Stone Villa

...

A "csodálatos" találkozás után megvacsoráztunk Philippel, közben állandóan magamon éreztem Mark tekintetét, de azért se néztem oda. Miután végeztünk, Philip haza vitt és fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Ezt utáltam ebben a hatalmas házban, hogy semmit sem tudok csinálni. Ismét bikinit öltöttem és lementem a medencéhez. Már sötét volt, de isteni hőmérséklete volt a víznek így belevetettem magam és úsztam egy kicsit.

Miután kiúszkáltam magam elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem abba az órmótlanul nagy ágyba, amin kb. öten is elférnénk. Ritka pocsék volt egyedül abban a hatalmas házban, még, ha pár testőr mászkál is a kapuknál. Az órára néztem. Este 10 volt. Lekapcsoltam a lámpát és szinte azonnal elaludtam.

Már reggel hétkor ébren voltam és az ágyban fetregve gondolkoztam. Elképzeltem, mit csinálhat most Aubrie, Zara, és Dillon. Biztos még vígan alszanak, csak én vagyok ilyen idióta, hogy nem tudok aludni. Kimásztam az ágyból, fölkaptam a köntösöm, mert a combközépig érő hálóingben igencsak hideg volt és lementem a konyhába. Fogalmam sincs, hogy hallgatózott-e valaki vagy nem, de a kész, friss kávé már ott várt egy újsággal. Leültem és kortyolgatni kezdtem, közben az újságot bújtam, amiben megláttam egy képet rólam és Philipről, ahogy vacsorázunk.

"Talán Miss Stone most az apja jobb kezére, Philipre fog hajtani?"

-HOgy az a jó k.rva anyád. -ordítottam el magam és eldobtam az újságot. Ekkor már megjelent egy srác, akit még nem láttam, de kajával jött, így nem zavartam el.

Miután megreggeliztem fölvonultam a szobámba és próbáltam kitalálni, mit vegyek fel. Közben már vagy 3-szor hívtam Philipet, de esélyes volt, hogy még alszik. Végül egy fekete csőszárú farmernél és egy hosszú élénkzöld fölsőnél döntöttem, ami a fenekemig ért. Fölkaptam rá egy fekete övet és egy fekete dzsekit. Miután felékszereztem magam a hajam feltűztem és felkaptam egy szandált is. Odalent még egy ideig ide-oda járkáltam és elismételtem magamban a "beszédemet" minimum 10-szer. Ekkor megjelent Philip. Tiszta ideg volt, gondolom ő is látta az újságot.
-Szia.
-Szia. Láttad mit írtak ezek a szemétládák?- kérdezte és leült a nappaliba.
-Láttam. Ne is mondd. Ez undorító.- ültem le mellé. -Mikor indulunk?
-Hát mindjárt. 10-kor kezdődik a dolog, szóval jobb, ha előbb ott leszünk már és még meg tudjuk beszélni a dolgokat.
-Téged is kérdezni fognak?- lepődtem meg.
-Igen. Azt kérték az újságírók, hogy jelenjek meg én is.
-Sajnálom. Ez mind miattam van.
-Ne sajnáld. Legalább dob egy kicsit a hírnevemen.- röhögött.- Induljunk. -állt fel és kisétáltunk a kocsijához.

Amint hazaértem levettem magamról az úrinős szerkót és felkaptam egy farmert egy trikóval, majd kiültem a konyhába és ebédeltem egyet. Egy órakor már készen álltam, hogy elinduljak haza. Szóltam a sofőrnek, hogy pakolja el a cuccaim, aztán beültem a kocsiba és a tengerpartig meg se álltunk.

-Baj van?-kérdezte, ahogy kiszálltam a kocsiból és földhöz vágtam a cuccaim.
-Baj? Épp csak annyi, hogy Mark lekapott a strandon. Szuper lesz, ha ezt lefényképezte valamelyik disznó és esetleg eljut a kép haza is. Ha meglátja Dillon... a barátaim... az osztálytársak... látod. Eddig tettek rám magasról, csak egy-két lap foglalkozott velem, de ez most mindenhol meg fog jelenni, mert mindenki azt várja, hogy Markkal kibékülünk.- hadartam el és nem bírtam tovább, sírva fakadtam.
-Nyugi. Eltusolom a dolgot. Legalábbis megpróbálom.- nyugtatott Philip, de nem sokat ért el vele.
-Van egy rossz hírem, Jane. - kezdte halkan.
-Mégis, mi az?-Sóhajtottam nagyot.
-Ma nem tudsz hazamenni. Iszonyú nagy vihart mondtak estére. Szóval csak holnap reggel tudnál indulni. Nem tudtam foglalni helyet se.
-Fantasztikus. -indultam el az emeletre zuhanyozni. Mikor végeztem összeírtam egy lapra, hogy miket kell változtatni, és kb mennyibe fog kerülni majd egy jó kis vacsora után ledobtam magam az ágyra. Gondoltam rá, hogy esetleg fel kellene hívnom Dillont, de amilyen ideg vagyok most, talán mégse lenne jó. Este 6-kor már olyan sötét volt az ég, mint éjjel. Hatalmas villámokat szórt az ég, én pedig az ágyon feküdtem és azokat bámultam a hatalmas üvegfalon át. Imádom a viharokat, nézni, ahogy a fák is meghajolnak előtte, ahogy a tenger háborog. Hallgatni a szél hangját, a mennydörgést a tenger zaját. Nem sokkal később elaludtam.

Úgy este tíz körül felébredtem egy hatalmas csattanásra. Még mindig tombolt a vihar, én pedig nem tudtam magammal mit kezdeni. Megkerestem Estebant és megkértem, jöjjön le velem billiárdozni. Kikerekedett szemekkel megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e én pedig önfeledten kacagni kezdtem.
-Esteban. Én nem vagyok olyan p.csa, mint amilyennek előadom magam és nem nézem le azokat sem, akik itt dolgoznak. -mondtam mosolyogva és elindultam a játékterembe. Miután ittam pár pohár koktélt egész jó kedvem lett, Esteban pedig fél óra alatt felengedett mellettem így egész jól el is dumálgattunk. Mesélt nekem Mexicoról, ahonnan jött én pedig elbűvölve hallgattam játék közben.

Miután végigjátszottunk három menetet, majd a csocsót is kivégeztük minden mással együtt, leültünk a kanapéra és ott beszélgettünk whiskey kortyolgatás közben. Feljött a szerelmes téma, és boldogan hallgattam, ahogy Esteban egy leányzóról beszél, akiért vissza fog menni Mexikóba, hogy feleségül vehesse. Miközben azt hallgattam, mennyire szerették egymást, hogy ismerkedtek meg és ilyesmik, a poharat vakargattam és Dillon járt a fejemben. Eszméletlenül hiányzott és be kellett vallanom magamnak, hogy teljesen belezúgtam.
-És te, hogy állsz a szerelemmel? -kérdezte vigyorogva Esteban, mire én teljesen elvörösödtem.
-Hát...
-Ne próbáld meg letagadni. Látszik rajtad, hogy valaki elvarázsolt.- vigyorgott.
-Nem tudom Esteban. Tudod, nem régóta ismerem az illetőt, egyébként Dillon a neve és eszméletlenül jól néz ki. Egyszerűen elolvadok, mikor rám néz azokkal a szép barna szemeivel. És, amikor megcsókol... mintha... mintha nem is ezen a bolygón lennék és úgy érzem meghalok, ha holnap nem láthatom végre. -áradoztam, ő meg mosolyogva hallgatta. -Szerinted ez a szerelem? -kérdeztem tanácstalanul, mert még sosem éreztem ilyesmit. Markot is szerettem, de nem így.
-Figyelj kislány. A szerelmet próbálták már nagyon sokan megfogalmazni. Lényegében, ha mindet összefoglaljuk, amit valaha ember mondott, olyan érzés, mintha megállna az idő, amikor Vele vagy, egésznek és boldognak érzed magad. Mintha a levegőben szárnyalnál. Amikor nincs veled pedig úgy érzed, mintha hiányozna egy részed. Vagy valami ilyesmi. Én se tudom pontosan.- mosolygott. -Mesélj még erről a férfiról. -kortyolt bele a whiskeyjébe.
-Mit mondhatnék róla? Tanár. Földrajzot tanít, kedves, vicces és nagyon aranyos. Eleinte gyűlöltem, mert a barátnőmmel bunkó volt, bár ez egy hosszú sztori, de rájöttem, hogy csak vele olyan. Tudod, ő a barátnőm pasijának a bátyja. -vigyorogtam.-Őrülten hiányoznak mindannyian. Úgy érzem, mintha itt egy rakás idegen venne körbe, pedig itt nőttem fel.
-Látod, én így vagyok Los Angelesszel. Hiába, hogy itt élek már 7 éve, sosem fogom az otthonomnak tekinteni.-
mosolygott és tovább beszélgettünk még pár pohár whiskey mellett egészen hajnali kettőig. Akkor már elég fáradt voltam és a whiskeyt is éreztem a fejemben így lefeküdtem aludni.

Több hete már, hogy a hülye rémálmom miatt nem tudtam egy jót aludni, de most végre sikerült. Talán minden este whiskeyznem kellene. Felültem az ágyban és az órámra néztem, aztán pötyögtem Aubrienak egy SMS-t, hogy hamarosan indulok haza. Felkeltem, megmosakodtam, fogat mostam, megreggeliztem és felöltöztem végre Jane féle szerelésben és Esteban segített úgy kijutni otthonról, hogy senkinek se tűnjön fel. A kertész kocsijával mentünk el, amiről senki se gondolta volna, hogy én is ott ülök.