Aubrienak, ahogy végeztek a beszélgetéssel.

Magamhoz öleltem Zara-t,aztán visszadtam a nővérnek.Könnyes szemmel néztem,ahogy befekteti és rácsukja a tetejét.Úgy hazavinném magunkkal,de tudom,hogy ezt most nem lenne szabad.Átöleltem Jared derekát és sóhajtottam egyet.
-Menjünk,mert a szívem szakad meg. - És tényleg úgy éreztem,ahogy kisétáltunk a kórteremből.Mintha a szívem egy darabkája ottmaradt volna.Hogy oldjam a feszültségem kérdezősködni kezdtem.
-Mit ennél szívesen?Jane-nek tele van a hűtője és van vagy még fél tonna kaja a kis kamrájában. - Vigyorogtam,aztán amikor beértünk a szobába,Dr. Wilson már ott ült mosolyogva.
-Meghoztam a papírjaid. - Azzal átadta őket,én meg gyorsan belelapoztam,de bár ne tettem volna.Az utolsó előtti mondat ez volt.
"A szíve 10 percre állt le,majd jól fogadta a beadott gyógyszereket."
Ránéztem a dokira,aztán Jared-re.
-Ezt mégis mikor szándékozta elmondani?És ha nem mondja el,te elmondtad volna? - Teljesen kikeltem magamból.Gyakorlatilag én meghaltam és most mégis itt mászkálok.

A nagy boldogság után Aubrie meglátta a kórlapján, hogy meghalt egy időre, és teljesen kész lett.
-Mikor mondtam volna el? Mikor örültem, hogy élsz vagy, amikor összevesztünk? -kérdeztem komoly arccal tőle. -Aubrie. Ne akadj már ki mindenen. Elég stressz volt látni, ahogy defibrillálnak. A lényeg, hogy itt vagy épségben.- fogtam meg a kezét. -Kérlek. Ne veszekedjünk már megint, mikor végre olyan jó volt minden.

Vettem egy mély levegőt és végiggondoltam.Már megint feleslegesen húztam fel magam.Jared-nak igaza van,minden hülyeségen stresszelek.Becsuktam a kórlapot és mosolyogva leraktam az ágyra.
-Igazad van,tényleg hülyén viselkedek az elmúlt napokban. - Öleltem át a derekát. - Köszönünk mindent Dr. Wilson.
-Ugyan Drágám,te voltál a kedvenc kismamám.Emlékeztetsz a lányomra.És ne aggódj,Zara biztonságban lesz. - Megpaskolta a vállamat,aztán komótosan kiment.
-Hol is tartottunk? - Kérdeztem kacér vigyorral az arcomon és a pólójánál fogva lehúztam magamhoz,hogy az ajkaink egy szintben legyenek.Először csak megpusziltam,aztán már megcsókoltam,de épp csak annyira,hogy felkeltsem az éredeklődését,aztán a táskámhoz mentem,behúztam rajta a cipzárt és startra készen álltam.

Aubrie teljesen lenyugodott és aztán egyenesen nekem esett. Épp, mikor már belejöttem volna a dologba a táskájához sétált és várta, hogy induljunk.
-Ne játssz a tűzzel, Aubrie.- sóhajtottam nagyot és az ajtóhoz sétáltam. -Még a végén megégeted magad.- kacsintottam rá és elő vettem a legcukibb vigyoromat. -Csak ön után. -nyitottam ki az ajtót és meghajoltam, mint egy igazi bájgúnár.

-Most nagyon megijedtem. - Néztem vissza rá játszott ijedtséggel,aztán hirtelen azt vettem észre,hogy beleütköztem valakibe.Nem is valakibe,inkább valamibe.Egy tolókocsiba,hogy pontosítsak.
-Elnézést...sajná... - Aztán pirulva felnéztem és ledöbbentem.Anyám ült a székben,a homlokán vagy 10 centis varrás és láthatólag nem volt beszámítható állapotban.Nem tudtam mit csinálni,mégiscsak az anyám.
-Anyu? - Kérdeztem rá,mert nem voltaam biztos benne.Vékonyabb volt és a haja is sötétebb.Ő is végigmért,majd elmosolyodott.
-Aubrie kicsim,mit...mit keresel itt? - Kereste a szavakat és eszméletlen piaszagú volt.Csodálom,hogy az orvosok nem szédültek be tőle.Ránéztem Jared-re és az agyam pörögni kezdett valami ócska hazugságon.
-Tudod anyu Jared elkapott valamit és érte jöttem. - Villantottam Jared-nek egy amolyan "ne haragudj,de más nem jutott ezsembe" nézést,aztán visszafordultam anyámhoz.
-Emlékszel Jared-re? - Végigmérte és esküdni mernék,hogy az agyában már lepörgette,mit csinálna vele.
-Hogyne emlékeznék egy ilyen szép kis pofira. - Vigyorgott és közben pont úgy csavargatta a haját,ahogy én szoktam.Elfogott a pulykaméreg és kézenfogtam Jared-et.
-Vigyázz magadra anya. - Azzal elhúztam onnan a pasim és kivágtattam a napfényes utcára.Fújtatva mászkáltam fel s alá a parkolóban,miközben a taxikat néztem.

Miután Aubrie faképnél hagyott, amin mondjuk meg sem lepődtem, visszatoltak a kórtermembe. Egy bő fél órára elpihentem, aztán bejött az orvosom, Dr. Newman. Mosollyal az arcán nyugtázta, hogy már sokkal jobbak az eredményeim és jobban is nézek ki. A fejem iszonyúan fájt, és nemcsak a varrások miatt, sokkal inkább a kijózanodás miatt. A dokin is látszott, hogy legszívesebben felküldene a negyedikre az elvonóra. De végül inkább befejezte a kórlapom írását, és azt mondta, kienged. De amint szédülést érzek vagy fájdalmat, azonnal jöjjek vissza. Bólintottam, elhagyta a szobát, én pedig szépen lassan összekészülődtem. Úgy éreztem, nem tudok ugyanabban az épületben meglenni, ahol a lányom is van.

Lassan, nagypapásan végighajtottam a főúton aztán leparkoltam a kórháznál. Végigmentem a szokásos útvonalon és már alig vártam, hogy láthassam a picit. Bementem a kórterembe, ahol a nővérke vigyorogva köszöntött.
-Jó napot. Épp ébren van a pic. Kivegyem, vagy maradhat?- kérdezte mosolyogva és felpattant a székéről.
-Hello. Áá. Inkább maradjon, nem akarom, hogy valami baja essen. Aubrie nélkül nem fogom meg.- vigyorogtam elvörösödve és az üveghez léptem. Édesen babrált ott a kezével és ide-oda pillantgatott.
-Hát szervusz Kincsem.- mosolyogtam, mire rám nézett. -Igen, én vagyok az. Apa.- vigyorogtam és olyan boldognak éreztem magam, hogy azt hittem elszállok.

A lehető leggyorsabban a kórházba értem.A lifhet léptem és toporogtam,amíg meg nem állt és be nem szálhattam.Megnyomtam a 4. emelet gombját és 2 perc múlva már a csecsemőosztály folyosóján sétáltam.Kedvesen mosolyogtam mindenkire és összetalálkoztam Zara nővérkéjével.
-Jónapot Miss Williams,a kislánynál már van látógató. - Mnodta kedvesen és meg kerek szemekkel néztem rá.Azonnal a kórterem felé mentemés csak akkor nyugodtam meg,amikor Jared-et láttam meg az inkubátor fölé hajolva.Kifújtam a levegőt és beléptem.
-Szia. - Köszönötem neki és odaléptem mellé.Felnyitottam a gépet és óvatosan kivettem Zara-t.Leültem a hintaszékbe és tingatni kezdtem.
-Itt van anyu. - Adtam puszit a buksijára,majd Jared-re néztem. - Mióta vagy itt?Azért szólhattál volna,hogy bejössz... - Egész végig a lányomat néztem,egyszer sem néztem fel Jared-re.